A cikk megjelent a Klikk Out 2023/10. számában.
Borítóterv: Gocoň László
Október 1-jén hatályba lépett a jogszabály, ami miatt még sokan fognak káromkodni. Mostantól megszűnik a másfél méteres szabály, és attól függetlenül, hogy van-e annyi hely a járdán vagy nincs, nem lehet majd oda parkolni. Kivételt képeznek persze azok a helyek, ahol az egyes települések önkormányzatai azt táblával jelzik.
Nos, a téma már másfél éve terítéken van, akkor fogadták el először a járdán parkolást tiltó törvényt, aztán azt kiegészítették a másfél méteres szabállyal, végül megint elfogadták anélkül, októberig türelmi idővel. Eddig kellett volna felkészülni. De mégis hogyan?
Az effajta törvények olyanok, mintha megvennénk például egy ruhát, amiből ugyan a saját méretünknél csak több számmal kisebb van, de legalább tetszik. A járdán parkolás tiltása is faszácskán hangzik, míg nem jönnek szembe a nyomorult, szűk utcáink, és azok a kompromisszumok, amelyeket a józan autósok és gyalogosok, babakocsisok már egyébként megkötöttek egymással.
Mert miről is van szó? Arról, hogy a meglévő utcaszerkezetekre húzunk rá a gyakorlatban teljesíthetetlen és betartathatatlan jogszabályt.
És most nem az újonnan épített utcákról beszélek, ahol ilyen szabályok szerint alakítható már ki az úttest/járdák/zöldsáv szélessége, hanem nyilván azokról, ahol ez nem így történt a múltban. Ez ugyanis kínokat fog okozni, adott esetben nemcsak a sűrűn parkolt lakótelepeken, de a családi házas övezetekben is, ahol az udvar nem úgy lett kialakítva, hogy oda esetleg az ott élők által használt, egynél több autó is elférjen, míg a második esetleg már csak a kapu előtt tud parkolni keresztben, félig rálógva a járdára. De értelemszerűen egyetlen autóval sem parkolnak be állandóan az udvarra, garázsba, ha csak mondjuk ebédre ugrik vele haza az ember.
Picsogásnak hangzik? Lehet, hiszen olyan szabály lépett érvénybe, ami felett majd a rendőr is vélhetően nagyrészt szemet huny, mivel képtelenség en block végigbüntetni mondjuk egy városrészt. De az is lehet, hogy valamelyik rendőr majd bal lábbal kel és megteszi, hisz a szabály, az szabály.
Ahelyett viszont, hogy a parkolás ilyen szintű szabályozását az önkormányzat és a polgár egyezségére bíznák, akik az ebből a szempontból neuralgikus pontokon oldhatnák a dolgot, inkább megvesszük azt a bizonyos szűk ruhát, hogy „kirakatba” tehessük és mutogathassuk, hogy mennyit tettünk általa a gyalogosokért és babakocsisokért. Miközben ők meg talán tovább dohognak, amiért a járdákon ettől függetlenül agyvérzést kapnak a tátongó kráterektől és repedésektől.
