FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mélabús vasárnap reggelre ébredt a felvidéki magyar, pedig aznap még egy derbin helyt kellett állnia. Még ha a szurkolói társadalom eredendően nem is keveri a politikát a focival, kétségtelen, hogy választási kudarcból fakadó érzelmi csalódásokat az Aréna széksorai közt sem tudta leplezni. Bizony hatalmas pofont kaptunk, amitől meglehet a Nélküled ötmillió magyarját siratta az a hegedű a kezdőkörben. Nem mellesleg a találkozót eredetileg szombaton rendezték volna, ám a rendőrség kérésére – akik a parlamenti választások zökkenőmentes lebonyolítására ügyeltek – végül vasárnapra halasztották.
Két héttel a Slovan elleni győztes rangadó után tehát következett az újabb derbi, ezúttal a megyei. Mindeközben a szakolcai három pont már zsebben volt, valamint a kupából szintén szép emlékekkel, na meg továbbjutással masíroztunk otthonról haza. Ám a Nagyszombat, az mégiscsak a Nagyszombat! A számunkra sosem szimpatikus Fehér Angyalok gárdája – kivéve talán az edzőjüket, „Gašpit”, aki DAC-mezben anno a földijeit is kétvállra fektette! Folytatni a focisikereinket, elkapni a Spartak frakkját – ahogy Károly bácsi a macska nyakát –, ezúttal nemcsak sporttörténelmi tényezőt, de némileg gyógyírt is előrevetíthetett a reggel még levegőért kapkodó sárga-kék szívnek. S ha mindez szemet gyönyörködtető, izgalmas játékkal párosulna, az maga lenne az isteni törődés. De nem így történt, egyik pofon jött a másik után. Ez bizony nem a mi hétvégénk volt!
Október első napján a vénasszonyok nyara mielőtt végképp átadná stafétáját a komorságnak, még ezreket mozgatott meg.
Guľa mester bajnoki mérkőzésen harmadjára sem változtatott a kezdőn, a Slovan és a Szakolca után ismét ugyanaz a tizenegy játékos futott ki a zöld gyepre. S ahogy a röpke „közvélemény-kutatásból” kiderült, az állandósághoz ragaszkodó szurkolók ezt pozitív jelnek vélték. Ahogy a derbikhez tartozó koreográfiát is, melyre már utaltam az imént. A köret tehát adott volt a jó focihoz, innentől kezdve az előadás végkimenetele csakis a főszereplőkön múlott. Emlékszem, nem is oly rég a két belső védőnk pozícióját Risvanisra és Brunettire írták, erre hogy befutott a Kaša–Csinger páros. Ahogy a csatársort is temettük Krstović távozásával, mire a Trusa, Gavrić, Gouré formáció, megtámogatva Čermák lendületével már-már tetszetős összjátékot hozott.
Az első félidőt a választások utáni órákhoz hasonlítanám, mert gondolom, nem csak én maradtam fent éjfélig, s talán még azután is.
Szóval akkor még bizakodtunk, és igen, úgy vélem, az első játékrészben hoztuk is a kötelezőt. A nagyszombati drukkerek úgy szidták a magyarságot, ahogy csak ők képesek, persze mi sem fogadtunk némaságot. Rögtön az első percekben gólörömre feszült a testem, de a nagyszombati kapus elképesztő reflexszel kitornázta a flipperként kétszer is megpattanó labdát. Aztán Čermák kényszerű kiválásával Ramadan más színt vitt a támadásokba, amitől éppen a már említett kombinatív játék rekedt meg picit. Persze, ez semmiképpen nem „Ramy” hibája, ő egyszerűen más stílusra van kalibrálva. Mindkét gárda a támadásokban aktívkodott, amitől szinte egy pillanatra sem állt meg a játék. Ramadan vagy harmincról rátűzte, ám fiatal barátunk bombáját ismét védte a Spartak hálóőre.
Majd jött a szünet és a második félidő. Innentől kezdve megmondom őszintén, elvesztettem a fonalat.
Erre mondják talán, hogy az edző feltüzelte az övéit, megmosta a fejeket az öltözőben. Csak kár, hogy nem a miénk a sajátjainkat! Guľa ebben valahogy sosem jeleskedett ezidáig, holott győzelem esetén úgy vélem, szinte mindenki elfelejtette volna a kevésbé sikeres napjait. Pedig igazából kb. csak annyi történt, hogy a Nagyszombat továbbra is játszotta a saját játékát, mi pedig ötlettelenül futkároztunk további 45 percet. A Spartak először még csak ránk ijesztett: góljukat les címén annulálta a spori. Aztán berúgták szabályosan is, mert mi mit sem törődtünk a fenyegető veszéllyel. Leálltunk, majd egyszercsak „elkezdett fogyni a százalékunk.”
7646 szurkoló váltott jegyet, ebből minimum hétezer sárga-kék. Gólt lőni viszont nem tudunk, hát zúgott a „Harcoljatok, harcoljatok!”
A 80. percben Guľa hármas cserével próbálta menteni a menthetőt, később Niarchos is játékba avatkozott. Apropó Niarchos! Szerintem neki inkább réges-rég gyrost kéne készíteni valamelyik görög büfében…
Mivel képtelenek voltunk változtatni az eredményen, pont nélkül a vonal alá csúsztunk. Ebben a sportágban viszont az a szép, hogy egy hét múlva Zólyombrézó ellen javíthatunk. A politikában négy hosszú esztendőt várnunk kell. Csak az a kérdés, hogy mire? Na, de: küzdeni mindig, feladni soha! Hajrá, DAC!
DAC 1904 – NAGYSZOMBAT 0:1 (0:0)
DAC: Popović – Alex Pinto, Kaša, Csinger, Andzouana (80. Brunetti) – Káčer (80. Herc), Dimun, Čermák (16. Ramadan) – Trusa (80. Barišić), Goure, Gavrić (86. Niarchos).