FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Anno 2008 tájékán volt szokás ilyen ironikus címeket adni a mérkőzések utáni szösszeneteknek, bennem valahogy mégsem a végeredmény idézte meg azokat a bizonyos időket. A novemberi asszociációs szünet előtti „erőltetett menetünket” a Rózsahegy elleni hazai bajnoki összecsapásunk zárta. Ha csak a statisztikát nézzük: a találkozót megelőző tíz tétmérkőzésünkből nyolcat megnyertünk – ez egy érdekes mutató azok számára, akik az olykor nézhetetlen játékunkat az eredményesség fölé helyezik.
De egyben érdekes mutató számomra is, hiszen írásaimban gyakran kritizálom az átütő erő, az elképzelés, vagy a tudatos taktika, illetve a fázisreakció hiányát. A jó foci hiányát. Igen ám, de a focit gólokra játsszák, nem szépségre. Az ínyenc szurkoló mégis szívesebben látna briliáns megmozdulásokat, eseménydús mérkőzéseket, melyek után őszintén, teli torokból ordíthatná: játszik a DAC, játszik a DAC!
Volt rá esélyünk, ám ismét elpackáztuk! Nem szenvedtünk ugyan vereséget, valami mégis azt súgja nekem, idén nem biztos, hogy a klub karácsonyfáján megint Adrián lesz a „vianočná Guľa”.
[Aki nem értené a „szóviccet”, nézze meg a klub tavaly karácsonykor közzétett videóját, melyet egyébként különösen kedveltem!]
Előzmények: Olykor kissé döcögősen, de a legjobb nyolc közé kerültünk a kupában. A Niké ligában kiszenvedtük a Nagymihály elleni hazai győzelmet, és mondhatni hozva a kötelezőt, Kassáról is három ponttal távoztunk. Mégsem hallottam, hogy: játszik a DAC, játszik a DAC! Tán nekünk szurkolóknak kéne önkritikát gyakorolnunk, hogy a MOL Aréna széksorait jobb esetben ne csak egyharmad részben töltsük meg? Az eredmények végső soron jönnek, csak épp’ a nézhetetlen focira kevesen kíváncsiak. Esetleg a játékosoknak kellene jobban odatenni magukat, hogy ne legyen szükség újfent „egy sört fizet, kettőt kap” akciókkal csalogatni a jónépet?
Egy november 11-ei, Márton napi hiedelem szerint, minél többet isznak az emberek, annál több erőt és egészséget „isznak magukba” – talán így értették a klub marketingesei?
A drukker: Ahogy kiolvastam az egyik hozzászóló szavaiból: akad, aki annak örül, hogy ő lehet a sofőr, így nem kell innia azt a *****. Némi csúsztatással, szintén a Márton naphoz köthető, hogy ha aznap esik az eső, kisebb lesz a nézőszám. Na jó, ilyen mendemondát tényleg csak én tudok kitalálni. Egyvalami ugyanakkor biztos, a hűséges drukkereket sem a rossz játék, sem a szürke időjárás nem rettenti el. Minden kétséget kizáróan ezekben a napokban mutatkozik meg igazán, jelenleg mennyi hűséges szurkolója van a DAC-nak, és mennyien közülünk az ún. sikerszurkolók. Avagy „fanúškovia úspechu” – ahogy mondja a szlovák. Viszont, és ezt most csak csendben jegyzem meg, hisz’ magunk közt vagyunk:
Ha ezen a meccsen ötszázzal többen voltunk, mint a Nagymihály ellenin, akkor nemhogy kitalálok egy újabb Szent Márton-napi fake hiedelmet, hanem én magam leszek Szent Márton!
A mérkőzés: Ejnye kérem, a Mohseni-éra után sosem gondoltam volna, hogy egyszer még kozmetikáznunk kell majd a nézőszámot. Mégis, hogy írjak így őszinte meccsjegyzetet? Reggel a szupermarketekben még 3:0-ás győzelmet tippeltem, csakhogy üljön a sorminta! Aztán a találkozót is nagyjából úgy kezdtük, mint az a bajnokjelölt csapat, amelyik szitává készül lőni aktuális ellenfelét.
– Hogy tetszik mondani? Rossz volt nézni?
– Mit, hogy három kapufát rúgtunk szinte egy szempillantás alatt!? Vagy, hogy királlyá tettük a rózsahegyiek kapusát?
Nos igen, akadtak ziccereink, viszont elfogyott a tudományunk, s ezt a vendégek kellőképpen ki is használták. Mindeközben a B-közép helyenként elhallgatott, egyedül talán csak az edzőnk nem volt képes ismét időben lereagálni a helyzetet. A szerencse viszont velünk volt:
A ráadás perceiben szabadrúgáshoz jutottunk, Čermák állt a labda mögé, a kapu elé ívelt, ahol a csereként beállt Barišić a felső léc segítségével fejjel kiegyenlített – 1:1.
A tanulság: Két hét válogatott szünet következik, magam sem tudom, hogy ez most jó vagy rossz, mindenesetre: Hajrá, Magyarország! Öröm az ürömben, hogy legalább a kézis lányainkon vigasztalódhatott a jónép. De mielőtt még belecsapnánk a lecsóba, csütörtökön remélhetőleg sokunk választ kap a tulajdonos úrtól a kérdéseire. Az enyém minden tisztelet, alázat és hála mellett, csupáncsak ennyi lenne:
Ha ismét 2014-et írnánk, és előttünk állna a kilenc esztendő, vajon mit cselekedne másképp? Mindent bele, DAC!
DAC 1904–RÓZSAHEGY 1:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Barišić
DAC: Popović – Gruszkowski, Csinger, Brunetti, Andzouana – Vitális (66. Káčer), Dimun (86. Romero), Čermák – Trusa (83. Barišić), Goure, Herc (66. Ramadan).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Rózsahegy (1:1) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Remizett a DAC a Rózsahegy ellen
