Az ankét megjelent a Klikk Out 2024/04. számában. Fotók: Ugróczky István
Két elhivatott egyetemista osztja meg velünk a tapasztalatait ezekről a népszerű egyetemi szakokról. Surányi Patrick a Comenius Egyetem Gyógyszerészeti Karának az ötödéves diákja, Szabó Zsóka pedig pszichológiát tanul Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetem Társadalom- és Egészségtudományi Karán.
Mire számíthat az, aki erre a szakra szeretne jelentkezni?
Surányi Patrick: A gyógyszerészet egy érdekes szak. Nagyon sok lexikális tudást belénk gyömöszölnek, de mellette nagyon sok időt töltöttem laborban is. Az egyik pillanatban előadást hallgatok a gyógyszertárak előírásairól, a másikban meg kámforos krémet készítek, ezután pedig egy gyakorlaton az évfolyamtársam vércukorszintjét mérem. Törvénybe van foglalva, hogy a gyógyszerészeknek folyamatosan képeznie kell magukat. Nagyon sok új dolgot fedeznek fel évente és muszáj képben lenni. Nem egy új orvosság került piacra csak az idő alatt, amíg én elsőből eljutottam ötödikbe. Sok irányba el lehet indulni gyógyszerészeti diplomával. Gyártás, kutatás, disztribúció vagy egyenesen a patikába. Meglepett, hogy mennyire sokféle választható tantárgy van. Elsősegély, matematika, angol, német, molekulamodellezés, higiénia, állatgyógyszerek, röplabda, aerobik, asztalitenisz, és még más sportok. Még kozmetikát is lehet választani, ahol úgy hallottam, fürdőbombákat is készítenek a diákok.
Szabó Zsóka: Ez a szak tisztán pszichológia, tehát nincs kombinálva semmi mással. Létezik a tanári karon is pszichológia, viszont ott kombinálva van egy másik szakkal, és azzal a végzetséggel csak tanítani lehet a pszichológiát.
Maga a kar nagyon családias hangulatú, a professzorok szinte mindenkit ismernek, ami szerintem egy pozitív dolog. A professzorok nagyon emberségesek, ha valami probléma adódik, rájuk számíthatunk. A 4 év alatt nem történt még velem olyan, hogy ne kaptam volna segítséget és támogatást.
Nem volt olyan sok tantárgyunk, 4-nél több vizsgám talán még sosem volt. Mi nem írunk év közben teszteket, viszont amit tanulunk, az elég terjedelmes, számon is kérik rajtunk. Szemeszterenként néhányszor vannak nem rendhagyó órák, úgynevezett élménycsoportok. Nekem ezek az órák sokat segítettek az önismeretben, de segítettek megküzdeni különböző élethelyzetekkel is. Eközben egyáltalán nem ítélkeztek felettünk a szaktársak és a professzorok sem.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
S. P.: Nagyon sok kémiánk van. A fősuli előtt nem gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik ennyi fajta. Általános kémia, szervetlen kémia, szerves kémia, analitikus kémia, biokémia, fizikális kémia… Voltak köztük nagyon érdekes tantárgyak, néhányat meg csak túl kellett élni. De szerintem a legérdekesebb tantárgy a farmakológia volt. Ott tanultuk meg, hogyan is hatnak a gyógyszerek, mint például a sima lázcsillapító, vagy hogyan hatott az a kegyetlen rossz ízű szirup, amit még gyerekkoromban ittam. Egy idő után már a nagyszüleim gyógyszerdobozait lesegettem, hogy „ebben ez van, ez így hat”. Lehet már kicsit mentem az emberek agyára, mivel az „írt ki az orvos nekem egy gyógyszert” kijelentésre rögtön azt reagáltam „DE MILYET???”. Szakmai ártalom…
Sz. Zs.: Már elsőtől fogva változatos tantárgyaink voltak, a kissé lapos tantárgyaktól kezdve (mint például: pszichológia-történelem) a nagyon érdekesekig (mint pl. törvényszéki pszichológia). Tanultunk anatómiát is, általános pszichológiát, később egy kicsit specifikusabb tantárgyak váltották fel az általánosakat, mint a munkaügyi pszichológia vagy akár a klinikai szakpszichológia. Volt jelbeszéd óránk is, ami szerintem egy remek tapasztalat.
Nagyon tetszik, hogy milyen sokrétű ez a szak. Suli után el lehet indulni különböző irányokba: klinika, iskola, tanácsadás, rendőrség. Dolgozhatsz felnőttekkel, gyerekekkel. Minden ágból kapunk egy kicsit, hogy aztán könnyebb legyen dönteni, hogy mi az, ami tetszik, illetve mi az, ami nem nekem való.
Melyek a legérdekesebb dolgok, amiket eddig az egyetemen tanultál?
S. P.: Megtanultam, hogy mi alapján téríti a biztosító a gyógyszerek árát. Már tudom, hogy hat a legtöbb hatóanyag, és hogyan lesz hatóanyagból kész gyógyszer. Szerintem az egyik legérdekesebb dolog, amit a mai napig nem tudok felfogni, hogy a hatóanyagok is csak szimpla kémiai molekulák. Pár szénatom, néhány nitrogén, oxigén, esetleg kén vagy foszfor elrendezése mennyi mindenre képes az emberi szervezetben.
Sz. Zs.: A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor elvittek bennünket egy börtönbe. Az valami hihetetlen volt, lehetővé tették számunkra testközelből átélni azt a közeget, ami nem mindennapi. Lehetőségünk nyílt beszélni a rabokkal, megismerni egy börtön működését. A professzoraink nagyja saját praxisból merít, amiről nekünk is mesélnek. Soha nem fogom elfelejteni, amikor megmutatták nekünk egy skizofrén ember alakrajzát. A professzor azt mondta, ha ezt egyszer látjuk, örökre az emlékezetünkben marad, igaza lett. Ide sorolnám még azt is, hogy megtanítottak minket jól kérdezni, illetve hallgatni.
Kinek ajánlod és kinek nem ajánlod ezt a szakot?
S. P.: Aki gyógyszerész akar lenni, az kösse fel a gatyáját. Nincs alapképzés (bakalár), nem lehet 3 év után abbahagyni. 5 év vagy semmi, úgyhogy kitartónak kell lenni. Az menjen gyógyszerésznek, akit tényleg érdekel, és hajlandó átszenvedni magát minden antibiotikumon, vérnyomáscsökkentőn, fájdalomcsillapítón és ehhez hasonlókon. Ja, és persze nagy előny, ha valaki ki tudja mondani, hogy alipogene tiparvovec.
Sz. Zs.: Akik emberekkel szeretnének dolgozni és türelmesek. Így, hogy már ebben a szakmában dolgozom, látom, hogy ez türelem nélkül nem menne. Olyanoknak ajánlom, akik le tudnak ülni és képesek több időt szentelni a tanulásnak. Akik szeretnének segíteni másokon.
Tudom, ez egy kicsit klisésen hangzik, de szerintem tényleg van értelme ennek a szaknak. Azoknak nem ajánlom, akik nem tudják elfogadni, megérteni a másik ember nézeteit. Itt elsősorban arról van szó, hogy nem ítélkezünk a másik felett.
