FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nem csak egy egyszerű mérkőzésnek lehettünk szemtanúi, bár ezt talán felesleges is ragoznom. A felvidéki magyarság számára sporttörténelmi pillanat, az első csallóközi rangadó a legfelsőbb osztályban! Néhány évtizede még úgy hirdették a jó tót atyafiak, hogy „Inter, Nitra, Dunajská, jedna banda maďarská” – de ez réges-rég elmúlt. Tulajdonképpen sosem létezett. Majd talán még a Rimaszombat, és persze – de csak a Gazdag Jóska miatt – a Kassa. Szóval felvidéki magyar derbi az 1. ligában, de jó ezt így leírni! Egy új, remélhetőleg hosszú hagyomány kezdete, ahol a két szurkolótábor többek közt vállvetve sörözhet a kocsmákban.
Erős érzelmi szál, hogy a komáromiak kispadján az a „Csallóközi Ferguson” ül, aki a dunaszerdahelyi labdarúgás egyik meghatározó alakja volt játékosként és edzőként egyaránt. Alap komfort nélkül – melegvíz, fűtés – edzőként az utolsó csepp verejtékét adta a DAC-ért, egy idő után mégis kegyvesztett lett Dunaszerdahelyen. Véleményem szerint itt követte el az első hibát a DAC vezetősége, lecserélni Mikit egy nevenincs Marićra, aki napjainkban talán egy ingatlanközvetítő irodában dolgozik?
A Miki, a Miki, a Radványi Miki, továbbá a Jani, a Jani, a Novota „Gólnélküli” János és a Saláta Kornél. Előre frusztrált a gondolat, hogy egyesek félreértik majd a meccsjegyzetem, ha esetleg „olyan” eredmény születne. Mert persze hajrá, DAC, de a vér nem válik vízzé.
Ezért is nagy kő esett le a szívemről, hogy győztünk. És egyben győzött a felvidéki magyarság, hiszen biztos vagyok benne, hogy a közel 7500 néző (köztük mintegy 200-300 komáromi), illetve a kiváló hangulat kifejezetten annak tudható be, hogy a KFC-t látta vendégül a DAC. Megkockáztatom, hogy a Konferencia Ligából való korai kiesésünk után még a Slovan sem generált volna ennyi érdeklődőt. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy üdvözöljem a komáromi Klapka Divíziót a Nélküled és persze a Himnusz közös elénekléséért is. A pályán ellenfelek leszünk, de az életben egy zászló alatt tisztelgünk múltunk, jelenünk és a jövőnk előtt!
KFC 1900 – már nem a DAC a legrégebben alapított klub a Niké Ligában, viszont ez a „veszteség”, nagyjából úgy hat rám, mint amikor Marco Rossi a magyar válogatott miatt intett búcsút a városnak.
A dunaszerdahelyi labdarúgás első ismert csapatképe szintén a komáromiakhoz köthető, 1919 júliusában a DSE, valamint a KFC játékosait ábrázolja. Akkor az a mérkőzés 2:2-vel ért véget. Látva azt, hogy játszott a Komárom a Slovan ellen – illetve, hogy milyen passzban van jelenleg a DAC –, tudat alatt talán elfogadható eredmény lehetett volna ezúttal is. De nem, a DAC-nak hazai közönség előtt győzni kellett, nincs pardon! Így utólag mindenesetre kijelenthetjük, hogy a sárga-kékek minden tekintetben felülmúlták a szívósan küzdő lila-fehéreket, akiknek bár a sorsolás eddig nem kedvezett, viszont az 1. liga szintjéhez elkélne még két-három erősítés. Nyilván ez igaz lehet a DAC-ra is, ha ismét a dobogót céloznánk meg. De hát mi mást!?
Ennek érdekében pedig a KFC ellen Xisco Muñoz legénységének csak a győzelem jöhetett szóba elfogadható eredményként. Annál is inkább, mivel akár a mester széke is meginoghatott? A nem éppen acélos szezonkezdet végül állítólag a sportigazgató Gleb Platov állásába került?!
A sikert ugyanakkor nem adták ingyen. Az első nagy helyzetet a vendégek dolgozták ki, hogy jó időre ellőjék a puskaporukat. Majd Trusa találatát les címén érvénytelenítette a játékvezető, hogy aztán a 40. percben érvényes gólt szerezzen – 1:0. Egyébként ezt az esetet is vizsgálta a VAR, de végül megadták a gólt: Yapi beívelését Almási Laci továbbította Trusa fejére – aki a mérkőzés során ezen kívül háromszor a felső lecet is eltalálta.
Tetszetős focit produkált a két csapat, a helyzetek alapján lehetett volna akár 5:0 is a végeredmény, de a focit gólokra játsszák. Egygólos dunaszerdahelyi előnynél így akadt bőven félnivalónk.
A térfélcserét követően kissé leült a mérkőzés, majd a vendégek kezdeményeztek, miközben a DAC a második találatáért harcolt. Ez a 79. percben egy egyéni akció után Vitális Milánnak sikerült – 2:0. Az utolsó tíz percben már csak egy csapat volt a pályán, az Aréna nagyérdeműje pedig állva tombolt. Ramadan a kapufát találta telibe, az eredmény azonban már nem változott. A lefújás után mindkét csapat a saját szurkolótábora elé vonult, a sárga-kékek nyilván nagyobb örömmel.
Megérdemelt győzelmet aratott a DAC a szimpatikusan küzdő Radványi-legénység ellen a történelmi rangadón. A lila-fehéreknek sok sikert kívánok a továbbiakban.
Eszembe jutottak nyugodjék édesapám szavai, aki annak idején még a Divízió-béli komáromi derbikről mesélt. És lám, csaknem napra pontosan hét évvel a halála után, mi megélhettük ezt a nagyszerű pillanatot is… Két fordulót követően a második helyen állunk a tabellán, jövő hét vasárnap pedig majd Besztercebányára utazik a DAC. Mindent bele!
DAC 1904–KFC KOMÁROM 2:0 (1:0)
Gólszerzők: Trusa és Vitális
DAC: Popović – Yapi (80. Mendez), Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Vitális (80. Bernát), Bajo, Dimun, Herc (57. Ramadan) – Trusa, Almási (62. Redzic).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Komárom (2:0) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Diadal az újonc Komárom ellen
