Tudtátok, hogy április 23-a a könyv napja? Bizony, a könyvnek is van napja. Bár ma már sokan elavultnak tartják nemcsak a könyveket, de magát az olvasást is, mégsem lehet az olyan rossz dolog, ha még külön napja is van…
Az UNESCO 1995-ben, katalán javaslatra nyilvánította április 23-át a könyv napjává. Ez a nap azóta nemcsak a könyveké, de a szerzői jogok napja is. Két világszerte ismert író, William Shakespeare és Miguel de Cervantes ezen a napon hunytak el. A könyv napjának célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük rá egymást.
A katalánoknak – akik kezdeményezték a nap kitűzését – egyébként e nap egyben védőszentjük, Sárkányölő Szent György napja is. Ezért ők ekkor emlékeznek meg a rózsákról és könyvekről, ugyanis a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.
Jómagam imádom a könyveket. Minden életszakaszomban más-más jellegű írásokat fogtam a kezembe, de mindig ugyanolyan örömmel tettem.
Épp a minap akadtak a kezembe a régi könyveim, amiket még tinikoromban olvastam. Ahogy elkezdtem lapozgatni őket, előjöttek az emlékeim, mennyire izgatott voltam egy-egy történet olvasása közben. Kíváncsian vártam, mi fog történni a bennük szereplőkkel, hogy hogyan alakul az életük. Emlékszem, mindig azt mondogattam, hogy csak még ezt az egy oldalt elolvasom, aztán tényleg leteszem, s majd másnap folytatom. Ez persze sosem alakult így, mert rendre volt valami, ami még kíváncsibbá tett és nem bírtam kivárni a másnapot.
Már akkor is szerettem elmerülni a leírt történetek világában, s ez a mai napig így van. Olyankor egy kicsit kikapcsol az agyam, nem foglalkozom a hétköznapi dolgokkal, csak hagyom, hogy magával ragadjon a történet. Mostanra persze változott az ízlésem és az érdeklődési köröm, például előszeretettel veszek a kezembe pszichológiai témájú írásokat. Az viszont nem változott, hogy olvasás közben mondhatni kilépek a való világból és teljesen új helyen találom magam. Természetesen csak képletesen, de akkor is felemelő érzéssel tölt el.
Egy jó könyv – s persze a jó teljesen relatív – olvasása gyógyír lehet a léleknek. Segíthet feltöltődni, erőt meríteni, de akár még válaszokat is lelhetünk bennük egy-egy kérdésünkre.
A könyveket mostanra sokan elavultnak tartják, hiszen ott a sok film, sorozat, a hangoskönyvek. Mégis, talán újra kezd népszerűvé válni a hagyományos könyvolvasás. Személy szerint én úgy gondolom, ennek nincs párja. Teljesen más élményt nyújt, mint ha például a tableten olvasunk egy e-könyvet, vagy meghallgatunk egy felmondott történetet. Utóbbiak is lehetnek persze kiválóak, nem is azt mondom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindegyik más-más hatást tud kiváltani. Mindenesetre én szilárdan kiállok a véleményem mellett, miszerint könyvet olvasni igenis nagyszerű!
