A cikk megjelent a Klikk Out 2023/11. számában.
Fotó: Ugróczky István
A csárdák csárdája! A Kondorosi csárda így jelenik meg emlékezetemben, előtérben a jellegzetes gémes kútjával. Szinte a szívem szakadt meg akkoriban, miközben Somorjáról, a szakközépiskolából hazajövet a buszból saját szememmel láttam, hogy miként válik a tűz martalékává nemcsak a Csallóköz, de a régió határain túl is ismert gellei Kondorosi csárda. Annál inkább megörvendtem, miután szárnyra kelt a hír, hogy újjáéled hamvaiból, így a közzétett tervektől kezdve figyelemmel kísértem az építkezést egészen a nyitás napjáig, majd kóstoltam és kóstolgattam…
Aki ismer, tudja, hogy a csárdák szerelmese vagyok, és úton-útfélen azonnal tágra nyílnak a szemeim, egyben gyorsabban kezd verni a szívem, miután meglátok egy csárdába invitáló reklámot. Azonnal életre kelnek a képzeletbeli „fotográfiák”, és az ízlelőbimbóim ezerrel idézik fel az emlékeket.
A csárdák nem minden esetben követik a legmodernebb gasztronómiai trendeket, inkább lojálisak az ételek ízvilága terén, az elkészítési folyamatok is hagyományszerűek, egyben lokális alapanyagok használatára törekednek, és nem utolsó sorban hatalmas adagokkal várják a betévedő „vándort”.
Korábban a csárdák amolyan pihenőhelyként szolgáltak, amelyek javarészben a településeken kívül, jelentősebb útvonalak csomópontjainál jöttek létre. Akkortájt, amikor a betyárok, egyben a pandúrok is lóháton közlekedtek, nehézkesebb volt a haramiákat vasra verni, így a betyárok körében is nagyon közkedveltek voltak ezek a mindentől távol eső létesítmények, ahol a lovaikat megetethették, megitathatták, majd jómaguk is élelemhez, pityókához jutottak, azonfelül viszonylag biztonságban el is tudták azt fogyasztani, majd a jó lakoma után megpihenni. Nagyjából pár mondatban ennyit a csárdák történetéről, ám akit érdekel, rengeteg mese-monda terjed a világhálón e témában…
Szóval, a csallóközi Kondorosi csárda is egy jelentős útkereszteződésben található. Gellénél a 63-as főút és az R7-es gyorsforgalmi út kereszteződésében. Egyébként ha csak kiejted a Kondoros nevet, a hatalmas múltja miatt azonnal a nádfedelű csárda látképe tárul elénk, amelynek a „koordinátái” közismertek, így egy szép keddi esős alkonyatkor lenyomtuk a Kondorosi csárda kilincsét, majd beléptünk a mesevilágba. Azonnal muzsikaszó csapta meg a fülünket, a bejáratnál a fogadó pincér üdvözölt, majd a mosolygós pincérnőnk az asztalunkhoz kísért. Helyet foglaltunk a roppant kényelmes székeken, majd tágra nyílt szemekkel vizsgáltuk a belvilág minden egyes részletét. El kell, hogy áruljam, nagyon kellemes és letisztult, stílusos, egyben nagyon igényesen kivitelezett belvilág fogadta társaságunkat.
A helyszín „lecsekkolása” után rövid idő múltán az étlapokkal a kezében üdvözölte társaságunkat az elegáns benyomást keltő pincér, majd átnyújtotta azokat, egyben vette is fel az italrendelést. Aki a Coca Cola vagy egyéb hasonló kaliberű mamutvállalat üdítő termékeit keresné, nem jár nagy sikerrel, inkább a limonádék és a csapolt Kofola a főszereplők a kínálatban, viszont ha az aperitif felé kacsintgatunk, akkor szemet gyönyörködtető a pálinkakínálat, és természetesen a borkínálat is.
Javában dúl a Márton-napi liba-kacsaszezon, itt sem volt ez másképp, A fejedelmi lakoma elkezdődött az előételek kiválasztásával, ám miközben türelmesen vártuk a fogásainkat, addig is „ízlelő falatkákat” szolgáltak fel társaságunknak, ez esetben eszméletlenül roppanós, házon belül sütött, kovászolt kenyeret kaptunk túrós-tejfölös kenővel.
Telt-múlt az idő, míg nagyjából tizenöt percnyi majszolgatás és beszélgetés után, már terítették is az előételeket. A libatepertő (6,90 €) lilahagymával semmiképp sem a gasztronómia csúcsa, ám ellenállhatatlan! Ropogós, kellőképpen sós, friss, aki szereti, annak nincs mit tenni, meg kell enni… 🙂 Annyit azért megjegyeznék, akár libatepertő, akár nem, nagyobbra kellett volna vagdalni, mivel sajnos nagyon apróra sült össze.
A kocsonya (5 €) lilahagymával érkezett, és már nagyon örültem az első falatnak. Összbenyomásra egy jó kocsonyát kaptunk, amely kissé lehetett volna tisztább is, ízletesebb is, ám kis sóval és ecettel társítva elég jó eredményt értünk el.
A kacsamáj terrine (19,90 €) egy valódi lakoma, amely sok esetben megosztó is lehet, mert nem nagyon kedveli az édes és a sós házasítását. Jelen esetben nagyon jól megnyilvánul ez a „frigy”, amely részemről teljesen rendben van, ám társaságunk némely tagjának nem nagyon jött be az a falat, noha szerintem mindenképp megér egy misét…
A levesek terén sincs túlkínálat, ám minden olyan leves jelen van, amelyek nem hiányozhatnak egy csárdából. Első ízben választásunk a Kondorosi Jókai bablevesre esett (6,90€), melynek nem csak Jókai Mór örvendett volna meg, mi is alig vártuk, hogy kóstolhassuk. Az állag, a szín kitűnő, dúsgazdagon tálalva, nagyon kiadós öblös „babcuspájz”, amely ha nem vagy bélpoklos, simán elég egy délebédi fogásnak. Kis sózás, csípős és már kanalazhatod is kedvedre.
A halászlé (9,90 €) nagyon megosztó étel! Valaki vagy imádja, vagy messziről elkerüli. Jómagam az előzők csoportjába tartozom, így minden egyes „szürcsentés” a forró hallébe egy ízbomba. Ezer fajta halászlé létezik, és ezt még szorozzuk meg minden ház szokásával. Ettem már jobbat is, ám sokkal rosszabbat is. Volt, hogy a Balaton partján sem voltam megelégedve a halászlével, máskor egy halsütödés bódéban olyan halászlevet ettem, hogy csak mesélt. A Kondorosban egy átlagos halászlét kaphatunk. Szívem szerint nem kapaszkodnék minden esetben kizárólag a harcsafiléhez, inkább látnám szívesen pontypatkóval, esetleg belsőségekkel.
A tárkonyos libazúza leves (6,90 €), na ez volt az est fénypontja! Imádom! Szintén nagyon megosztó a tárkony „bukéja”, ám jelen esetben a leves kifogástalan volt. Kellőképpen édeskés, egyben savanykás, pihe-puha libazúza, bőségesen telítve zöldséggel, krémes állaggal, egyszerűen levett a lábamról… Sajnos, csak a libanapokon elérhető.
A főételek bőséges kínálata jellegzetes „csárdás”, és úgy gondolom, hogy mindenki rátalál a maga falatjára, csak győzze az ember gyomorral. Az érkezésünktől számított, nagyjából másfél óra múltán már a főételekkel harcoltunk, így első ízben a Harcsapaprikás (19,90 €) lépett színpadra, amelyet már most az elején az est fő-fő étkének jelentenék ki, ám nem azért, mert annyira, de annyira eldobnám az agyam a harcsapaprikástól, hanem mert az est alatt ez volt a legjobbnak mondható. Nagyon kellemes, egyben nagyon népszerű étel, túrós csuszával az igazi, szalonnapörccel, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A sertéscsülök Kondorosi módra (25,90 €) egy brutális adag, amely akár két favágó éhségét is csillapíthatná. A megjelenése azonnal tiszteletet parancsol, hiszen akkora fatálon tálalják, elég a maga baja szegény pincérnek, hogy a vendég elé helyezze. Kóstolásakor azonnal a bőr ropogása tesz kíváncsivá, amely jelen esetben jelesre sikeredett, a csülök belső alkatrészei is omlósak voltak, ám sajnos az ízvilág lehetett volna sokkal intenzívebb. Míg bármilyen egytálételt megsózhatunk, vagy fűszerezhetünk, addig ezt a csülöknél nagyon nehezen lehet elérni, hiszen a páclében való előfőzés közben veszi fel az összes zamatot, így a végeredménnyel nem voltunk teljesen megelégedve. Harmadízben visszatértünk a Márton-nap egyik főszereplőjéhez, amely viszont az állandó kínálatban is megtalálható. A hízott kacsacomb (19,90 €), amely vörösboros, párolt lilakáposztával és krumplis lepénnyel szerepel az étlapon, szerintem sok mindenki kedvence. Ez az étel sokkal jobb kondícióban volt, mint a csülök, így semmi kivetnivalót nem találtunk a fogáson. Egy valódi klasszikus, amely nem hiányozhat egyetlen asztalon sem a Márton-napi kacsalakoma időszakában.
Már alig bírtuk szusszal, ám a desszertnek minden esetben fenn van tartva némi kis hely mindenki bendőjében, így a túrógombóc (6,90 €) és a lúdláb torta (4,50 €) került látókörünkbe. A túrógombóc optimális állaggal, jellegzetes ízvilággal rendelkezett, belül nagyon puha, kívül roppanós volt, ám a három darab akkora adagnak bizonyult, hogy sehogy sem bírtunk vele. Egyet árván a tányéron kellett hagynunk, hiszen már lélegzethez is alig jutottunk! A lúdláb torta állítólagos elnevezése onnan ered, hogy miután fel van szelve a torta, hasonlóságot bírtak felfedezni a lúdláb és a szelet torta közt. Egy biztos! Egy nagyon csokis édesség, nagyon selymes, nagyon krémes, és nagyon finom, de nagyon! Ki ne hagyd!
Észrevételeinket nem kerülte el a nagyon kedves és odaadó felszolgálás, ám sokszor figyelmetlenek voltak a pincérek, holott nem nagyon volt tele vendéggel a keddi esős estén a csárda. Az „ízlelőfalatkák kellékei még a leves tálalásakor is az asztalon ragadtak, az előételhez nem kaptunk „hangszereket”, így azokat a főétel evőeszközeivel kellett elfogyasztanunk, majd értelemszerűen a főételek tálalása után kerültek fel újra azok az asztalra.
Kissé komótos a konyha rugalmassága, ám az egészet levonva egy csárda esetében ezek nem olyan nagy hibák, hiszen „útközben” jót beszélgettünk, minden témánkat megvitattuk, és az egész este egy nagyon kellemes élménnyel ajándékozta meg a társaságunkat. Ki kell emelnem a kivételesen magas minőségű terítékhez használt eszközöket. A tányérok is stílusosan logóval vannak „bélyegezve”, egyben a nehéz, masszív evőeszközök, poharak, kiegészítők, mind tökéletesek. Ár – minőség arányban nem a legolcsóbb helyszín a Kondorosi csárda, ám nincs napi kínálat, a csárda nem a napi vendégözönre „támadt fel poraiból”, inkább magasabb szintet képviselve várja azon „vándorokat”, akik a csárda kiváló elhelyezésének köszönhetően szép számban látogatják is azt. Egy ünnepi vacsora itt kivételes alkalom, amelyhez hétvégenként még élő muzsikaszóval is kényeztetik a kedves vendéget.
Köszönjük szépen a vendéglátást, egyben az egész Klikk Out csapata nevében sok sikert, rengeteg elégedett vendéget kívánunk!
