A piramisok, ezek a titokzatos építmények, melyek története a régmúltba vész, könnyen ragadják meg az emberi képzeletet. Az ókorban épült hét világcsoda közül csupán Kheopsz fáraó monumentális sírhelye maradt az utókorra, s évente turisták tömegei zarándokolnak el Gízába, hogy láthassák. Szinte elgondolhatatlan, hogy volt képes az ember négy és félezer évvel ezelőtt arra, hogy ilyen struktúrákat hozzon létre. Pont ez az, ami miatt sokakban nem csodálatot, hanem gyanút váltanak ki:
Mi van, ha valójában nem is emberek építették őket?!
Évezredekig senki nem kérdőjelezte meg a piramisok eredetét, de aztán történt valami: a 19. században megszületett a sci-fi, azaz tudományos fantasztikum műfaja, mégpedig Mary Shelley Frankensteinjével. Ennek látszólag nincs sok köze a témánkhoz, ám a század végén egy Garrett P. Serviss nevű csillagász szabadidejében írt egy regényt, melyben Edison menti meg a Földet az azt megtámadó marslakóktól. Ebben a könyvben merült fel elsőként az ötlet, mely szerint a gízai Nagy Piramist, illetve a szomszédságában üldögélő Szfinxet bizony nem más állította fel, mint a szomszéd bolygóról érkező földönkívüliek. Persze Servissnek esze ágában sem volt komolyan gondolni mindezt, csupán az olvasókat akarta szórakoztatni extravagáns ötleteivel, csakhogy – mint azt már a sorozatunk előző epizódjaiban is láthattuk – gyakran megesik, hogy a fikciót valaki szó szerint veszi…
A hetvenes években Erich von Däniken porolta le Serviss ötletét, és széles közönséghez juttatta azt.
Däniken kifejezetten népszerű könyveiben és előadásai során fejtette ki nézeteit, melyek szerint a múltban gyakran látogatták meg a bolygónkat a földönkívüliek. Nem fukarkodtak tudásukkal, sőt, előszeretettel adták azt át az elődeinknek, s a velük való interakció eredményeként születtek meg nemcsak a piramisok, hanem a Húsvét-szigetek hatalmas kőszobrai, vagy éppen a perui fennsík rejtélyes Nazca-vonalai is.
Színes fantáziával megáldott szerzőnk szerint az ókori emberek isteneknek tekintették a messziről érkezett látogatókat, és rajzaikon, illetve legendáikban megőrizték az emléküket, mely egyértelmű bizonyítékot szolgáltat létezésükre. Mindenesetre – mondja ő – kizárt, hogy az egyiptomiak a technológia akkori fejlettségi szintjén felépíthették volna az impozáns piramisokat, erre csakis külső segítséggel kerülhetett sor.
Hamar elterjedt aztán mindenféle alternatív badarság is a piramisokat illetően.
Például, hogy a formájuknak köszönhetően különösen erős energiát sugároznak, mely éltető hatással van a növényekre, és felerősíti az emberek hatodik érzékét. Piramis alakú tartókat kezdtek el árulni, melyekben állítólag sokkal tovább őrzi meg frissességét az étel, nem romlik meg a hús, de az egy éjjelen át bennük pihentetett csorba borotva is megélesedik hajnalra. Ha jól sejtem, sok felkaristolt állú férfi lófrált világszerte, és sok megbüdösödött húsdarab végezhette a szemétben akkoriban.
A snooker-tudósítóból konteó-guruvá avanzsált David Icke pedig nemsokára a Däniken által vázoltnál jóval sötétebb színezetet adott a földönkívüli-sztorinak. Az ő idegenei ugyanis nem holmi jóindulatú, technológiájukat szíves-örömest megosztó prométheuszi alakok, hanem embervért ivó, alakváltó hibrid gyíkok, melyek uralmuk alá akarják hajtani a bolygónkat, és e cél érdekében semmilyen eszköztől nem riadnak vissza!
Icke szemében a gyíkemberek összeolvadnak a szabadkőművesek, illetve illuminátusok titkos társaságaival, na meg persze a zsidókkal. Bush, Clinton, a brit királyi család tagjai, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök – ők mind ebben a csapatban játszanak, és amikor a Millennium alkalmával nagyszabású ünnepségre készült Egyiptom, Icke több társával együtt nagyban kongatta a vészharangokat. A terv az volt ugyanis, hogy amint az óra éjfélt üt, s a múlt évezred az újba fordul át, a gízai piramis tetejére egy világító felső követ emelnek, az oldalára pedig kivetítik Hórusz szemét. A háromszög/piramist, benne a szemmel, gyakran az Illuminati szimbólumának tartják, holott valójában egy régi keresztény jelkép, mely a Szentháromságot, illetve az isteni gondviselést hivatott megjeleníteni.
Hősünk, Icke szerint viszont ezzel a piramisos mutatvánnyal a gyíkemberek hatalmas energiát szabadítottak volna fel, amely által valóban és végérvényesen átvehették volna az uralmat az emberiség felett, tehát mindenképpen meg kellett akadályozni!
Nem is lett belőle semmi. Na, nem feltétlenül Icke agymenései miatt, hanem egyrészt bizonyos egyiptomi újságírók kifogásai okán, akik ugyan attól nem féltek, hogy gyíkemberek rohanják le őket a műsor folyamán, a szerintük szabadkőműves-cionista jellegű motívumokat ellenben igenis kifogásolták; másrészt pedig amiatt, mert felmerültek aggályok azt illetően, hogy a zárókő nem tenne-e kárt az ősi síremlékben.
Néhányan a piramisokat ugyan nem embereknek, de nem is földönkívülieknek tulajdonították.
Hogy akkor kinek is? Nos, ha egy Frank Joseph nevű fickót kérdezel, akkor a mitikus elsüllyedt sziget, Atlantisz polgárai felelősek a piramisokért, csak ezt az archeológusok szeretik előled eltitkolni. (Hogy mi okuk lenne ilyesmire, az mondjuk nem teljesen világos.) Joseph hosszú ideig egy Ancient American nevű, pszeudoarcheológiával foglalkozó magazin főszerkesztője volt, aki Atlantisz-szakértőnek vallhatta magát, na meg emellett az Amerikai Nemzeti Szocialista Párt alapítójának. És ezen a ponton érkeztünk el ahhoz, hogy mi is a baj azzal, ha valaki kétségbe vonja, hogy az ókori egyiptomiak képesek lehettek eme impozáns építmények felhúzására: gyakran (nem is annyira) burkolt rasszizmus van az ilyen kijelentések mögött. Ahogy a kanadai archeológus, Stephanie Halmhofer rámutat, például az ókori görögöket nem igazán szokás meggyanúsítani azzal, hogy a teljesítményeik nem is az övéik, jobbára az ókori Afrika, Ázsia, illetve Dél-Amerika civilizációiból nem nézik ki mindazt, amit elértek…
Nem igazán segít az sem, hogy olyan nagy befolyású személyiségek is képesek kiposztolni, hogy a piramisokat „nyilván” a földönkívüliek építették, mint Elon Musk. Lehetséges, hogy a SpaceX azért siet olyannyira a Marsra, hogy az ott lakókat kivallassa ezt illetően, mindenesetre az egyiptomiak nem vették olyan jó néven Musk meggondolatlan megnyilvánulását. Rania al Mashat nemzetközi együttműködésért felelős miniszter nagyon udvariasan rakta helyre a techmogult, meghívva őt, hogy tekintse meg a piramisépítők temetkezési helyét, illetve a korabeli dokumentumokat, melyek bizony semmiféle messzi galaxisból érkező látogatóról nem számolnak be.
A valóság ugyanis prózaibb, mint mindezek az elképzelések.
Az egyiptológusok megegyeznek abban, hogy ugyan tényleg elképesztő teljesítmény megépíteni egy piramist, de azok nem sehol a semmiből bukkantak fel, azonnal tökéletes formában, mint ahogy azt az idegenkezűség elmélete sejteti. Ahogy Terence Hines kifejti Pseudoscience and the Paranormal című könyvében, a fáraók sírjainak voltak előképei: a masztabák, az agyagtéglákból rakott sírok, csak ezeknek lapos volt a tetejük. És nem is minden piramis sikerült, voltak mérnöki hibák: a meidumi falai például túl meredekre sikerültek, emiatt a teteje beszakadt. A lábánál a mai napig ott a törmelék – ha idegenek építették volna, már csak nem követtek volna el ilyen béna hibát.
A piramisokat évtizedeken keresztül tízezrek emelték egyszerű, de hatékony módszerekkel – tulajdonképpen az emberi munka koordinációjának csodái. Akkor is lenyűgözőek, ha nem alacsony, nagy szemű zöld izék építették őket. Sőt, valójában csak akkor lenyűgözőek igazán!
