FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kérdés az, hogy lehetünk-e a közeljövőben a szlovák Niké Ligában bajnokok? Elérhetjük, hogy az I. ligában egy magyar identitású csapat foglalja el az első helyet? Megélhetjük ennek örömét, életérzését és kivételességét? Megérdemelné a klub, a csapat, a felsőbb vezetés, az alkalmazottak, a szurkolók és minden olyan magyar ember, aki a szívén viseli a DAC sorsát. Egy klub fejlődéséhez és sikerességéhez nem elég, ha ütőképes csapattal és szurkolótáborral rendelkezik, hiszen szükség van a kivételes munkaerőre is. Nőkre és férfiakra, akik hétköznapjai a DAC körül forognak. Ők azok, akik évek óta szorgalmasan és kitartóan dolgoznak azon, hogy a klub sikere mérhetetlen legyen. Ők is mernek nagyot álmodni, hogy egyszer, mindenkivel együtt, könnyeikkel küszködve élvezhetik az első hely örömét.
A DAC klub fejlődése és sikeressége nagyon sok ember közös munkájának köszönhető. Egy mérkőzés levezényelése nem kis feladatot jelent, amely egy jól kiépített rendszer alapján működik. Horváth Bálint, a DAC egyik rangidős rendezője, aki a szabadidejét feláldozva, önkéntesként ügyel a biztonságra. Ő az AP szektor egyik főfelelőse, aki az ehhez tartozó turnticket-nél igyekszik fenntartani a biztonságot és zökkenőmentes beléptetést. A szavaiból érezhető az elköteleződés, a hála, a DAC-hoz való kötődése és elhivatottsága.
Mindig is erős elköteleződésed volt a labdarúgás és a DAC iránt?
Nyolcéves koromban kezdtem el focizni a szülőfalumban, amikor édesapám volt az edző. Ebben az időszakban már segédedzővé váltam, s mindezek által még inkább megtetszett a labdarúgás világa. Kis idő múlva a csapat részévé váltam, majd egy sérülés miatt kihagytam pár évet. Tízéves koromban aktív tagjává váltam az iskolai fociklubnak, ahol csapatkapitány lettem, majd csatlakoztam a falu ifjúsági futballcsapatához. Tizennégy évesen megnyertük a területi bajnokságot, így felkerültünk az ötödik ligába. Ennek köszönhetően beleszerettem ebbe az egészbe! Több sérülés miatt nagyobb kihagyásra kényszerültem. Jelenleg az ócsai sportegyesület vezetőségi tagja, az U11 és az U15 edzője vagyok. A DAC-hoz azelőtt nem volt olyan erős kötődésem, csak néhanapján sikerült ellátogatnunk a mérkőzésekre a barátaimmal. Először 2009-ben voltam meccsen, alig voltak nézők, amin emlékszem, nagyon meglepődtem. Majd körülbelül hét évvel ezelőtt kerültem a klubhoz mint rendező, amely által megváltozott a klubhoz való hozzáállásom is.
Mi a te fő feladatköröd mint fő szektorfelelős rendező? Kihívást jelent ez számodra?
Elsősorban a többi rendezővel együttesen fenntartjuk a rendet és ügyelünk a biztonságra. Minden mérkőzés előtt két és fél órával korábban ott vagyok, fél órával hamarabb, mint a többi rendező. Szektorfelelősként először átveszem a kulcsokat, a belépőkártyát, a megkülönböztető rendezői mellényemet és az öltözékemhez tartozó felszerelésemet. Herdics Zoltánnal, a főnökömmel, aki a DAC biztonsági menedzsere, megbeszéljük, hogy az adott meccsen milyen teendőink lesznek. Majd elfoglalom az AP szektort, kinyitom a kapukat és a rám bízott helyiségeket, végül átnézem a szektorunk tribünjét, nincs-e valami elrejtve. Majd várom a többi rendezőt, Herdics Júliával együtt, aki az AP szektor másik fő szektorfelelőse.
Általában mindig ugyanazt a feladatkört töltjük be, kivéve a rizikós mérkőzéseket. Ez esetben jóval nagyobb a felelősségünk is! A szektoron belül tíz ember tartozik alánk, akiknek a főnökünk utasítása által kiosztjuk a feladatokat.
Az irányításunkkal a meccs előtt másfél órával, a kapunyitáskor már mindenki a helyén van. A többi rendezővel és a biztonsági emberrel karöltve ügyelünk a rendre (az AP szektor fő biztonsági embere Magyarics Erik, aki a SIF security tagjait irányítja). Igyekszünk mindig zökkenőmentesen lebonyolítani a beléptetést, de olyan még sohasem fordult elő, hogy ne ütköztünk volna valamiféle kellemetlenségbe vagy konfliktusba. Ettől függetlenül, próbáljuk elkerülni a konfrontációkat, s az adott szituációt megoldani. Kijelenthetem, hogy általában nálunk jön be a legtöbb ember, de a Nélküled felcsendülésére mindenki a stadionon belül van!
Elhivatottan mesélsz a feladatkörödről! Mi az, ami a legnagyobb kihívást jelenti számodra ebben az egészben? Nehéz türelmesnek maradni az emberekkel?
A csallóközi embernek megvan egyfajta mentalitása, így néha rosszul reagálnak arra, ha minden szabályt be akarunk tartatni velük. Mindenre van kifogásuk! Vannak, akik mindent megpróbálnak azért, hogy kihozzanak minket a sodrunkból. Erre jó példa, hogy idén bevezették a visszaváltható DAC repoharakat, aminek gondolatát nem mindenki értette meg. Emiatt több konfliktus is kialakult a szurkolókkal, mert nehezen fogadták, hogy nem hozhatnak be sört. A rizikós meccsek alkalmával megsokasodtak a hamis jegyek és bérletek is, amelyeket igyekszünk kiszűrni. Ezért óriási odafigyelésre van szükség! Néha tényleg nehéz türelmesnek és embernek maradni, de muszáj meghúznunk egy bizonyos határt!
Mindenkinek megvan a saját feladatköre, amit igyekszik a lehető legjobb módon elvégezni. Ezt kellene megértenie a szurkolóknak, hogy mi nem rosszban akarunk velük lenni, csak a szabályokat akarjuk betartatni a biztonság érdekében!
Ez valamikor probléma nélkül sikerül, valamikor nem, de mindig találunk kompromisszumot. Először megpróbáljuk megoldani szép szóval a helyzetet, ha ez nem sikerül, akkor tovább oldjuk az ügyet a feletteseimmel vagy a biztonsági emberekkel. Úgy viszonyulok az emberekhez, ahogy ők hozzám. Ha valaki szépen szólít meg, azzal én is türelmesen és segítőkészen beszélek. Ám, ha valaki már agresszívan jön oda hozzám, muszáj más módszerekkel a tudtára adnom a nemtetszésemet. Ugyanabban a hangnemben próbálok vele beszélni, ahogy ő velem. Igyekszem nyugodt maradni, ismerem a saját határaimat.
Mit jelent számodra ez az egész: a DAC, a kollégák és a meccseken uralkodó életérzés?
Számomra elsősorban ez az egész a magyarságot jelképezi! Ha a csapatunk rúg egy gólt, átérzem ennek az örömét és libabőrös leszek. Ezzel együtt a kollektívát is megszerettem. Az utóbbi két évben a rendezők kicserélődtek, maradtunk páran a régiek közül, de csatlakoztak újak is. Egy nagyon jó csapatot sikerült kialakítanunk, amelynek köszönhetően, zökkenőmentesen megy a munka. Az elején elosztjuk a feladatokat, de általában már mindenki tudja a teendőjét.
Ha valami probléma adódik, szólnak, és megpróbáljuk megoldani az adott szituációt. Sokat adott számomra ez a feladatkör, hiszen lehetőségem nyílt fejleszteni magam.
Javult a kommunikációm és a problémamegoldó képességem is. Megtanultam, hogy az adott pillanatban kell jól dönteni, olyan nem létezik, hogy nem, hiszen az emberek biztonsága múlhat rajta.
Milyen gondolatokat vált ki belőled a DAC-életérzés? Lehetünk még a közeljövőben bajnokok?
Úgy gondolom, hogy a DAC összefogja a magyarokat. Nagyon jó közös program lehet ez a családoknak és a barátoknak. Hihetetlen, mennyi embert megmozgatnak a mérkőzések. Van, hogy Magyarországról vagy más országból jönnek többen buszokkal. Sőt, vannak szlovák szurkolóink is, akik örömmel szurkolnak a DAC-nak. (…) Egyszer biztosan bajnokok leszünk. Ha ez sikerül, akkor elérjük azt a célt, amit már több mint tíz éve kitűztünk magunk elé. Tehát HAJRÁ, DAC!
