A magyar labdarúgó-válogatott a szombati, németországi vereségét követően ezúttal odahaza, a Puskás Arénában lépett pályára a Nemzetek Ligája 2024/25-ös kiírásának 2. fordulójában. A napokban a 60. születésnapját ünneplő Marco Rossi szövetségi kapitány szavai szerint egyetlen kiút volt a hullámvölgyből, ha legyőzzük a bosnyákokat – akik egyébként a német-magyar mérkőzéssel párhuzamosan Hollandiában szenvedtek 5:2 arányú vereséget.
„A németországi vereség beleégett az emlékeinkbe – folytatta Rossi –, a 0:5 be fogja árnyékolni az eddig elért sikereinket… A pofontól még ég az arcunk, de ezen túl kell lépnünk a bosnyákok elleni mérkőzésig” – sajnos nem sikerült. A magyar közvélemény egy része kifejezetten örült a kudarcnak, és akadtak olyanok is, akik hirtelen megszabadultak volna a belépőjegyüktől. Vajon miért?
„Vállalom a felelősséget, de a játékosoknak is vállalniuk kell a saját részükért” – így ismertük meg Dunaszerdahelyen is, sosem keresett kibúvókat, igaz, a DAC-nál nem érte sok kudarc a mestert. Ezúton is Isten éltesse Őt!
Magyarország–Bosznia-Hercegovina a Puskás Arénában, a pályán és azon kívül is. Az öreg kontinens két jeles válogatott szurkolótábora nézett egymással farkasszemet a lelátókon. A bosnyák drukkerek délelőtt 10 óra körül érkeztek a magyar fővárosba. Jöttüket nem szándékozták véka alá rejteni, hiszen igazi balkáni mentalitással vonultak a pesti utcákon. A hangulatra nyilván nem lehetett panasz a találkozó során sem, ahol – legalábbis a képernyőn keresztül megítélve – a magyar virtus egyértelműen győzedelmeskedett.
Mint ahogy az szintén borítékolható volt, hogy a kezdő tizenegyben jelentős változásokat eszközöl majd a szövetségi kapitány a vesztes mérkőzéshez képest:
Gulácsi helyett Dibusz állt a kapuba, kimaradt továbbá Balogh, Nego, Nagy Ádám és Kerkez. Helyettük Nikitscher, Bolla, Nagy Zsolt és Botka futott ki a szentély gyepszőnyegére, hazai, tehát piros-fehér-zöld szerelésben. Hajdú B. István megszokott, olykor poénos vagy épp ironikus közvetítése mellett több felvidéki település magyar zászlaját fedezhettük fel a lelátók korlátján. Nincs új a nap alatt, néha úgy vélem, a külhoni magyarság számarányát tekintve sokkal nagyobb százalékban érdeklődik a magyar labdarúgás iránt, mint anyaországi testvéreink. Ha a magyar fociról van szó, egyértelműen kisebb a széthúzás köztünk. Pedig tavasszal mi is aggódva figyeljük mennyi elsős magyar gyermeket íratnak nem magyar iskolába!? Vörösmarty Szózatával élve tehát:
„Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;”
Az első félidőben mezőnyfölényben játszott nemzeti tizenegyünk, közelebb álltunk a vezetés megszerzéséhez, de a szervezetten játszó bosnyákokon nem sikerült fogást találni. Más volt az ellenfél, és más játékot játszott a magyar csapat is. A biztonságot sokkal inkább szem előtt tartva, felállt védelemmel szemben kellett támadni, és így helyzeteket kialakítani. A második játékrész szerencsére ígéretesebb lehetőségeket hozott. Gólt azonban nem!
Térfélcserét követően ugyanaz a tizenegy meggypiros mezes magyar játékos jött ki a játéktérre.
Helyzet helyzetet követett magyar oldalon, míg a vendégek alig-alig tudták áthozni a labdát a felezővonalon. Varga Barnabás és Orbán veszélyeztetett, Szoboszlai 22 méterről megeresztett szabadrúgása után pedig a labda megpattant a sorfalon, majd a felső lécen. A 75. percben cserélt először Rossi, nem sokkal ezután egyszerre három friss magyar játékos is pályára lépett. Orbánt fellökték a tizenhatoson belül – a bíró szerint nem volt tizenegyes!
Szoboszlai lőtt kétszer egymás után, de a hősiesen védekező bosnyákok mind a két lövést blokkolták, illetve kapusuk szintén bravúros védéseket mutatott be.
A 89. percben aztán ott volt a meccslabda. Sallai beadása után a csereként beállt Ádám Martin senkitől sem zavartatva fejelhetett kapura, ám a bosnyák hálóőr lábbal ezt is kivédte. Négy perc hosszabbítás következett, de maradt a 0:0-s döntetlen. Értékelésképpen talán még annyit, hogy többen megjegyezték, ha nem nyer a magyar válogatott, az Rossi pozíciójába kerülhet? Közvetlenül a mérkőzés után írom ezeket a sorokat, tehát nincs rálátásom a média pozitív, avagy negatív véleményére ezügyben. Nem is érdekel.
Tény, hogy az Eb után letargikus hangulatba került a magyar labdarúgás, de nem kéne ezt még jobban tetézni egy esetleges edzőváltással.
Marco Rossi személyén kívül jelenleg nincs más opció erre a posztra. Aki varázsolt egyszer, aki hitet adott számtalanszor, attól nem elvenni kell a „kormánykereket”, hanem talán a „hajót” megerősíteni és a „vizet” megszelídíteni. Szóval nemcsak szerintem: Folytassa, Mister! – ez még mindig az A-Liga, tehát Európa élmezőnye. Mindörökké, Magyarország! Szombat este fél 9-kor DAC–Slovan a dunaszerdahelyi MOL Arénában. Előtte délután öregfiúk mérkőzés…
MAGYARORSZÁG–BOSZNIA-HERCEGOVINA 0:0
Magyarország: Dibusz – Botka (82. Balogh), Orbán, Dárdai M. – Bolla (75. Csoboth), Nikitscher, Schäfer, Nagy Zs. (82. Kerkez) – Sallai, Szoboszlai – Varga B. (82. Ádám M.)
