„Mind a hetünknek óraműpontosságúnak kell lennie” – interjú Szerencsés Lászlóval és Szabó Mariánnal

FOTÓK: ARCHÍV (1),  UGRÓCZKY ISTVÁN, VIDEÓK: ARCHÍV
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendnek a (önkéntes) tűzoltóknak rendezett versenyek. Tizenhét évvel ezelőtt jött létre a Nyugat-Szlovákiai Tűzoltó Liga, amelynek egyik alapítója Szerencsés László volt. Idén, 2023-ban a keszölcési önkéntes tűzoltó csapat lett a legeredményesebb! A siker titka az akarat, a jó társaság és a technika. Az interjú során a csapat két tagjával, Szerencsés Lászlóval (Maci) és Szabó Mariánnal beszélgettem. Szóba kerültek az eredményeik, a sportág kihívásai és a jövőbeli elképzeléseik!

Mutatkozzatok be egy kicsit az olvasóknak, mióta vagytok önkéntes tűzoltók és milyen múlttal rendelkezik a Nyugat-Szlovákiai Tűzoltó Liga?

Marián: Körülbelül 13 éves korom óta versenyzek különböző tűzoltó ligák versenyein. Immáron 11 éve vagyok a keszölcési önkéntes tűzoltó szervezet oszlopos tagja. Jelenleg a Nyugat-Szlovákiai Tűzoltó Ligában és a Duna Menti Ligában versenyzünk.

szaunamaraton

Laci: 1995-től vagyok tűzoltó, négy éve pedig parancsnok Keszölcésen. A falunkban van egy önkéntes tűzoltóság, amelynek 45 tagja van, magának a versenycsapatnak pedig hét. A szervezet egyik fő részét képezi maga a sport és a mozgás. Vannak felkészülési versenyek, amelyek lehetnek körzeti, járási, megyei és országos szintűek. Ennek a múltja már régre visszanyúlik, mindig is nagy hangsúlyt fektettünk a különböző ligákra, majd a nagyobb sikert a 2000-es évek hozták meg számunkra. Évente 8-10 versenyre eljártunk, és nagyon megtetszett nekünk. Ezért 17 éve úgy döntöttünk egy-két csapattal, hogy megalapítjuk a Nyugat-szlovákiai Tűzoltó Ligát annak érdekében, hogy ne csak találkozzunk, hanem pontokat is szerezzünk. Aki megnyer egy versenyt, az kapja a legtöbb pontot, és akinek az év végén a legtöbb pontja van, az a nyertese a ligának. Ehhez szükség volt egy jó csapatra, a sok edzésre, a technika kidolgozására és persze szerencsére is.

Hogyan jött össze egy ilyen jó csapat, ami meghozta a várva várt sikert a ligában?

Laci: Eleinte 10-20 éven keresztül csak keszölcésiek voltunk a csapatban, majd elkezdtek kipotyogni az emberek. Később a versenyeken találkoztunk másokkal, ahogy Mariánnal is.

Marián: Elhívtak egy közös edzésre, kipróbáltam és már 11 éve ott ragadtam. Várkonyról jöttem el, de valahogy a keszölcési csapat jobban tetszett. Ennek az volt a fő oka, hogy sokkal magasabb és színvonalasabb versenyeken vettek részt, ahol jobb eredményeket értek el. Sikerorientált és maximalista vagyok, így ez a lépés nem volt kérdés.

Kivételes sportolási lehetőségnek számítanak a tűzoltó versenyek. Gyorsnak és koncentráltnak kell lennie az embernek. Kihívást jelent ez számotokra?

Marián: Ha az ember adrenalinfüggő, akkor erre van szüksége! A legnagyobb kihívás az egészben az, hogy 14 másodperced van mindenre ott a pályán.

Abban a pillanatban muszáj helytállnod és gyorsnak lenned. Mi nem vagyunk hivatásos sportolók, egyszerű munkás emberek vagyunk, mégis sikeresek tudunk maradni.

Laci: Ha persze, sikerül hozni a 14 másodpercet. Ha nem sikerül, lehet az 15-20 másodperc, utolsó is lehetsz. Nem is a veszteség az, ami megborítja az embert, hanem az a pár másodperc. Zavarja az ember tudatát, ha tudja, 1 másodpercen, sőt akár pár századmásodpercen múlt a győzelem. Talán ez a kihívás az egészben.

Gondolom, mindenkinek megvan a saját feladata és pozíciója a versenyen.

Laci: Igazából ez egy nagyon összetett dolog, de a pozíciók állandóak. Konkrétan hét poszt van, és mindenki ott van, amiben a legjobb. Elsősorban fizikum és akarat kell hozzá, hogy az ember sikeres legyen. Huszonöt éve végzem el ugyanazt a feladatot, én vagyok az úgynevezett „kosaras”. Csatlakoztatnom kell a szívókosarat a szívótömlőhoz, szinte fejjel ugrok a vízbe 10-12 méter futás után. Valaki futni tud jobban, másnak a kézügyessége jobb. Az egyik csapattársunk, Dano a sugaras, mert ő képes gyorsan lefutni a 70 métert. Marián a gépész, neki ez passzol a legjobban. Ez a jó ebben az egészben, hogy mindenki megtalálja a helyét.

Munka és család mellett nehéz lehet összeegyeztetni a dolgokat. Mennyi időt vesz igénybe a felkészülés?

Laci: Megvan ennek is a szezonja, egészen áprilistól október közepéig. Minden évben 6 hónapon keresztül heti rendszerességgel együtt vagyunk és készülünk a versenyekre. Ha nem volna jó a haveri társaság, hiányozna köztünk az összhang, nem működne az egész. Vannak nézeteltéréseink, de összetartunk évek óta, ami meghozta a várva várt sikert a 2023-as évre. A felkészülés alatt odafigyelünk a technika kidolgozására.

Meg kell találnia mindenkinek, hogyan tudja magából kihozni a maximumot. Senki nem látja azt, hogy mekkora munka és elköteleződést igényel ez az egész. Nem egyről a kettőre sikerült nekünk sem. Utolsó három év alatt összejött több mint 80-90 kupa. Összesen lehet 400 serleg.

Marián: Csak úgy fejlődhet az ember, ha odateszi magát és eljár az edzésekre. Valaki szívesebben tölti az idejét más dolgokkal. Nekünk minden hétvégén ez jelenti a második családot. Mindez lemondásokkal jár, de megéri. A saját szabadidőnket áldozzuk arra, hogy jobbak legyünk, amiért semmilyen anyagi juttatást nem kapunk, csak elismerést.

Úgy érzem, megérdemlitek ezt az elismerést. Sikeresek vagytok! Milyen érzés ez számotokra?

Marián: Ez nem a hivatásunk, de mégis egy igazi élmény számunkra. Az ember csak szívből tudja ezt csinálni, olyan, akinek ez a szívügye. Hiába a sok pénz és szabadidő, amit ebbe a sportba beleölünk, megéri. Nem kapunk túl sok elismerést, de vannak, akik támogatnak minket. Különböző adományokból, a keszölcési önkormányzat támogatásából és bizonyos események bevételéből tartjuk fenn magunkat.

Laci: Hozzátenném még azt, hogy a sikert nemcsak magunk értük el. Sokat köszönhetünk más és a saját szervezetünk összes többi tagjának, mert ők is hozzásegítettek minket az elért eredményeinkhez.

Beszéljünk kicsit a ligákról és a sikerekről! Országszerte jártok versenyekre?

Laci: Országszerte több mint 20 tűzoltó liga van. A Nyugat-szlovákiai Ligához egyre több járás tartozik és egyre több csapat méretteti meg magát (megj.: 8-9 járásból versenyeznek csapatok ebben a ligában).

A keszölcési önkéntes szervezet csapata a 17 év során hétszer nyerte meg a ligát, egyszer másodikok és kétszer harmadikok voltunk. Most, 2023-ban 10 év után újra mi lettünk az elsők a Nyugat-szlovákiai Ligában és a Duna Menti Ligában is!

Kivételes, hogy egy csapat egyszerre két ligát is „fut”. Kijelenthetjük, hogy mi vagyunk a bajnokság legeredményesebb csapata. Úgy gondolom, azért is sikeres ez az év, mert vissza tudtunk fejlődni oda, ahonnan kezdtük. Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy megvan az odaadás és az elköteleződés.

Mind a hét csapattag szívvel csinálja ezt az egészet!

Marián: Kijutottunk az országos Szlovák Tűzoltó Kupára. Itt az összes ligából kerülnek be csapatok. Ez egy nem hivatalos országos verseny. A hatvan férfi csapat közül sikerült az ötödik helyen végeznünk. Konkrétan század-, sőt ezredmásodpercek választottak el minket a jobb helyezéstől.

Laci: Sokszor rossz belegondolni, hogy talán egytized másodperc választott el minket az első helytől. Mind a hetünknek óraműpontosságúnak kell lennie. Nem létezik olyan, hogy „ő a legjobb”, mert mindenkinek ugyanolyan jónak kell lennie!

Marián: Van egy „All Stars” nevű bajnokság, amelybe azon tűzoltó csapatok tagjai kerülnek be, akik a saját pozíciójukban a legjobbak (a keszölcési csapat 80%-a bejutott a legjobbak közé). Egy szavazásos rendszert képzeljünk el, ahol az egész éves összesítést veszik figyelembe. Idén sikerült bekerülnünk nekünk is!

Ha a jövő évbe tekintetek, milyen elvárásaitok és vágyaitok vannak?

Marián: Azt hiszem, nem is várunk el attól többet, hogy elismerjenek minket. Nem várunk el érte pénzt, csak egy kis segítség, amely által uniformist, ruhát vehetünk, vagy alakíthatunk a technikán. És persze további sikert!

Laci: Fiatalon az ember az eredményre vágyik, mert ő akar a legjobb lenni. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek, csak az elismerés hiányzik.

Egyszerűen csak arra vágyom, hogy ez a hozzáállás és akarat megmaradjon. Nekem az a vágyam, hogy együtt legyünk és versenyezzünk.

Csak azt akarom, hogy megmaradjon a csapat, meneteljünk előre, hajtsuk ki magunkból a maximumot és felkerüljünk a dobogó tetejére!

A Keszölcési Önkéntes Tűzoltó Szervezet csapattagjainak (verseny) listája:
Szerencsés László, Puha István, Szabó Marián, Tóth Árpád, Lázok Attila, Michal Paško, Deák Szilveszter, Daniel Nádašský, Samuel Sabler, Erik Holub, Both Vince.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább