18+os tanmese extrákkal | Különvélemény

Talán kezdjük azzal, hogy mi az a „live cam“? A kifejezés az online szexmunka egyik fajtáját jelöli, amely során a szexmunkások ún. stúdiókban dolgoznak, amely egy bekamerázott hálószobát jelent – így a klienssel már nem is kell élőben találkozni. A cél, hogy cseteléssel minél tovább „adásban tartsák“ az erotikus tartalmat szolgáltató weboldalak látogatóit, akik minden percért fizetnek.

Ebbe a zárt világba ad betekintést Hörcher Gábor új dokumentumfilmje, amely az HBO MAX-on elérhető. Emma és Eddie Lovett egy amerikai házaspár, akik közös „műsoraik“ révén gyakorlatilag egymásból élnek. A film nyitó képkockáin láthatjuk, ahogy Budapestre költöznek, hogy Európában is beindítsák a vállalkozásukat és „modelleket“ toborozzanak.

Az extra csavar azonban itt következik, megdöbbentően korán kiderül ugyanis, hogy ez egy abuzív kapcsolat. Ők ketten ugyanis kb. csak abban a 7-8 percben élvezik egymás társaságát, amíg adásban vannak – amint leáll a kamera, máris beindul az agresszív adok-kapok. A film cukormáz nélkül mutatja meg egy bántalmazó kapcsolat működési spirálját: a „mézesheteket“, majd az azt követő, sokszor tettlegességig fajuló vitákat.

Az alapvető erkölcsdilemma pedig pont itt feszül – helyes-e filmet készíteni egy ennyire terhelt viszonyról? Több összeomlást követhetünk végig az évekig tartó forgatás alatt, amelyek hátterében az örökös játszámázás és a pár mindkét felénél megfigyelhető alapvető érzelmi éretlenség áll. Emmának ugyan vannak kedves pillanatai is, de tagadhatatlan, hogy dühkezelési problémákkal küzd, erős hangulati ingadozásai vannak, hajlamos a kegyetlenségre. A férj, Eddie bevallja, hogy gyermekkorában tanúja volt családon belüli erőszaknak, emiatt a saját viselkedését sem tartja bántalmazónak, mondván, „látott már rosszabbat is“.

A páros előszerettel mutatja meg életét a „rajongóiknak“ – drága ajándékokat, kezeléseket, utazásokat, bulikat, gyertyafényes vacsorákat láthatunk – a szemükből azonban valami olyan mérhetetlen üresség sugárzik, amely szinte beszippantja a nézőt is. Egy ilyen vákuumban aztán kiélesednek az érzékek, és még inkább felnagyítódik az egymást ledaráló erőszak természete.

A film egy pontján a pár épp a filmesekkel beszél webkamerán, amikor Emma újra kiakad és véget vet a beszélgetésnek. A „lost connection“ szókapcsolat, amely többször elhangzik a jelenetben, egy teljesen véletlen, de annál élesebb leírása az eseményeknek. Egyrészt, a filmet forgató stáb tényleg elveszíti az online kapcsolatot a párral, másrészt Emma és Eddie között is elveszett a kapcsolatuk valódi tartalma, talán végleg.

Biztosan nem ez az a film, amelyet bárki a kedvenceként jelölne meg – mégis ajánlom a megtekintését (persze, kizárólag 18 év felett) – megdöbbentő, sokkoló, felkavaró élmény, amely valószínűleg még napokig rezonál majd a nézőben…