FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A rendszerváltás után, két-három etapban létrejött utca az élete második felében Dunaszerdahelyen alkotó Gyurcsó István, (cseh)szlovákiai magyar költő, publicista nevét viseli. A városunkban, 1984-ben elhunyt neves személyiség alkotói munkája összeforrt a Csemadokkal, tiszteletére a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya Gyurcsó István Közművelődési Díjat alapított. Nyughelye szülőfalujában, Garamkövesden van. Mi is az 1980-as években kezdjük a sztorit, amikor még a Mező utca és a Sport utca között csupán egy bekötőút létezett a Fenyves lakótelep irányába, illetve egy gazos sáv. A Kisudvarnoki út felé ugyanakkor csak egy része volt leaszfaltozva.
Innen tovább már földes út vezetett az egykori vágóhíd felé, amelynek viszont még nem volt kijárata a Kisudvarnoki útra. Az 1970-es években megszűnt vágóhíd területe körbekerítve eléggé lepusztult látványt nyújtott. Napjainkban itt van többek között a Városi Sportcsarnok és a műjégpálya is. Meg persze maga az utca, nyomvonala egyik oldalról az azóta kibővített temető kerítését követi, túloldalt pedig a Lunapark fái szegélyezik. Arra azonban nem mernék mérget venni, hogy anno is létezett hátsó bejárata a temetőnek? Esetleg írja meg, aki emlékszik rá. Szóval az aszfaltút kb. a temető mai sarkáig tartott, a „gázosok”, illetve a parketta szaküzletek helyén pedig a Járási Szolgáltató – vagy Közszolgáltatási – Vállalat egyes üzemegységeit találtuk.
Édesanyám egy alkalommal fejébe vette, hogy elég az otthoni teppezésből, el kell vinni az ebédlőszőnyeget a tisztítóba. Értelemszerűen ide, a mai Gyurcsó István utcába, a „komunálne” tisztítójába.
Mi tagadás, ráfért a „GO” arra a dögnehéz, vastag, zöld szőnyegre, amelyen legszebb gyermekéveimben futottam fel-alá, ámbár a Fő utcáról elcipelni idáig már nem volt épp sétagalopp. Abban az időben a faltól-falig szőnyeg divatja hódított, s akik „szocis” blokkban laknak, bátran kiszámolhatják négyzetméterben is. Nem mellesleg kiporolni sem volt gyatra mutatvány a blokk mögött. Mivel autónk sosem volt, így kerékpárra raktuk a „dögöt”, majd tolva szállítottuk a faterral a Vásártéren keresztül. Természetesen apu ment elől, alig múlhattam 10 éves, de azért a nyikhaj bicepszeimet sem a szél hordta össze. A tisztítóval átellenben az újonnan átadott amfiteátrum állt. Nem volt hosszú életű, akárcsak az öreg sportcsarnok, és a filmvetítéseken kívül egy későbbi Gergely Róbert koncertre is emlékszem. Amikor kb. az 1990-es évek első felében „távol otthonától kóborolt Emmanuelle…”
A szolgáltatóvállalat tágas udvarában, mintegy útvesztőben a szőnyegtisztító műhelyt is megtaláltuk.
Akkurátus sorokban száradtak a már kitisztított szőnyegek a napon, odabentről pedig süvítő vízsugár hangja hallatszott. Csobogó, éles hang, ami a munkafolyamat utolsó fázisaként a maradék vegyszerek eltávolítására volt hivatott. Alig megérkeztünk, a mi szőnyegünknek is hozzáláttak, aztán másnap, vagy harmadnap mehettünk érte. Visszacipelni a Fő utcára, fel a nyolcadik emeletre. Illatos volt és fényes, talán mint újkorában, aminek anyukám örült a legjobban. Apu viszont megfogadta, hogy ha még egyszer ki kéne tisztítani, inkább újat vesz, ezt meg kidobjuk. Aztán mire arra került volna a sor, a szolgáltatóvállalat a rendszerváltás után amúgy is megszűnt. Zöld ebédlőszőnyegünk élete pedig bevégeztetett. Ez lett volna a legelső, bár kissé familiáris sztorim a még „meg sem született” Gyurcsó István utcáról.
Merthogy az események felgyorsultak, az egykori vágóhíd területét elegyengették, majd az utat meghosszabbítva létrejött a Sport utca és a Kisudvarnoki út kapcsolata. Ennek bizony már annyi esztendeje, hogy a temető később kibővített területe is lassan betelik.
Ugyanez a tervezet a másik irányban az Észak 1. és 2. lakótelepek között a Sport, illetve a Mező utcát hozta közelebb egymáshoz. Pár év, de meglehet egy évtized múltán pedig a Kisudvarnoki és a Galántai út közti forgalmi rendet változtatta meg, részben a kiskertek kárára. Összefoglalva, a Gyurcsó István utca a Sport utcához hasonlóan három szakaszra bontható, roppant forgalmas része lett városunknak. Ha úgy vesszük, ez az utca lett városunk első elkerülő útja. Megannyi autós örömére, hiszen többé nem kellett bebarangolni a fél várost, ha valaki az Észak 2. lakótelepről Galánta irányába kívánt utazni. S ahogy életünk változik, Dunaszerdahely pedig terebélyesedik, azóta az utca már nem is a legszélső összekötő út a térségben! – de ez majd egy másik történet.
MÉG TÖBB FOTÓ A GYURCSÓ ISTVÁN UTCÁRÓL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
