Fotók: Fazekas Kitti (B. A.) és Ugróczky István (S. V.)
Nagyon megoszlóak a vélemények arról, hogy a fiatalok szívesen mennek-e nyaralni a szülőkkel. Az egyik réteg teljesen elutasítja, talán el sem megy velük, de ha mégis, akkor csak nagyon duzzogva. A másik csapat elmondása szerint egyszerűen szuper a közös program. Sokat számít a kamasz-szülő közti kapcsolat minősége, hiszen ez a kulcs a kellemesen együtt töltött időhöz. Jobban belegondolva, miért is lenne ciki az, ha néhány felnőtt utazik közösen?! Egyáltalán nem ciki, ha az emberek meg tudják beszélni a véleményüket, a terveiket, aminek köszönhetően közös nevezőre jutva jön létre egy szuper kirándulás.
Mit gondolsz arról az állítás, miszerint idősebb korban ciki a szülőkkel kirándulni?
B. A.: Szerintem nem ciki a szülőkkel kirándulni, amit lehet, hogy azért gondolok így, mert jó kapcsolatot ápolok a szüleimmel. Sosem gondolnám, hogy ciki lenne őket felvállalni, vagy elmenni velük valahova. Ez az egész nagyon jól tud sikerülni.
S. V.: Szerintem ez nagyon személyfüggő. Továbbá a fiatalok kapcsolata a szülőkhöz is fontos szerepet játszik ebben. Úgy gondolom, egy családban nem kéne, hogy bármiféle kellemetlenséget okozzon ez. Épp ellenkezőleg, szerintem büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan közeli társaság, mint a családunk, akivel útra kelhetünk, és újabb kalandokban részesülhetünk. A kor nem számít, ugyanis a gyermek a szülők szemében mindig gyermek marad, és véleményem szerint, szükség is van arra, hogy egy kis időre kiszakadjunk a mindennapokból, élményekkel és emlékekkel gazdagodjunk, hiszen ezek is erősítik a családon belüli kapcsolatokat. Emellett hálásak lehetünk, hogy szeretteink körében üdülhetünk, mivel ilyen lehetőség nem mindenkinek adatik meg.
Hogyan szoktak sikerülni a családi kirándulások? Előfordulnak súrlódások?
B. A.: Körülbelül 15-20 évvel ezelőtt sokat mentünk ásványgyűjtő túrára, mivel mi a Mátrában lakunk, aminek a közelében nagyon sok kőbánya van. A nyaralásokat rendkívül aktívnak mondanám, amik többnyire évente voltak, de persze előfordult olyan év is, ami kimaradt. Tetszett, hogy gyakran voltunk Horvátországban, ahol mindig új várost néztünk meg.
S. V.: Számomra a szülőkkel való kirándulás mindig egy különleges alkalom, ugyanis anyukám külföldön dolgozik, így csak hétvégén találkozunk. Pont ezért nagyon várom a közös kirándulásokat, mert akkor vagyunk együtt úgy igazán. Ritkán utazom azonban csak a szüleimmel, szinte mindenhova a keresztszüleimmel és unokatestvéremmel együtt megyünk. Nyáron kirándulunk a legtöbbet. Minden éven repülővel utazunk tengerhez, általában a görög vagy olasz szigetekre. Emlékezetesek maradnak számomra a napfelkelte melletti jóga- és pilates órák a körivel, úszóversenyek és hajókázások apukámmal, s az esti shoppingolások a helyi butikokban anyukámmal…Az ilyen nagy kirándulás mellett még marad idő a pár naposakra, hiszen apukám állandóan kirándulni vágyakozik. Elég az úticélt mondani, ő bepattan az autóba és elvisz akár a világ végére is, semmi sem jelent akadályt. Így aztán gyakran spontán utazunk osztrák, cseh vagy horvát meseszép városkákba. Ilyenkor maga az utazás is külön élménynek számít. Nyáron kihagyhatatlan még a strand és természetesen a Balaton. Év közben már ritkábban kirándulunk, de télen mindig találunk időt síelésre.
Ki merem jelenteni, hogy a kirándulások mindegyike jól sikerül, mindig vannak kellemes, szép emlékek, de azért persze, súrlódások is előfordulnak, nem lehet mindig mindenki mindennel megelégedve.
Így utólag visszagondolva azonban csak a jó dolgok jutnak az ember eszébe. Úgy gondolom, ha tudtunk jókat nevetni, és élvezni egymás társaságát, akkor az már egy jól sikerült kirándulásnak bizonyul.
Miért jó / miért nem jó fiatal felnőttként kirándulni az ,,ősökkel”?
B. A.: Biztosan van az a réteg, akik szerint azért nem jó a szülőkkel kirándulni, mert azok hátráltatják őket, nem tudnak olyan tempóban haladni, amit a fiatalok elvárnának, hiszen ők már nem olyan tempóban sétálnak, mint ahogy ők.
Szerintem a legjobb, ha kompromisszumot kötnek. Mondjuk egy pihenős kirándulást lehet időzíteni a szülőkkel, egy bulisabb, egy extrémebb kirándulást meg a barátokkal.
Nem tudom, miért gondolják cikinek a fiatal felnőttek a szülőkkel közös kirándulást, számomra ez elképzelhetetlen dolog, viszont szerintem itt a kapcsolat a kulcs.
S. V.: Szerintem a szülőkkel való utazásnak mindenképp megvannak a maga előnyei és hátrányai is.
Azért mondanám jónak, mert a család az, aki normális esetben a legközelebb áll hozzánk, így nem kell alakoskodnunk, nyugodtan lehetünk önmagunk, akár otthon. Továbbá egyfajta biztonságérzetet is ad, hogy egy olyan társasággal vagyunk, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, ismerjük egymást, nem lesznek váratlan reakciók.
Ezenkívül fontos, hogy egy időre a munka és iskola problémáiról megfeledkezve ki tudjunk kapcsolódni, ezáltal jobban megismerjük a másikat. Fiatal felnőttként pedig egyértelműen előnyös az ,,ősökkel” utazni, hiszen nem a magunk zsebéből kell kifizetni.
Mindezek ellenére, akárhogy is nézzük, találunk hátrányokat is. Minél idősebb az ember, annál igényesebb, ezért nehezebb kiválasztani olyan úticélt és szállást, ami mindenkinek megfelel. Maga az utazás is azért lassabb tempóban zajlik. Ami pedig negatívum lehet még, hogy a szülők estére elfáradnak, nincs kedvük bóklászni a városban, míg a fiatal a szórakozás lehetőségeit keresi, neki csak este kezdődik az élet.
Melyik film jellemezné legjobban a szülőkkel való közös kirándulásokat?
B. A.: A Terminátorra gondoltam, mivel abban nincs megállás, és abban állandóan üldözés van, csak minket a kalandvágy üldöz.
Nagyon aktív nyaralók vagyunk, viszont ami kicsit szomorú a dologban, az az, hogy látja az ember a saját szüleit idősödni, látjuk azt, hogy már nem képesek akkora távolságot megtenni, mint mondjuk régebben.
S. V.: Még nem találtam ilyen filmet, de pár hasonlóságot látok az Apám, a hős c. filmben és az Álomhajó c. sorozatban, viszont szoktam is említeni, hogy rólunk érdemes lenne egy filmet forgatni.
