Ma a mozgásról, azon belül is a tánc öröméről és szépségeiről ejtünk pár szót. Reméljük, figyeltek, mert a következő sorok nagyon fontosak lesznek.
Születésünk után a korai években tett mozdulataink, mozgásunk bizonyos mérföldkövei elengedhetetlenek a későbbi fejlődésünkhöz. Ezek a legfontosabb mérföldkövek: az átfordulás, a kúszás, a mászás, az ülés, majd pedig az önálló járás. Mindegyiknek megvan a maga ideje, a haladást pedig nem egy fogaskerék kattanásaként tapasztaljuk egyik napról a másikra, ez a fejlődés inkább átmenetekkel tarkított. Ám a szakemberek azt tanácsolják, bármi lemaradást tapasztalnánk, bátran forduljunk hozzájuk kérdéseinkkel.
Ha az első évünk ennyire fontos és meghatározó későbbi képességeinket tekintve is, miért gondoljuk azt, hogy később kevésbé lényeges? Egy kisgyermek mozgásigénye elképesztő, jelzi is, hogy futni, játszani szeretne, hogy testének erre van szüksége. De később, amikor már megvannak a napi feladataink, iskoláról iskolára haladva, majd munkába állva miért válik idővel egyre lényegtelenebbé?
A tánc az életre nevel
A mozgásnak számos fajtája lehet, a különféle sportágak mellett egyre nagyobb szerepet kap a tánc is. „A tánc a lélek rejtett nyelve” – hangzik a Martha Grahamnak tulajdonított, már közismert idézet. Ilyés Nóra pszichológus, tánctanár véleménye szerint a tánc az a mozgás, mely segít megismerni önmagunkat, mondja Maczák Ibolyának adott interjújában.
„Az a folyamat, amíg egy kisgyerekből felnőtt válik, számos testi-lelki változással jár. Sokan nehezen kezelik ezt, főleg a pubertáskori testi változások idején: számos fiatalnak szokatlanok hirtelen megnyúlt végtagjai, gondot okozhat számukra a kéz-láb koordináció is. Természetesen nem hanyagolhatók el a lelki változások sem: egyre jobban érdeklődnek a másik nem iránt, ami számos további bizonytalanság forrása lehet egyben. Összességében tehát hosszú, gátlásokkal teli folyamat ez, ahol minden változik – s amikor sok fiatal érzi úgy, hogy nem kap segítséget problémáihoz. Emiatt is gyakori tapasztalatuk, hogy nem találják a helyüket és önmagukat a világban. Ilyenkor nagyon sokat segíthet a fiatalok életében a művészet és a sport. Az előbbi ugyanis teret ad az önkifejezésnek, az egyéniség kibontakozásának, az utóbbi pedig erősíti a testet és levezeti a fölös energiát. A tánc mindezt ötvözi: sport is, művészet is egyben. A gyakorlás sok esetben kemény sportnak megfelelő edzésként is értékelhető, a zene, az esztétikus mozdulatok, a megfelelő táncstílus kiválasztásának lehetősége pedig a művészi jellegét erősíti” – részletezi.
A különböző tánctípusok lélektani hatásai is igen fontosak. Ilyés Nóra szerint a szólótáncosok esetében az önismeret, önértékelés szempontjából fontos tényező. „A szólótáncosok egyedül is ki mernek állni egy adott közösség, közönség elé. Ez pedig az önbizalom fejlesztése és önmagunk elfogadásának elősegítése szempontjából is sokat jelent. A páros táncok során a másik iránti bizalom tanulható meg magas szinten. A testkontaktus egyfajta összmunkát is jelent, amelyben fontos szerepe van annak a hitnek, hogy a partner megfelelően, megbízhatóan, megbecsülendően végzi a saját feladatát. A csoportos táncok esetében a csapatmunkát lehet hatékonyan elsajátítani. Az ilyen mozgásformák alázatra nevelnek, hiszen ezek nem az egyéni, hanem a csapatteljesítményt helyezik előtérbe. Érdekes és hasznos tapasztalat, ha valaki része – nélkülözhetetlen, fontos része! – egy csapatnak. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy az egyes táncformák által támogatott tulajdonságok, viselkedésformák elsajátítása milyen hasznos lehet a munkahelyen, a párválasztás során, vagy éppen a családi életben” – tette hozzá.
Nem könnyű megragadni a lényegét
Fügedi János néptáncos, egyetemi tanár szerint a mozgásunkról, a mozdulatainkról hatalmas mennyiségű belső tudással rendelkezünk. Ez az egyik legalapvetőbb és leggyakrabban használt emberi készség, az emberi intelligencia egyik jelentős kifejezési formája, de igen nehéz a tudatosságot a mozgással kapcsolatba hozni, annak ellenére, hogy mozgásaink túlnyomó részét tanuljuk, különösen az olyan speciális mozgáskészségek elsajátítására fordítunk jelentős erőfeszítést, mint például a tánc.
„Mozdulatainkat általában tudatos figyelem nélkül adjuk elő, és e beidegzett tudatosság-nélküliség miatt nem alakultak ki szabatos fogalmi eszközeink a mozdulatok jellemzőinek, szerkezetének, pontos végrehajtási módjának megfogalmazására, vagyis nagy nehézséget jelent a mozgás kognitív egységekbe foglalása” – vélekedik Fügedi János, a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola oktatója.
Kiemeli még a verbalitás fontosságát a táncoktatás során, mondván, az alkalmazott szaknyelvi utasítások lehetővé teszik a tanulók számára, hogy figyelmüket csak a lényegre összpontosítsák.
A tánc összefügg a zenével és az írás-olvasással is
Kodály Zoltán szerint a zenekultúra írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra. Nevelési elgondolásának központi elvárása volt ismeretszerzés igényének elültetése, amit a lapról olvasás, az önálló zenei írás-olvasás tesz lehetővé.
Forrás:
Fügedi János: A táncnotáció hatása a mozgáskognitív képesség fejlődésére. Iskolakultúra, 2006
https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/a-tanc-segit-megismerni-onmagunkat
