Azok a régi szép idők
A minap jót beszélgettem egy barátnőmmel, a régi szokásainkon, a mi gyerekkorunkban menő dolgokon viccelődtünk. Hozzáteszem, egyikünk sem túl öreg, mégis óriási különbségeket véltünk felfedezni a mi gyerekkorunk és a mai élet között.
Mi remekül elszórakoztunk kint az udvaron, a kertben. Én például imádtam fára mászni, vagyis igazából mindenre, mindenhova szívesen felmásztam. Így történt, hogy többször a padláson találtak meg, vagy épp a lapos tetős ház tetején. Anyukámék ennek valószínűleg nem annyira örültek, de én akkor is élveztem. 😀
Gyerekkoromban az udvarunk még tele volt állatokkal. Körülöttük is előszeretettel legyeskedtem.
A kedvencem a kecske volt. Mindig fűvel etettem, mert szerettem nézni, ahogy rágódik az ételen. Érdekesnek találtam a kérődzés folyamatát. Egészen hosszú ideig képes voltam ülni mellette és nézni.
Aztán ott volt a bicikli, a görkori, az ugrálókötél – mind remek elfoglaltságnak bizonyult. Az ugrálókötelet egy idő után az akkoriban híres gumizás váltotta fel.
Az összes mondókát és ugrálási mintát ismertük, szinte már álmunkban is tudtuk volna, mikor hogyan kell ugrani.
Nem is csoda, hiszen állandóan gumiztunk. Az iskolában, az órák közötti szünetekben is elővettük, még ha csak három percig is játszhattunk vele. Ideális esetben ugye három ember kellett ehhez, de az sem volt akadály, hogy otthon egyedül voltam. Székkel és asztallal nagyszerűen helyettesíteni tudtam a két személyt, akinek fognia kellett volna a gumit, így én kedvemre ugrálhattam.
Általános iskola felső tagozatos koromban pedig aztán már jöttek a csavargások. Na persze, csak idézőjeles csavargásról van szó. Vagy én mentem el valamelyik barátnőmhöz, vagy ők jöttek el hozzánk. Ez volt kérem a csavargás. 😀 Semmi koncertezés, bulizás és társai. Ezek csak később jöttek.
Amikor pedig a barátaimmal voltam, akkor beszélgettünk. Annyit csacsogtunk, hogy egy kívülállónak biztosan megfájdult tőlünk a feje. Nem a telefonunkat nyomkodtuk – már ha egyáltalán volt telefonunk.
Szóval, feltaláltuk magunkat. Nem kellett hozzá semmi extra dolog. Nem mondom, hogy mi egyáltalán nem unatkoztunk, mert persze, ilyen is volt. De azért a legtöbbször elbolondoztunk valamivel.
Mára sokat változtak a dolgok. A mai gyerekeknek már egyáltalán nem az jelenti a szórakozást, ami nekünk jelentette. Haladni kell a korral, nincs is ezzel baj, csak az a fontos, hogy ők se felejtsenek el gyereknek lenni…