Szegfű Noel egy fiatal művész, aki a felnőtté válás küszöbén áll, mégis alkotásaiban és élményeiben egy érett, tapasztalt lélek tükröződik. Munkássága már most is figyelemre méltó, és neve bizonyosan újra és újra felbukkan majd az alkotásai mögött. Ma Noel megosztja velünk tíz kedvenc zenéjét, amelyek fontos állomások a zenei fejlődésének útján.
Fotók: Ugróczky István
Szegfű Noel vagyok, és már 18 éve, hogy minden egyes dobbanásban, szirénázásban, kattogásban csak a zenét és az ütemet hallom egyfolytában.
Noel korábban magazinunknak már bemutatkozott egy ötperces videóban:
Számomra minden otthoni, iskolai vagy kávézóasztal egy felület, ahol a fejemben kreált ütemeket megszólaltathatom. Személyiségemből kiindulva imádok újabbnál újabb ismereteket szerezni, akár a zene, művészet, nyelv vagy újabban a matematika terén. Egyszóval, imádok minél több dolgot megtanulni. Ha a zenéről szeretnék legfőképpen beszélni, akkor elmondhatom, hogy jelenleg nyolc hangszeren játszom (gitár, basszusgitár, dob, zongora, szintetizátor, ukulele, szájharmonika és trombita), valamint olyan dalokat éneklek és játszom, amiket én írok.
Eddigi életem során két általam kreált zenekarban tudtam játszani, mint énekes és gitáros. Úgy gondolom, hogy a zenélés mellett a művészetben és a vizuális alkotásban is erős képességeim vannak, mivel rajzolok (többnyire akadémiai rajzokat), festek, és különböző látványvilágokat alkotok digitális formában, 3D-ben, ami később a karrierem lesz. A 3D alkotásaim kisfilmjeimben és animációs sorozataimban jelennek meg, mint például a Chapeaux et nez képregénysorozatom, ami örömömre nagy sikert aratott. Ebből következik, hogy az írással is próbálkozom. Nem szabad elfelejtenem a nyelvek iránti szeretetemet sem kimutatni. A magyaron kívül három nyelven beszélek folyékonyan, ezek a szlovák, angol és francia, de egyszerre tanulom a németet, olaszt és oroszt is. Egy mondatban kifejezve:
Imádok új dolgokat tanulni és alkotni.
A zenével való kapcsolódást kifejtenéd bővebben?
Őszintén szólva, nem nevezhetem magamat szűznek a zenei műfajok terén, mert eddigi életem során már számtalan zsánert kipróbáltam, legyen az rock, r’n’b, techno, alternatív jazz és blues. Kiskoromban, szüleimnek köszönhetően a pop királya, Michael Jackson bömbölt a rádióban egész nap, úgy, hogy én csak annyit tudtam róla 2 évesen, hogy Dzsekó haja ugyanolyan, mint édesanyámé – fekete. Majd ezután jött az Ergo, George Michael és Eros Ramazzotti, amit mindkét szülőm rongyosra hallgatott. Nálunk ezek a zenék szóltak minden egyes otthoni nagytakarításnál, és megmondva az igazat, elég sokszor volt nagytakarítás, szóval egy életre belém égtek a magyar, angol és olasz zeneszövegek.
Ezután a korszak után jött életem egyik legmeghatározóbb pillanata – amikor először megnéztem a Toy Story-t a Pixartól. Emlékszem, 4 éves voltam, és onnantól kezdve a Pixar egy új műfajt tárt elém – a jazzt. Ez a későbbiekben jelentősen látható lesz majd a zenei ízlésemen. Pár év múlva köszöntött be az elektronikus zene, Avicii, David Guetta, Martin Garrix és Calvin Harris, amit akkor még csak apum ismerőseinél hallgattam újév alkalmából. Innentől kezdődött el a tudatos zenehallgatás, ahol visszatértem a 80-as évek zenekaraihoz: Queen, Tears for Fears, a-ha, Toto, majd később, olyan 14 éves koromtól a Depeche Mode és a Red Hot Chili Peppers (máig imádom).
Mára a jazz, blues és coldwave fejezi ki a zenei stílusomat, ami szerintem egy jó ideig ki fog tartani.
Mi inspirált leginkább abban, hogy ne csak zenefogyasztó, hanem zeneművelő légy?
Ahogyan a zenei ízlésem változott az évek során, úgy változott a zene műfaj írásom is. Amikor először fogtam magamhoz gitárt, és elkezdtem saját dalokat írni, akkor a Queen gitárosa, Brian May volt a legnagyobb inspiráció számomra. Tulajdonképpen miatta kezdtem el zenéket írni. Valamint, amikor megkaptam az első basszusgitáromat, a funky világa inspirált leginkább, abból is a Kool and The Gang, Stevie Wonder, George Duke, és itt van előttem, ahogy apukámmal együtt nyomatjuk a Boogie Wonderland-et basszus és dob kombóval. Később, 16 éves koromban Pozsonyban kezdtem el tanulni, először grafika szakon, és mivel Pozsony nagyváros, ezért a suliban is voltak eltérő nemzetiségek, legfőképpen oroszok és ukránok. Ők ismertették meg velem szerintem életem leginspirálóbb zenekarát, aminek neve Buerak volt (persze azbukával leírva). A Buerak egy kéttagú banda, a coldwave stílust képviselik, de ez az egy zenekar annyira befolyásolt a zenekészítésben, hogy az hihetetlenül meglátszik. Zenéjüknek minden egyes ütemét és hangját fejből fújom. Még meg is tanultam az orosz dalszövegeket, és igazából innen ered az orosz nyelvtudásom. Nagyon ajánlom mindenkinek.
Manapság mennyi időt töltesz zenehallgatással?
Mivel egyre több projektben veszek részt, ezért a zenehallgatás egyre kisebb részét teszi ki a napomnak. Habár ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem hallgatok zenét. Igyekszem a zenét napi mennyiségben fogyasztani és gyártani, hogy annak művelésében is fejlődjek.
Mi alapján válogatod ki a kedvenc zenéidet, szöveg, dallam vagy előadó?
Egyértelműen dallam és ritmus alapján. Említettem már, hogy a mostani műfajaim a jazz, blues és coldwave. Ezek a zenék nem a dalszövegeikről híresek, hanem a komplex ritmusvilágukról, a széles választékú skáláikról és még sorolhatnám. Ezért is van az, hogy a jazz nem a legnépszerűbb műfaj, emiatt nem hallgatják annyira sokan, nehezebben fogyasztható. Imádom, amikor a jazzben a hangszerek szó szerint, mintha egymással beszélnének, és megtalálják a közönséggel a közös hangot. Nem kell ide szöveg, a jazz a hangszerekkel adja át az érzéseket, és ez a legfantasztikusabb benne.
Ebben a mixben szeretném a hallgatókat végigkísérni a zenei fejlődésemen. Köszönöm a lehetőséget!
A MIX:
