POÓR TIBOR: A csapatunknak az szerencséje, hogy az ellenfél csapatában az utolsó két meccsen ezt láttuk – „DAC hral proti takým brankárom, ktorí by dnes nechytili ani nádchu…“. Na, manapság több fontos feladata van a klubunknak, konkrétan ma a csapatnak kettő volt – továbbjutni, bármilyen DE nélkül, és ha nem meghívót kreálni a játékkal a szombati meccsre, akkor legalább ne riogassák el őket. Nem hiszem, hogy ez az ellenfél, aki mellesleg újonc, és nem éppen sikertörténet az őszi szezonjuk – képes lett volna megtartani az egygólos vezetést. Viszont azzal a nagy helyzettel egyben, a teljesítményünk az első félidőben maximum a közönség elriasztására volt alkalmas. Gondolva arra, hogy a klubunk PR részlegének meghívó anyagokat kell készíteni hétvégére, az első félidő miatt a píárosok nem pici hátrányból indulnak el. Még egy megjegyzés – egy második ligás csapat ellen is tanácstalan középpályánk volt az első félidőben…
SZIGETI ATTILA: Számomra nem volt kétséges a mérkőzés kimenetele és abba a feltételezésbe sem fogok esni, hogy mi van, ha az ellenfél berúgja az ordító helyzetét. Véleményem szerint akkor is simán nyerjük a mérkőzést, viszont 1:0-nál ettől is nagyobb lett volna néhány játékoson a görcsösség. Nem könnyűek alacsonyabb osztályú csapatok ellen az ilyen kupaküzdelmek, de néhány megoldás komolyan kiábrándító volt. Számomra egy óriási „élmény” volt Herc 84. percben cca 20 méterről leadott lövése és egy perccel később szinte ugyanonnan Mendez LÖKETE. Természetesen a továbbjutás volt a fontos bármi áron, viszont néhány játékos az ellenfél soraiból nagyobb barátságban volt a labdával, mint pár DAC-os futballista. Számomra a pozitívum a továbbjutás, több élményt nem tudok leírni.
