FOTÓK: PIXABAY (1), SZERZŐ (1)
Megszokhattuk, hogy a legtöbb szakmának megvan a maga védőszentje, ugyanakkor kevés olyan ágazat tudhat maga mögött annyi szentet, mint éppen a szőlőtermesztés. Ennek oka, hogy a szőlőtermesztők egész évben fohászkodtak Istenhez és a szentekhez, abban bízva, hogy segítségükkel a termés sikeres és bőséges lesz. Szokások és hiedelmek tucatjai születtek, a gazdák pedig kereszteket, szobrokat és egyéb szakrális építményeket állítottak – ahogy egy korábbi fejezetben Imre barátom Szent Orbán szobrot faragott, a „mendemondákat”, de főként a vallást addig alapjaiban nélkülöző szövetkezeti szőlőskertben.
Pedig a csallóközitől tradicionálisabb és gazdagabb szőlőtermesztő vidékeken nem ritkák a szőlőskerti kápolnák sem. Anno ezeket a környékbeli szőlőtermesztők adományaiból vagy egy módosabb család költségén emelték. A szőlőtermesztés eredményessége mindenkor függött az időjárástól, a természeti csapásoktól, a hirtelen viharoktól, de akár az aszálytól és az extrém telektől is. Ezek mind-mind veszélyt jelenthettek a meleget és kiegyenlített csapadékeloszlást kedvelő szőlőre. Mit volt mit tenni, szokássá vált hát imádkozni a szőlőért. Nem mellesleg, a szőlő és a bor keresztény jelképek, így nem csupán a népszokásokban vannak jelen, hanem a keresztény vallási liturgiában is.
A kereszténységgel kapcsolatos dolgok már gyerekkoromtól foglalkoztattak, legyen az szobor, kereszt, a templomi építészet vagy éppen a szentek élete. Jelen esetben a szőlővédő szenteké.
Mert a szőlővédő szentek hitvilága legalább annyira végigkíséri az esztendőt, mint maga a szőlővel való törődés. A katolikus területek szőlőhegyein Máriának és Jézusnak általános védő szerepet tulajdonítottak és kereszteket, szobrokat, kápolnákat emeltek a hegy védelméért és a termés biztonságáért. Mária alakjával jelenítették meg például a termékenységet, amint egyik karján a kisdedet, másik kezében pedig szőlőfürtöt tart. Ezek lettek az ún. szőlőfürtös Madonnák. A szentek közül csaknem mindegyikük szerepelt külön-külön már az olvasmányomban, azonban itt az utószóban a kalendárium szerint foglalnám össze jelentőségüket.
Szent Vince – január 22.
Zaragozai Szent Vince napjához több termékenységi és időjárási jóslat kapcsolódik. Ezen a napon a bortermésre jósolnak, mely szerint, ha január végére enyhül az idő, abban az évben bő termésre lehet számítani: „Ha csordul Vince, megtelik a pince”. Továbbá ún. Vince-vesszőket vágtak a szőlőből és a vízbe helyezett vesszők hajtásaiból mondták meg, milyen lesz a következő évi termés.
Gyümölcsoltó Boldogasszony – március 25.
Annak emlékezetére, hogy a Biblia szerint Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust, általános szokás országszerte a fák szemzése, oltása. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén egyes helyeken a szőlőskertek négy sarkában jelképesen megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen, illetve a szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak.
Szent György – április 24.
Szent György napján, az utolsó fagyok elmúltával elkezdődtek a nagyobb munkák a szőlőben. Ezen a napon sok helyen tartottak körmenetet, amikor a pap megáldotta a szőlőket, s imádkoztak a természeti csapások elkerüléséért. Valamint összeült a hegyközségek törvénykezése, hogy megválassza az új hegymestert, aki a következő évben a közösség érdekében munkálkodott. Dunaszerdahelyen a Szent György Lovagrend lovagavató ünnepségét tartják ezen a napon.
Szent Orbán – május 25.
A szőlőművesek, kádárok és kocsmárosok védőszentjeként és az utolsó fagyosszentek egyikeként ismerjük. Orbán a vincellérek pártfogója, a szőlők őre, a pincék oltalmazója. Ünnepnapja a szőlővirágzás időszakára esik, az ekkor esetlegesen érkező tavaszi fagyok még nagy károkat okozhatnak a későbbi termésben, így főként a fagyok, az időjárás pusztítása ellen fohászkodtak hozzá. A szőlőhegyeken körmenetet rendeznek és díszes poharakból, üvegekből isszák a bort a tiszteletére. A néphagyomány szerint, ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor szobrát megjutalmazták, virágokkal díszítették, borral öntözték, ellenkező esetben viszont sárral öntötték le vagy megvesszőzték.
Szent Illés – július 20.
Július második felében több olyan szent napjával találkozhatunk, melyek kiemelten fontosak a szőlőtermesztők körében. A népi megfigyelések szerint ilyenkor köszöntöttek be először a jégesővel fenyegető nyári viharok. Így Illéstől, Mária Magdolnától (július 22.), Jakabtól (július 25.) és Szent Annától (július 26.) elsősorban a vihar és jégeső ellen kértek védelmet. Bizonyára hallották már az idősebbektől, amikor dörög az ég: „Illés a hordókat gurítja a mennyekben”.
Szent Donát – augusztus 7.
Számos borvidék szőlővédő szentje, a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Szobrait főként az utak mentén és a szőlőkben emelték, kultuszát a betelepített német ajkú lakosság hozta a történelmi Magyarországra. Névünnepén a szőlőérést ünneplik, de a jégeső és a mennydörgés elkerülése érdekében is fohászkodnak hozzá.
Szent Vencel – szeptember 28.
Csehország védőszentjének legendájából tudjuk, hogy az Oltáriszentség iránti tiszteletét azzal fejezte ki, hogy apródaival maga aratta, csépelte és őrölte a búzát, amiből ostyát sütöttek. Vencel sajátkezűleg szüretelte, préselte a szőlőt, ami borként aztán az oltárokra került. Később emiatt lett a szőlők kedvelt és tisztelt patrónusa. Ünnepét követő vasárnap a szőlősgazdák égő fáklyával, gyertyával érkeztek misére, ahol szőlőfürtökkel és venyigével díszítették föl az oltárképet és a templomi szobrokat.
Szent Mihály – szeptember 29.
A történelmi Magyarországon a szüretek kezdetét valamilyen jeles naphoz kötötték, Szent Mihály napjától Simon-Júda napjáig (október 28.). Ezt a napot a kisfarsang kezdetének is nevezik. Országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, és a lakodalmak őszi évadját is Borszűrő Szent Mihály nyitotta.
Szent Márton – november 11.
A Savariában, vagyis Szombathelyen születetett szentnek életében nem volt ugyan kapcsolatban a borral, azonban a hagyomány szerint ünnepének időpontjára forr ki a must és ekkor kell az újbort kóstolni. Márton napjához időjóslási hagyomány is tartozik, mivel november 11-ére sokszor leesett az első hó, és ha „Szent Márton fehér lovon érkezik”, akkor enyhe télre lehet számítani.
Szent János – december 27.
János apostolhoz kötődő népszokás a jánosolás, a borral való köszöntés, azaz Szent János áldása. A János-napi borszentelés a mai napig élő hagyomány, a szőlősgazdák egy üveg bort visznek a János-napi misére, melyet a pap megszentel. A megáldott ital betegségek, főként torokfájás ellen jó, de a hordókba is csepegtetnek belőle, nehogy megromoljon az egész évi termés.
Történt az Úr esztendeiben, 1994. szeptember 19. és 1996. június 30. között, Dunaszerdahely városának Sikabony városrészében. Végszónak talán annyit, hogy ha hiszünk a szentekben, ha nem, vannak dolgok, melyek megkérdőjelezhetetlenek: „In vino veritas”, vagyis „Borban az igazság”, alapanyagában, a szőlőben ugyanakkor ott az örökös titok is. Közel két évet töltöttem el annak idején a sikabonyi szőlőskertben, ebből az életperiodusomból igyekeztem felidézni a szőlővel való törődés szépségeit. Így próbáltam visszaadni Önöknek a sikabonyi szőlőskert történetét, némi helytörténettel és a szőlővédő szentek bemutatásával fűszerezve. Vége.
Előző részek:
A sikabonyi szőlőskertben
