A Gorlo Volka hazánk egyik leginkább kiforrott, összetéveszthetetlen hangzású zenekara, amelyhez izgalmas ritmus- és szövegvilág társul. Legutóbbi albumukat, a „Szeretetjárványt” 2021-ben adták ki, azóta egy plusz taggal, Olivérrel bővült a csapat, októberben pedig megérkezett a tizenkét dalt tartalmazó, „Titok” c. album – bőven volt hát miről beszélgetnünk.
Mikor született meg az ötlet, hogy jöjjön az újabb GV lemez? A rajongók indukálták ezt, vagy nálatok gyűlt össze a sok új ötlet?
Meli: A “Szeretetjárvány” után már javában íródtak az új dalok. Szándékosan hagytuk el a havi dalmegjelentetést, mert az elejétől kezdve lemezben gondolkodtunk. A címadó dalt, a „Titok” szövegét 2019-ben írtam, a “Kiálts rám” sorai pedig még jóval a „Tarantínó” előtt születtek, csak sufniba dobtam. Ebből bekerültek sorok a már említett dalba, újraírtam, emellett teljesen más hangszerelést is kapott, mint amit korábban elképzeltem (és amit azóta annyira cikinek tartok, hogyha pl. az elképzelt osztálytalálkozómon, valaki szivatásból előrukkolna vele, inkább kiugranék az elsőről a bokrok közé meghalni).
Olivér csatlakozásával egy egészen új, elektronikus-szintis zenei vonal is megjelent, ami bulizósabbá teszi az összhatást. Sikerült-e összecsiszolódni a próbafolyamat, illetve a stúdiózás során?
Meli: Régebb óta szerettem volna elvinni a zenénket kicsit az elektronika felé, én már jóval Gábor csatlakozása előtt, 2017-ben is szintist kerestem.
Volt egy közös elképzelésünk a hangzással kapcsolatban, és Oli csatlakozása is azt bizonyította, hogy sokkal több lehetőségünk nyílik meg ezáltal. Azt érzem, hogy nagyon egy frekvencián mozgunk Olival.
Olivér: Az első perctől kezdve úgy éreztem, mintha legalább évek óta zenélnék együtt a zenekarral. Miután közösen meghatároztuk az irányt, minden teljesen gördülékenyen ment, néhány témát kellett csak újragondolnom.
Minden eddiginél jobb hangzással szól az új lemez, hazai viszonylatban még hasonló sincs. Hol készültek a felvételek, illetve mennyi idő alatt született meg a végleges anyag?
Gábor: Szerintem egyre jobb hangminőségű anyagokkal állnak elő a hazai zenekarok is, kiemelném a Jóvilágvan – A folyó balladái c. lemezét, de én már a saját “Szeretetjárvány”-unkkal is nagyon elégedett voltam – emiatt sem akartuk alább adni. A stúdiómunkálatokat Szabó Ádám, “Gila”-nál kezdtük tavaly szeptemberben. Ezután jött a lehetőség a Petőfi Nagylemez Programon keresztül, hogy a budapesti Csend Stúdióban vegyük fel a lemezt, Mazán Attila „Mazi” vezető hangmérnök és producer segítségével. Amikor aztán megtudtam, hogy Stámusz Ferenc fogja készíteni a master-t, gyakorlatilag hátradőltem, mert az ő neve garancia a jó minőségű utómunkára. A két helyszínen, összesen kb. 60 munkanapot dolgoztunk.
Az új lemez dalszövegei sokkal bensőségesebbek, önreflexívebbek, mint idáig. Ez személyes élményeken alapszik, vagy mostanára egyszerűen megtanultátok, hogy hogyan kell igazán jó, átütő dalt írni?
Meli: Mindig a személyes élményekből merítek. Minden, ami megérint, körülvesz, esetleg traumát okoz, hatással van rám, megmarad egy-egy jegyzetben, feldúdolt dallamban.
Soha nem tudom eldönteni, hogy mikor jó egy szövegem, ill. azt sem tudom megítélni, hogy melyik „a jó szövegem” – egyszerűen érzem, amikor kész van. Az már a közönségre van bízva, hogy melyek azok a sorok, amelyeket akár magukra is tetoválnának.
Már a megjelenés napján „nagyot ment“ a lemez, a Spotify algoritmusa felkapta, bekerült nívós lejátszási listákba is. Mennyire hatnak rátok ezek a mérőszámok, illetve milyen mértékben csatlakoznak új hallgatók, ennek hatására?
Gábor: A premier napján majdnem háromszor annyian kattintottak a „play” gombra, mint az addigi rekordunk volt, nőtt a követők, ill. letöltések száma is. Remélem, hogy bekerülünk egyfajta pozitív, felfelé irányuló spirálba, és sikerül olyan hallgatottságot generálni, ami akár a következő koncertjeink közönségét is bebiztosíthatja. Viszont az is törvényszerű, hogy a „hype” előbb-utóbb elmúlik. Nekünk azzal kell jól gazdálkodnunk, amit a felkapottabb időszak alatt sikerül megszereznünk.
A megjelenés csak az első lépés egy lemez útján, de mik a további terveitek? – videoklip, turné, merch, esetleg egy új italmárka létrehozása, „Gorlo Vodka“ néven?
Meli: Október 27-én, az A38 Hajón vár ránk talán eddigi zenei munkásságunk legizgalmasabb koncertje, a lemezbemutatónk. Vendégünk lesz a budapesti Görbe Bögre zenekar. Ezt követi egy újabb budapesti koncert, majd egy hazai lemezbemutató, ezek még szervezés alatt vannak. Reményeink szerint a bemutatóra érkezik az album fizikai formátuma. Pólótervezés szintén folyamatban. A saját gyártású videoklipeket szeretnénk komolyabb minőségre cserélni, mert ötletek vannak bőven, de sajnos az anyagiak egyelőre nem engedik meg, hogy pl. Aronofsky őrült zsenialitására akár halványan utalgassunk.
Gábor: Italmárkát nem, de egy akusztikus-instrumentális technózenekart még el tudok képzelni ezzel a négy emberrel. Lehetne a nevünk Sad Infection, és akkor lehetne nyeríteni, hogy „I can get no sad infection”. De annyi idióta zenekarnév van a fejemben, hogy egy repülőt meg lehetne velük tölteni…
Zenekari tagok:
Farkas Melinda, zenekarvezető, frontember (ének, elektroakusztikus gitár)
Mézes Zoltán (elektromos gitár, szintetizátor, vokálok)
Szabó Gábor (basszusgitár)
Koch Olivér (szintetizátorok, hangeffektek)
Gőgh Ákos (dob, ütőhangszerek)
Hallgassátok meg az új albumot, az alábbi lejátszási listára kattintva!