A szófiai 2:2-es döntetlennel ugyan már végérvényesen eldőlt, hogy a magyar nemzeti tizenegy ott lesz a 2024-es németországi Eb-n, ám az utolsó játéknapra is maradtak izgalmak. Csoportelsőként, na meg veretlenül zárja-e a kvalifikációt a magyar válogatott? – ezzel pedig jelentősen növeli megítélését az UEFA-nál, ami további előnyökkel járhat majd a jövőben?! S ha ez még nem lett volna elég, az egyetemes magyarság Felvidékre szakadt nemzetrésze aznap a dunaszerdahelyi futballbástya, vagyis a DAC új vezetőedzőjének déli beharangozóját is árgus szemmel figyelhette.
Vasárnap lévén tehát időben felrakodtak a háziasszonyok a főzéssel, és kora reggel a klopfolásért sem kellett a szomszédba menni – legalábbis nálunk –, hogy 12 órára már tiszta elmével és teli gyomorral ülhessenek a DAC-szurkolók az asztalnál. Mire az izgalmak kicsúcsosodtak, a klub honlapján és közösségi oldalain megjelent a hivatalos közlöny:
A leköszönő Adrián Guľa utódja a 43 esztendős spanyol Francisco Javier Muñoz Llompart, vagyis Xisco Muñoz lett! – Isten hozott Dunaszerdahelyen Señor, sok sikert kívánunk sárga-kékben, mindannyiunk örömére!
Mindeközben a belépőjeggyel rendelkező magyar szurkolók java része már úton volt Budapestre, hogy a 15 órai kezdésig ismét megtöltsék a Puskás Arénát. Ami a történelmi mutatókat illeti, 58 éve zárt utoljára selejtezősorozatot első helyen a magyar válogatott úgy, hogy közben nem talált legyőzőre. Legutóbb az 1966-os angliai vb előtt volt ilyenre példa. Arra pedig, hogy egy naptári évben ne érezhessék a vereség keserű ízét, 1976. esztendeje adott utoljára alkalmat. Óvatosságra intett ugyanakkor, hogy nemzeti tizenegyünk montenegróiak elleni eddigi mérlege nem túl hízelgő: négy mérkőzésből mindössze két döntetlen, illetve két vereség.
IRÁNY AZ EB! – állt a Carpathian Brigade szurkolói csoport által vezérelt, kapu mögötti kemény mag molinóján a piros-fehér-zöld tapsrúdtenger előtt.
Marco Rossi szövetségi kapitány négy helyen változtatott a magyar válogatott három nappal ezelőtti kezdőcsapatán: Botka helyette Balogh Botond, Nego helyett Bolla Bendegúz, a kiállított Kerkez helyett Nagy Zsolt, Csoboth helyett pedig Gazdag Dániel került be a kezdőbe. Nemzeti csapatunk tehát már biztos továbbjutóként kezdte a mérkőzést, míg a montenegróiaknak győzelem esetén matematikai esélyük marad, így érthetően megpróbálták meglepni a magyar válogatottat.
Álljatok fel, álljatok fel! – utasította a B-közép az Arénát, fokozva az amúgy sem lagymatag hangulatot. Majd Marco Rossit éltette a nagyérdemű.
Az első félidőben foci helyett inkább a küzdelem dominált, a tiszta fehérben játszó magyarok birtokolták többet a labdát, a vendégek tulajdonképpen az első valamirevaló helyzetükből kerültek előnybe: 36. perc – 0:1. Mindeddig a magyar válogatott elképzelései szerint alakult a meccs, de elég volt egy kisebb rövidzárlat. A félidő vége is a magyaroké volt, ám az egyenlítés nem jött össze.
Egygólos vendég vezetés mellett vonultak öltözőbe a csapatok, a szünetben két helyen változtatott Rossi mester. Beállt Kalmár Zsolti is…
Magyar rohamokkal kezdődött a második játékrész, amit a montenegróiak fetrengéssel igyekeztek tördelni. A csoport másik mérkőzésén, a szerb-bolgár összecsapáson állandóan változott az állás, akadtak percek, amikor montenegrói előny mellett is csoportelsőnek érezhette magát a magyar csapat. Persze ennek az opciónak volt egyszerűbb lehetősége is: kiegyenlíteni, s ha lehet, fordítani. Szoboszlai Dominik varázsolt, pontosan ilyen sorrendben! Előbb a 66. percben zseniális cselekkel elküldött két védőt a tizenhatoson belül, és jobbal az alsó sarokba bombázott – 1:1…
…majd a 68. percben Ádám Martin és Szoboszlai kényszerítője után ismét a csapatkapitány lőtt gólt, ezúttal ballal tette el a kapus mellett – 2:1!
A Puskás Aréna természetesen tombolt, és ismét talpon volt. A gyepen pedig ellenfélként a két ex-DAC-os is csépelte egymást. A szünetben beugró KáZsé, valamint az ezekben a percekben beállt Nicola Krstović. A montenegróiaknak ekkor csak egy győzelemmel lehetett esélyük továbbjutni a csoportból, ennek megfelelően ritmust váltottak, egyszeriben sürgős lett nekik az ügy. De még milyen sürgős! Dibusz Dénes brillírozott a magyar kapuban számtalan ziccert hárítva.
Dibusz extázisban mindent kivédett, másodperceken belül négyszer-ötször!
A vendégek mindent egy lapra tettek fel, vesztükre, s a mi örömünkre. Mert a ráadás pillanataiban jött a harmadik magyar gól. A 93. percben Szoboszlai szabadrúgását a kapus oldalra ütötte, a labda Nagy Ádám elé került, aki állítgatás nélkül kilőtte a felső sarkot. 3:1 – minden eldőlt! Magyarország ötvennyolc év után jutott tovább ismét vereség nélkül az első helyről egy selejtezőcsoportból. A magyar válogatott hátrányból fordítva nyert, a G-csoport második helyéről a bolgárokkal végül 2:2-es döntetlen játszó szerbek jutottak ki. Következhetett az örömünnep és a világ legszebb fohásza:
Isten, áldd meg a magyart…!
Szoboszlai Dominik a magyar virtus közepette csapatkapitányként a vezérszurkoló ketrecébe mászott, hogy köszönetet mondjon a kitartó szurkolásért. Ahol pedig nem csupán hellyel kínálták őt. A felismerésből adódó kérdése, arcmimikájáról leolvasva helyénvaló lehetett: Hány fokos?
Mindörökké, Magyarország!
MAGYARORSZÁG–MONTENEGRÓ 3:1 (0:1)
Gólszerzőink: Szoboszlai Dominik 2x és Nagy Ádám
Magyarország: Dibusz – Balogh B., Lang, Szalai A. – Bolla (46. Nego), Nagy Á. (94. Szuhodovszki), Styles (64. Horváth K.), Nagy Zs. – Gazdag (46. Kalmár Zs.), Szoboszlai – Ádám M. (78. Németh A.).
