FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
„Megtalálhatja az ember önmagát a sportban?” – jött a gondolat, miközben interjúalanyok után kutattam. Ennek eredményeképp villant be egy név, a nyárasdi születésű Csölle Roland. Talán ő az az ember, aki a kivételt erősíti és jó példa lehet mások számára. Már gyermekkorától kezdődően aktívan focizott, később a munkája miatt nem volt ideje mozogni, így több mint 20 kilogramm súlyfelesleg szaladt fel rá. Úgy érezte, elveszítette önmagát. Kereste a kiutat, hogyan törhetne ki ebből a mókuskerékből. Így talált rá végül Lengyel Ákosra, a dunaszerdahelyi crossfit edzőre . Az interjú során Roland boldogan mesélt a mozgás és a crossfit fontosságáról, amelyben újra rátalált önmagára!
Mesélj egy picit magadról, Roli. Mindig is sportos gyerek voltál?
Gyermekkorom óta aktívan fociztam, így az elegendő mindennapi mozgás mindig az életem része volt. Majd a középiskolás éveim után jött egy hosszabb kihagyás, mikor abbahagytam a labdarúgást. Ekkor kezdődtek el a problémák az életemben. Akkoriban irodában dolgoztam, és hiányzott a napi edzés, ami formában tartott volna. Felszaladt rám több mint 20 kg súlyfelesleg. Megrekedtem egy ponton. Munkát váltottam, így csak hétvégén voltam itthon. Nehéz volt összeegyeztetni a munkát a mozgással. Majd a barátaim rádumáltak, hogy focizzak velük együtt újra, ahogy az időm engedi. Ezzel egyidejűleg elkezdtünk járni edzőterembe is. Tudtam, mit akarok a pályán, de a testem nem engedelmeskedett. Sok volt rajtam a plusz kiló, ami több sérülést is okozott. Érezhető volt a kiesett idő, nem tudtam beosztani az időmet sem, és rettentően fáradt voltam. Végül az egyik kollégám szólt, hogy Lengyel Ákos indít egy kezdő crossfit csoportot Dunaszerdahelyen. Ez volt két és fél éve, végül ott ragadtam, mert rátaláltam önmagamra az edzések által.
Milyen volt az első pár edzésed Ákosnál, milyen kihívásokkal kellett szembenézned?
Úgy éreztem, hogy menni fog, hiszen volt kapcsolatom azelőtt is a mozgással. Végül az edzések által rájöttem, mennyi mindent nem tudok vagy rosszul csináltam. Ákos igyekezett az alapoktól elmondani mindent.
Rájöttem, hogy nem kell órákat töltenem egy edzőteremben, mert a crossfit edzéseken egy óra elegendő volt ahhoz, hogy kihozzam magamból a legtöbbet. Olyan új dolgokat is megtanultam, amiről azelőtt álmodni sem mertem.
Ilyen volt számomra a húzódzkodás. Számomra nemcsak az edzések váltak igazán különlegessé, hanem Ákos hozzáállása is. Ez volt az oka annak, hogy ott maradtam. Odafigyel ránk, kontrollál és motivál mindenkit. Az edzések által sokkal energikusabbá váltam. Javult a robbanékonyságom, a gyorsaságom és a kondim is. Ez pedig hónapról hónapra a focipályán is láthatóvá vált. Sokkal jobb lettem, mint azelőtt voltam.
Kijelenthetjük, hogy újra megtaláltad a helyes utat és önmagad is. Mennyi kilogrammtól sikerült megszabadulnod ez idő alatt?
Összesen 28 kilogrammtól sikerült megszabadulnom. Ez idő alatt nemcsak önmagamat sikerült megtalálnom, hanem rengeteg új barátra is szert tettem. A csoportos edzések által kinyílt egy másik világ számomra. Sok új embert ismerhettem meg, akik hozzátesznek az életemhez. A csoportos edzés teljesen más, hiszen ha rossz napom van, a többiek az edzés elejétől a végéig motiválnak. Inspiráló, ha valaki nagyobb súllyal dolgozik, mint én. Ez visz előre, hogy még jobb akarjak lenni. Az emberből előtör egyfajta ösztön, ami versenyben tart állandóan. Elkezdtem egyre többet edzeni és odafigyelni arra, hogy mit eszek. Úgy érzem, hogy a crossfit magával ragadott és felemelt! Sokkal jobban érzem magam, és nem vagyok fáradt.
Egyre többet és többet akarsz. Képes vagy a fejlődésre, ami manapság tényleg kivételes erény. Végül hogyan jött az a gondolat, hogy kipróbálod magad egy versenyen?
Többször is megfordult a fejemben, hogy kipróbálnám magam versenyzés szintjén is. Az edzéseink alkalmával mindig vannak kisebb-nagyobb közös edzések a többi csoport tagjával együtt. Ilyenkor több mint 40-50-en is vagyunk a teremben. Ákos ilyenkor meghirdet egy „házi versenyt”. Tavaly is volt egy ilyen kisebb teremszülinapi közös edzés, amelyre focimeccs után érkeztem. Úgy voltam vele, hogy a nálam gyengébbekkel együtt végig tudom abszolválni a feladatsorokat. Majd Ákos átirányított az erősebbekhez, akiknek már sokkal jobb kondijuk volt. Végül második csapatként sikerült befejeznünk a feladatsort.
Ekkor éreztem először, hogy a kondim sokat fejlődött, és talán egy nagyobb versenyen is helytállnék.
Idővel elértem egy pontot, mikor úgy gondoltam, rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy elinduljak más versenyen is. Majd Ákos ötlete volt, hogy mérettessem meg magam életemben először egy erőversenyen.
Végül mi lett az „összecsapás” végkimenetele? Hogy alakult a további időszakod, ami a versenyzést illeti?
Ha jól emlékszem, száz ismétlést kellett abszolválni, ami magába foglalta a húzódzkodást, a felhúzást, a guggolást és a vállból nyomást. Sikerült összeszednem 126 ismétlést, amellyel megkaphattam az aranyérmet Siófokon, a Scitec Muscle Beach keretein belül. Ez sokat lendített a hozzáállásomon! Végül az egyik edzőtársammal, Tomival bejelentkeztünk egy páros crossfit versenyre, a Lupa Beach-re. Ákos motivált minket, hogy ez nekünk való, sikerülni fog. Ez a verseny sokkal inkább az atlétikára és a robbanékonyságra fókuszált, mintsem az erőre. Nagyobb szükség volt a kondira. Sajnos, a felkészülési időszak nem sikerült a legjobban bizonyos problémák miatt. Ennek ellenére, nem vallottunk szégyent. Csinálhattunk volna mindent sokkal jobban, de kitartottunk elejétől a végéig. Az ember a saját hibájából tanul, ami rávilágít a rutintalanságra. Ez egy jó tanulólecke volt számunkra. Több napon keresztül magam alatt voltam, mert nem szeretek veszíteni. Ennek ellenére kitűztünk egy célt magunk elé, és jövőre szeretnénk a top 5-ben lenni. Sokkal jobban oda kell figyelnünk a felkészülésre!
Jelen helyzetben, mit üzennél a régi önmagadnak?
Azt mondanám, hogy ne hanyagolja el magát, mert az elvesztegetett idővel fontos éveket veszíthet el. Mindent elérhet elegendő kitartással és akarattal. Sokkal több van benne, mint azt gondolná. Azelőtt nem tudtam húzódzkodni, ma ez már nem okoz problémát, még plusz súlyokkal sem. Örök életben gyenge voltam gimnasztikában, most pedig ennek az ellentétje vagyok.
Soha nem szabad feladni, mert az ember képes bármire. Fontos megtanulni, hogy egy kicsit mindig jobbak leszünk a tegnaptól.
Én sem gondoltam volna magamról, hogy valaha 130-135 kilóval fogok guggolni és képes leszek 110 kg-t kinyomni. Nem szabad szégyellnie magát az embernek, mikor el kell kezdenie edzeni. Tapasztalatból és szívből ajánlom a csoportos edzéseket, mert folyamatosan motiválhatjátok egymást. Láthatjátok egymáson a változást, ami előre visz mindenkit a saját céljai felé. A csoporton kívül fontos a jó edző, mint a mi esetünkben is. Sokat köszönhetek Ákosnak és avásárúti fociedzőmnek, Varga Dezsinek, mert ő akkor is lehetőséget adott nekem, mikor senki más. Esélyt kaptam tőlük. Biztosan állíthatom, ha kitartó maradsz, magabiztosságot nyersz. Idővel sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben, boldogabb és kiegyensúlyozottabb leszel. Nem tudnám a mindennapjaimat elképzelni sport nélkül. Ahogy az egyik kedvenc idézetem is mondja: „One day or day one”.
