A cikk megjelent a Klikk Out 2023/08. számában.
Villa Rosa… Ki ne hallott volna már városunk egyik legnívósabb étterméről, amelynek már a megnevezéséből is áradozik a pompa. Fényes, látványos, ünnepélyes, díszes, előkelő… Színekben, formákban megnyilvánuló, gyönyörködtető változatosság az ételek tekintetében, amelyeknek párja nincsen messze e vidéken. A Villa Rosa, akárcsak egy díszes menet, egy előkelő felvonulás, a megszokottól elképesztően eltérő minőségben tündöklő tematikus étterem, amely egy vidéki kúria miliőjét idézi fel ottlétünkkor. Egyetlenegy étterem sem rendelkezik a látókörömben ilyen széles lokális kiindulási hozzávalóhátérrel, ahol a csallóközi vadászoktól származik a vadhús, a halászoktól a hal, saját gyümölcsösüket Várkonyon kapálják, majd szüretelik, a mangalicát Bögellőn tenyésztik, míg saját borukat csodálatos helembai szőlészetük dűnéin megtermett szőlőből szüretelik…
A cseresznyét a tortán az ember többnyire az étkezés végére hagyja, így volt ez a Villa Rosa esetében is, amellyel városunk mindegyik éttermét szeretnénk összevetni, ami szinte lehetetlen. Nem lett volna ésszerű azonnal a Villa Rosával kezdeni a rovatunkat, hiszen egy nagyon összetett, színvonalas alapanyagháttér rejtőzik az étterem mögött, amelyet országos szinten is csak egy-két étterem tudhat magáénak. Több mint húsz éve annak, hogy a Villa Rosa kitárta kapuit, tette azt hatalmas pompával, és olyan minőségi gasztronómiai mozgalommal, amelyet akkoriban sokan még nem is tapasztaltak. Egy nagyon fontos észrevétel! A Villa Rosa a mai napig tartja azt a színvonalat, amelyet anno felvállalt, egyben kellőképpen haladt a korral, ételei hagyományosak, lokális alapanyagokból készülnek, egyben újragondolt modernebb változatban állandó jelleggel jelen vannak a szezonálisan változó étlapon. A Villa Rosa városunkban egy olyan színfolt, amelyre kellőképpen büszkék lehetünk, hiszen meglátásom szerint már jelenleg is súrolja a Michelin csillagos minősítés határait. Egy olyan tematikus étterem, ahol a gasztronómián keresztül törekszik gyönyörű Csallóközünk, egyben magyarságunk ízharmóniáját kimutatni, kinyílik a vendégek előtt, akárcsak egy rózsaszál.
A kezdetektől figyelemmel kísérem az étterem életét, hiszen Bindics Imre volt osztálytársam az étterem arca, étekmestere, főszakácsa, és szinte mindenese. Tisztelettel, alázattal végzi mindennapi munkáját, ami szinte állandóan érzékelhető, mikor eszmecserére kerül sor találkozásunk alkalmával. Legutoljára Helembában társalogtunk hosszasan a Világi Winery borbirtokon, egy zártkörű rendezvény alkalmából, ahol az ételekben nagyon érezhető volt a ízlenyomata, hiszen végigkóstoltam, amit csak lehetett, akárcsak a VW borászat „hegye leveit”. Mivel a Villa Rosa a szezonális és a lokális ételek terén az egyik legmagasabb szintet képviseli régiónkban, talán még országos szinten is, így a „slow food” ételkultúrájukat nagyon is érdemes megismerni, amely mindenképp a helyi gasztronómia tradícióira alapoz. Egy olyan étterem, akárcsak egy színház. Eseménydús, élményszerű és mindezt semmiképp sem szabad elsietni.
A Villa Rosa felszolgálói feltünően udvariasak, egyben igazán kedvesek, miközben módfelett szakszerűen, teljes odaadással végzik munkájukat. Széles mosollyal az asztalunkhoz kísértek, kedvesen leültettek egy gyönyörűen megterített asztalhoz, majd szívélyesen felkínálták az ital és a borlap választékát, amelyből azonnal rákaptunk a SAUSKA Sauvignon Blanc pincészet 2021-es évjáratú nagyon kellemes ízhatású nedüjére, amelyet Zemanek László magasabb szintű borszakértelemi ajánlásával választottunk. Nagyon megörvendtünk mindannyian, miután egy korty bor után érkezett az étkezés előtti meglepetés, egy kis étvágygerjesztő falat (Amuse bouche), amellyel kellőképpen felkészítették az esti vacsoránkhoz az ízlelőbimbóinkat, és felfokozták az érdeklődésünket az étterem ízvilága iránt. Zemanek László nagyon udvarias, élményszerű, egyben nagyon magas szintű kiszolgálásra törekedett az egész est folyamán, amivel sikerült is bearanyoznia a napunkat.
Tökéletes tojás (10,00 €)
Egy nagyon impozáns, ránézésre is tiszteletet keltő előétel, amely a háztartásokban is az egyik leggyakrabban előforduló alapanyagból készül, a tojásból. Ám nem tojás mint tojás, mert esetünkben krémesen lágyra főtt fürjtojás, fürjtojáskrém, savanyított apró zöldség, ropogós hagymamorzsa kíséretében, amit friss roppanós zöldségekkel tálaltak, és a friss, forró, ropogós, házon belül sütött pirítóssal ellenállhatatlan volt.
Krémes pikáns házipástétom (12,00 €)
Hatalmas figyelő értékű tálalás, egy előre érzékelhető összetett élmény volt, miután megpillantottam a tányér tartalmát, ami olyan, akár egy ételszobrász remekmű. Mert ugye sonkát, kolbászt fel lehet helyezni egyszerűen is a tányérra, de úgy, hogy egy kívánatos ingert váltson ki az emberből, azt mindenképp esztétikusabban kell tenni, és bizony az hatással van az étel ízére is. Mangalicanyelv, házi sonka és kolbász, tormasaláta, majd mindez egy gombóc igazán krémes-pikáns házi pástétommal társítva fergeteges ízkavalkádot jelentett, amivel sikerült megajándékoznia az ízlelőbimbóinkat.
Kézzel vagdalt marhabélszín (16,00 €)
A marha legértékesebb húsa, amely természetesen a saját tenyészetből ered, olyannyira krémes állagú volt, mintha csak vajjal kentünk volna meg egy szelet kenyeret. Kimagaslóan érezhető a minőségi alapanyagok használata minden egyes fogásnál. A tatár beefsteakhez nagyon hasonló előétel, ám minimális fűszerezéssel, hiszen a főszerep a zsenge hús ízvilágában nyilvánult meg, társítva a pihe-puha vajjal, harmatos zöldségel és persze egy kis „szörnyella” távoltartó fokhagymagerezddel. Élmény a javából!
Tyúkhúsleves (5,00 €)
Gazdagon tartalmazott zöldséget, húst, házimetéltet egyaránt. Forróan, friss zölddel terítve érkezett, színe aranysárgás-barnás elixírre hasonlított, ahogy annak lennie kell. Ízhatása nagyon kiegyensúlyozott volt. Úgy tűnhet, hogy egy húsleves egyszerű menet, ám minden esetben egy nem mindennapi, inkább ünnepnapi leves. Esküvők, ünnepi ebédek közkedvelt fogása, amely valószínűleg legalább egyszer egy héten szinte minden család asztalán jelen van.
Halászlé (7,00 €)
A bőrén sült halszelet dunai halászléként szerepel az étlapon. Nagyon krémes állagú, intenzív ízhatással bíró, enyhén pikáns, friss halászlé alaplével akadt dolgunk, amelyre ötletesen, újragondolva egy ropogósra pirított halszeletet helyeztek, így egy csapásra a hagyományos halászléből egy apró varázslattal lett egy nem mindennapi halászlé, amelyet az asztalnál kissé csípősebbre ízesítettem. A halászlé nagyon megosztó étel, ám aki szereti, az akár minden nap el tudná fogyasztani. A halászlé akár a sör! Ezerfajta létezik belőle, mindenki a saját receptjére esküszik, ám akárcsak a sörben, itt is hatalmasak a különbségek, miközben még mindig hasonlításként sörről, vagy akár a halászléről beszélünk.
Jókai babgulyás (5,00 €)
Egy igazi klasszikus, amelynek messze földön nincsen párja. Napi levesként állandóan változó kínálattal épp szerencsénk volt, ám szerintem legalább egyszer egy hónapban megállja a helyét az asztalon. Friss, ropogós lángossal tálalták, ám miután ráöntöttük bablevesünkre a krémes, ízes, friss tejfölt, akkor vált csak igazán fenomenálissá, egyben kerek étellé. Bablevesünk méretes babból készült, nagyon tartalmas, testes, jellegzetes zamatos ízvilággal bírt, ahol jelen volt a hús és a zöldség bukéja is. Egy rendkívül laktató levessel akadt dolgunk.
Miután kellemesen elfogyasztottuk a leveseinket, borozgatás közben vártuk a fő felvonást. Mindezközben a borunkat állandóan hűtötték, poharainkat László rendszeresen feltöltötte, egyben minden egyes kívánságunkat készségesen teljesítette.
Rögös túrós lebbencs (14,00 €)
A lebbencs egy sodort, gyúrt tészta, amelyet száradás után kézzel törtek darabokra az asszonyok annak idején. Manapság már vásárolható félkész állapotban is, ám a Villa Rosa tésztáján már messziről látni a szakács kézjegyét. Valójában túróstésztáról van szó, amelyet a séf kissé jobban kötött a hagyományokhoz. Sokaknak egy régi kedvenc, és akkor igazán finom, ha a tejföltől krémes, a túrótól rögös, majd a szalonnától kellőképpen zsíros, sós, egyben ropogós.Zöldfűszeres sertésszűz paprikás burgonyával és paradicsomos uborkasalátával (18,00 €)Azonnal felfigyeltem erre a finomságra, hiszen ebben az ételben is jelen van az egyik legnagyobb kedvencem, a paprikás krumpli. Természetesen ez is „újragondolva” érkezett, ám számomra a főszereplő volt a tányéron. Püré állagban vett új irányzatot, kiemelten krémes volt, egyben nagyon ízletes, noha a burgonya jelen volt markáns állapotban is. Remek párosítás a szárazabb jellegű szűzérmékkel, amelyek gyönyörűen, rozéra sültve érkeztek, így lédúsabbak maradtak.
Mangalicapofa-pecsenye (18,00 €)
A mangalica az egyetlen őshonos sertésfajta Magyarországon, ám a Csallóközben is. Miután megfelelő hőkezelésen esik át az egyébként izmos, rágós malacpofa egy nagyon ízletes húsfalattá válik, amely szinte vajpuha, mint esetünkben. A ropogósra pirult hagyma, a kisült pecsenye jus, egyben a kifogástalan burgonyapüré nagyon kerek ízvilágú étellé bűvölte.
Marha steak (33,00 €)
Vörösboros mártással nyakon öntve, bőséges friss zöldségfészekben, nagyon igényesen kreált látvány tárult elém, miután László elém helyezte a méretes tányért. A hús mediumra sült, nagyon ízletes, pihe-puha textúrával bírt. A hús láthatóan kiemelkedő minőségű volt, akárcsak a teljes étel, amelyhez vacsorára köretként épp elégséges volt a parmezánnal meghintett zöldségfészek.
Zöldfűszeres mangalica rilette, fürjtojás (18,00 €)
A rilette valójában nagyon közel áll a pástétomhoz, ám nem annyira jellemző a pépes állag, inkább kisebb, tépett ízesített hús, vagy egyébb alapanyagokból készített „kence”. Lassan abálódva készül, majd miután a hidegtől megdermedt, zsiradékkal összekeverve kenyérre kenjük, vagy, ahogy a Villa séfe újragondolta, golyókká formálta, majd kirántotta. Zseniális ötlet, egyben mellékszereplőként a kapros tökfőzelék, lágy fürjtojással részemről az est fénypontja volt. Eszméletlenül parádés fogás, hiszen sokan vonakodnak a tökfőzeléktől.
Már szinte szétpukkantunk a finom falatoktól, ám az édesség mindig is az est fénypontja! Csokoládétorta gyümölcsös szorbettel, Túrógombóc szezonális gyümölccsel, créme brulée gyümölccsel, francia krémes, majd a nyári sorbet voltak az utolsó falatok, amelyeket még valahogy le tudtunk tuszkolni a bendőnkbe. Minden elismerésem a desszertek terén!
Villa Rosa! Itt minden apró részletre, minden egyes szóra, mondatra kellőképpen és mesterfokon odafigyelnek. A részletekben rejlik a tökéletesség, így a mérnöki precizitással ápolt kertet, a meleg tányérokat, a nyilvános kommunikációt beleértve szinte minden példaértekűen funkcionál. A legfontosabb az első kapcsolat a vendéggel, amely Zemanek László személyében egy valódi „piros ász”, aki egy szívvel-lélekkel, a szakmáját mesterfokon végző sármos úriember. A teljes csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott az est folyamán, ám sajnos személyesen nem tehettem meg a helyszínen, így ezennel mondok köszönetet az egész Vendéglőles csapata nevében a háttérben dolgozóknak, séfeknek, segédeknek.
Villa Rosa! Köszönjük, hogy fogadták a társaságunkat!
