FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ismét egykori „természetes élőhelyemen” járunk, a Vajanský utca gyermekkoromban a Grundhoz tartozott. S bár ez a mostani pár száz méter már nem a régi nyomvonalat követi, egyértelműen a szívemhez nőtt. Annak idején létezett itt egy városrész, ami teljesen eltűnt a föld színéről: a Fürdőgyolcs. Az utca közepén egy aprócska víztoronnyal, amelyet „uborkabuszok” [Škoda-Karosa 706 RTO CAR] kerülgettek. Aztán a Bőst Galántával összekötő 507-es út nyomvonala miatt – amelynek része a Vajanský utca is – ledózeroltak mindent…
Egykor Bősi út, majd 1942-től Felszabadulás útja, utalva arra, hogy az 1938-as első bécsi döntés követően Bős irányából, ezen az utcán keresztül vonultak be a magyar honvédek városunkba. Jöttükre diadalkaput állított Dunaszerdahely lakossága. A 2. vh. után Vajanskýra keresztelték, valójában a Bősi út is Vajanský utca volt akkoriban. A helyzet a 80-as években a Bősi úti felüljáró építésével állandósult: a felüljárótól befelé Vajanský utca, onnét kifelé pedig Bősi út lett az elfogadott. Svetozár Hurban, „művésznevén” Vajanský szlovák író, publicista, irodalomkritikus és politikus volt.
Miután ledózeroltak mindent, egy akkora placc keletkezett, aminek csókolomot köszönt az akkori ifjúság. Ez lett a mi Grundunk:
A Fő utca 47-es blokktól a Komenský utcáig – hosszában, illetve a Duna utcai blokkoktól a Zöldfasorig – keresztben. Az évekig parlagon heverő területet később egy hatalmas kőhegy díszítette, amiből a Bősi úti felüljáró is épült. Majd ugyanitt egy óriási parkolót létesítettek a négysávos Vajanský utca mellett. Jó, ha évente kétszer megtelt, május 1-én és szeptemberben a vásárkor. Nagyságrendileg kevesebb autó szelte akkoriban Dunaszerdahely utcáit, bizony nagy hasznát venné manapság a város lakossága annak a két focipályányi parkolónak a Lidl helyén.
És igen, nyáron fociztunk, télen jégkorongoztunk rajta, de a sihederek java ott tanult meg kerékpározni is. Én pedig a mellette lévő parkban temettem el az elpusztult tengerimalacom.
Aztán felröppent a hír, hogy bevásárlóközpont épül a területen, ahol palettákról árulják majd a portékát. Két lobbira emlékszem, két aláírásgyűjtő akcióra a környéken. Az egyik ellene, a másik viszont mellette rakta le a voksot, de akkora elánnal, hogy akadt olyan lakó, aki mindkettőt aláírta. Vajon mit ígérhettek cserébe? Húsz éve, 2004-ben tehát a Grund még használható területére bevásárlóközpontot álmodtak, amit pár év múlva ki is bővítettek.
A nyilvános parkoló pedig mindeközben a harmadára zsugorodott.
Története az egyetlen felvidéki magyar napilapban is rezonált, ahol felemeltem a szavam, holott akkor már vagy 5-6 év nem éltem a nyolcemeletes „szülői házban”:
„Bizonyára mindenkinek megvan a maga gondja-baja, minthogy megvolt ez egykor Molnár Ferenc regényhőseinek is. Nekik meg kellett harcolniuk érte, nekem csak úgy „ingyen” lett, merthogy oda születtem. Ott tanultam meg járni, kerékpározni, és ott rúgtam a bőrt a fiúkkal. És elpusztult tengerimalacaimat is a Grundon temettem el. Ez a darab föld nekem Dunaszerdahelyen a Fő utca 47-es számú lakótömb mögött van. És nem csak nekem… Szóval: ez a darab terület a „nagy” parkolóval volt a gyerekkorom, az ifjúságom. És mire a fiam felnő, már csak a helyét fogom tudni megmutatni, mert beépül valamiféle áruházzal… És már nem lesz a Grund senki gondja, esetleg csak az akciós árut kínáló eladóknak meg a népnek, mert fillérjeit beosztva örül majd, hogy „olcsón-jót” vehet… Felépül valami, pedig a lakók aláírást gyűjtöttek, hogy ne így legyen. Aztán meg aláírást gyűjtöttek csalfa módon, hogy mégis. Történt bárhogy, itt gyerek már nem játszik nyugodtan… Nekem meg a baggerok exhumálták a tengerimalacom, pedig annak idején úgy temettem el szegényt, hogy: Frici, nyugodj békében! Bögi Róbert, Dunaszerdahely” – Új Szó, 2004. április 28. – A Pál (Fő) utcai fiúk meg a Frici.
Utólag én is jót mosolyogtam ezen az íráson, de akkortájt egészen más szelek fújtak. Még élénken élt az emberekben a lakótelepi zsibongás, a kulccsal nyakukban futkározó gyermekek látványa. A világ azonban rohamléptekben változott, manapság valószínűleg az lenne a furcsa, ha fiatalokat látnánk focizni a blokk mögött reggeltől napestig. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a nagy körforgalom és a Bősi úti felüljáró közti Vajanský utca tehet minderről, még csak nem is a Lidl bevásárlóközpontja. Mi lettünk másabbak, és nem biztos, hogy ez a javunkra vált. És anno nem estünk pánikba, ha pl. karácsonykor 2-3 napig nem volt nyitva a bolt…
MÉG TÖBB FOTÓ A VAJANSKÝ UTCÁRÓL
