FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Csak az ügyvédem jelenlétében válaszolok!” – írtam némileg ironikusan Puha Zoli barátom ankétjára, amelyben azt a kérdést feszegette, vajon sikerül-e kivívnunk az első hatba jutást? Szív vs. elme, mert a Szakolca elleni nyögvenyelős győzelem után merjen az ember nyilatkozni. Ugyanakkor a kérdésre részben akár Nagyszombatban is választ kaphattunk, ahová az 1985-től jegyzett 1. ligás státuszunk óta immár a 75. kerületi rangadóra voltunk hivatalosak.
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” (Madách Imre: Az ember tragédiája)
A szurkolói busz hamar megtelt, s a csapattal együtt a sárga-kék hívek szintén tele voltak önbizalommal. Nem mellesleg a héten három új kontraktus született klubunk íróasztalán:
#20 Haratin Igor (UKR), védekező középpályásként;
#28 Koné Moussa (SEN), csatárként, kölcsönjátékra érkezett. Valamint az előkészületi mérkőzésekről már jól ismert:
#4 Keresztes Krisztián (HUN), belső védő leigazolását jelentette be a DAC. Hármójuk közül csupán a Linzből érkező Koné kapott lehetőséget, ő viszont kezdőként.
A tavaszi idénykezdés három pontjához tehát a „Fehér Angyalok” otthonában, a február „hónap mérkőzésének” kikiáltott összecsapáson gyűjthettünk újabb pontot vagy pontokat.
Bevallom őszintén, eggyel is kiegyeztem volna, de a hármat vakon aláírom: Nagyszombat X, Zólyombrézó 2, otthon a Zsolnával 1, így meglehetne csípni az 1-6-ot – latolgattam.
156 sárga-kék szurkoló kísérte el csapatunkat a nagyszombati City Arénába, akik hallatták is a hangjukat, a hazai kemény mag „legnagyobb örömére”. Oda-vissza zúgtak a keményebbnél keményebb rigmusok, s részünkről már a stadionon kívül kezdetét vette az örökzöld, miszerint a nagyszombatiak „sosem lesznek bajnokok…” A túloldal ennél csúnyább hangnemben kontrázott!
Az első félidőt masszív védekezéssel tartottuk kézben, miközben ellentámadásból nem egyszer veszélyeztettük a hazaiak kapuját.
Rég mutatta szeretett csapatunk ennyire kompakt formáját, öröm volt nézni a focit. Trusa helyzete a 16. percben a kapufán landolt, és félóra játékidő után bizony egyértelműen nekünk állt a zászló. Nem úgy a Spartaknak, akiket minden bizonnyal meglepett a DAC férfias kiállása. A középpályán Vitális, valamint Dimun vezérletével vertük a hazaiakat hízelgően pozitív labdatartási arány mellett. Megérdemelten jött a vezető gólunk a 42. percben:
Gruszkowski szélről laposan küldte középre a labdát, melyet Kone előbb még elvétett, ám Ramadan már nem kegyelmezett – 0:1!
Ahhoz, hogy az első félidő dunaszerdahelyi előnnyel végződjön, Popović remekbe szabott védésére is szükség volt! Mondhatni, jókor jött a szünet. Xisco Muñoz mesternek cserére ugyan nem volt oka, de tudtuk, pokolian nehéz második felvonás következik. A nagyszombatiak futottak is az eredmény után, többet volt náluk a játékszer, amivel hálistennek nem igazán tudtak mit kezdeni. Folyamatosan zúgott a vendégszektorból a:
Mindent bele!
Kellett bizony, s a friss erőkre szintén szükség volt cserék formájában. Muñoz mester Borbély Balázzsal a kispadon igyekezett kifőzni valami „finomat”. Aztán ami nem ment a Spartaknak, azt összehoztuk mi nekik: Kacharaba rettentően trehány módon fejelt haza – ha egyáltalán ez volt a szándéka – a labdára, naná, hogy egy nagyszombati csapott le, és be is rúgta azt a kapunkba. Korai volt viszont a hazai öröm, mivel a gólt a VAR les címén érvénytelenítette. A megzavarodott piros-feketéknél a gyógyszer elgurult, a lelátó pedig dühbe jött. És rögvest a 86. percben:
Herc fejjel továbbított Andzouanához, aki bevarrta a labdát a kapus és a kapufa között a hálóba – 0:2!
Ami nekünk mérhetetlen öröm, az a másik oldalnak ugyanilyen bosszúság, de bánta a kánya, hogy Nagyszombat megismeri a magyarok Istenét! Azért valljuk be, kellett a Mindenható segedelme!? Hisz, hogy a VAR nekünk kedvezzen, majd elfutásból megduplázzuk az előnyünket, ilyenhez mostanában még mi sem vagyunk hozzászokva! Hét perc ráadás következett a hosszas VAR-incidens miatt, de a szerdahelyi szurkoló úgy volt vele, mint kezdő kőművesinas a malterral: mindegy, sovány vagy kövér, csak a fal tartson!
Rég láttuk a küzdőszellemet, s talán még ennél is régebben mondhattuk: ez ám a csapatmunka, szép volt, fiúk!
Hazai részről már csak szépítésre futotta, mi pedig elkönyvelhettük az újabb értékes három pontunkat, méghozzá a mindig forró nagyszombati katlanban! Egy hét múlva Zólyombrézóra látogatunk, majd hozzánk jön a Zsolna. Nos Zoli, ha most kérdeznéd, hol végzünk az alapszakasz után, én menten rávágnám: ilyen játékkal? Ilyen játékkal a dobogón! Ennyi kell „csak” egy DAC-szurkolónak, hogy „bekattanjon”, plusz egy jó kapus. Irány az első hat, hajrá, DAC!
NAGYSZOMBAT–DAC 1904 1:2 (0:1)
Gólszerzőink: Ramadan és Andzouana
DAC: Popović – Gruszkowski, Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Jürgens (77. Herc), Dimun, Vitális – Trusa (77. Goure), Koné (57. Mendez), Ramadan (64. Yapi).