DS – Az én utcám, a te utcád 36.

Az Október utcai időutazás

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

Egykor Október 28. utca, amely a Nagyabonyi és Pozsonyi út között gyakorlatilag a Nyugati lakótelep város felőli határát jelenti. Korabeli elnevezése az első Csehszlovák Köztársaság 1918. október 28-i megalakulására utalt. A dátumot valamikor az idők során „elfújta a szél” az utcatábláról, így maradt szimplán Október utca. A köznyelvben néha „kórház utáni utca”, ahol többek között az egészségügyi alkalmazottak részére épült kétemeletes blokkok állnak. Teljes szakaszának beépítése valamikor az 1960-as, 1970-es évekre tehető, míg a Pozsonyi úti vége már a két világháború között is létezett, és Cibók-dűlőnéven jelölik a korabeli térképek.

Ezzel szemben a Nagyabonyi úti végében a város krónikája szerint csak 1984-ben került átadásra az az Október utcai 120 férőhelyes óvoda és bölcsőde, ahol napjainkban is magyar nevelési nyelvű óvoda várja a kicsiket. Eredetileg ugyanolyan tipizált, több egységből álló épületegyüttes volt, mint az a város hasonló intézményeinél megszokott (pl. a Halpiac téri óvoda) – bár láttam már ehhez hasonló stílusban épített ovit más városokban is. Az ember talán nem is gondolná, mi mindenre léteztek szabványtervek a múlt rendszerben!

Nem kell messzire menni, hiszen kb. száz méterre az óvodától egy apró – napjainkban a húsbolton kívül már nem üzemelő – Jednota élelmiszerüzlet áll, pontosan olyan, mint amilyet a kisközségekben volt szokás anno építeni.

Az Október utca egykori Jednota élelmiszerüzlete, valamint az előtte álló hirdetőoszlop.

 

Az akkorra már megszűnt Jednota előtt sétáltunk pár éve a gyerekekkel, amikor valami érdekes dolgot fedeztem fel. Olyan volt, mint egy időutazás. Talán 2021 decemberét írtunk? Enyhe volt a tél, emlékszem, alig hittem a szememnek. Történt ugyanis, hogy a kisbolt előtti hirdetőoszlopot valószínűleg napokkal előtte megszabadították a több évtizedes „gúnyájától”, ám a legalsó réteg fentmaradt. Rajta a VPN (Verejnosť Proti Násiliu = Nyilvánosság az Erőszak Ellen), a rendszerváltás egyik alappillérének számító politikai párt ajánlotta magát szlovák és magyar nyelven a soron következő országos választásokra. Ugyanitt egy még korábbi DAC mérkőzés plakátja is nyomokban még fellelhető volt, illetve egy, az akkori felvidéki magyar párté, az Együttélésé.

Napokig, sőt hetekig visszajártunk megcsodálni, aztán fokozatosan új és újabb hirdetmény került fel, mígnem teljesen elfedte az „újkori barlangrajzot”.

Képzeletben egy ideig 1990-ben jártam, egy esztendővel a fordulat után. A VPN logója a győzelem szimbólumára hajazott, a két ujjunkkal formázott V – betűre, ami a kulcsok rázásával és a Budajka-sapkával együtt egybeforrt a bársonyos forradalommal, illetve a 1989. november 17-én kezdődött eseményekkel. S bár rendszerváltás után ledöntötték az átkos korokat idéző szobrokat, eltávolították a propaganda feliratokat, mégis maradtak olyan hétköznapi dolgok, amit ha meglátsz, általa azonnal a múlt egy szelete köszön vissza rád. Legyen az pl. egy egyszerű üzleti kávédaráló.

Az Október utca ezen a helyen kiszélesedik, középütt pedig egy háromszög alakú park található.

A vizualitás pedig rögtön azzal a bizonyos, semmivel sem összehasonlítható illattal párosul. Az OZAP-márkájú kávédaráló – minden valamirevaló élelmiszerbolt büszkesége volt, ezé a kisbolté is.

Mert jöhet száz meg száz kávéreklám, ahol George Clooney szürcsöli a habos nedűt, a legnagyobb élvezet, amikor a szemeskávét magad darálod le, miközben eltelsz annak meleg illatával. Valahogy sosem bírt kimenni a divatból. Felülről beleöntöd a 75 grammos standard kávét, felcsipeszeled az üres zacskót, megnyomod a zöld gombot és a masina élénk, kerregő hangon elkezdi őrölni a kávészemeket. Pár másodpercig viháncolva táncol, majd amikor végzett a munkájával, átvált tompa morajjá. Viszont te még akkor sem nyomod meg a piros gombot. A masina rugós patkóját – ami a bejárati ajtók kopogtatójára emlékeztet – még párszor nekicsapod, hogy kisajtold a gépből a kávéd az utolsó porszemig.

Na, érzed az illatát? – úgy tartják, akkor hiteles az emlékezés, ha közben képesek vagyunk felidézni magunkban az illatot.

Persze az otthoni kávéfőzőgépek korában mindez már a retro kategória… Hát így lett a tőlem egykor „fényévekre” lévő Október utca egyszeriben az időutazás utcája. Ahol a fák lombjai tavasztól-őszig alagutat kreálnak az úttest fölé, de télvíz idején a két oldalról összeérő havas vagy zúzmarás faágak is meseszép látvány.

Az Október utcai Óvoda.

Persze napjainkban már mindennapos helyszín az óvoda miatt, és ha narancssárga ruhás vasutast láttok ezen bicajon, meglehet, az is én leszek.

Az utca középtájban kissé megtörik, illetve kiszélesedik. Itt az utca kettéválik, a két utcarész között fás, cserjés háromszög alakú parkkal. Majd az Akácfa utca szeli ketté. A kisbolt mögötti zsákutca lehetett az Október utca eredeti nyomvonala? – legalábbis ezt igazolják a korabeli térképek, amikor az Október utca elődje még csupán földes út volt. Aztán valószínűleg a kórház építése miatt a terület kissé átrendeződött…

(Roberto)

 

MÉG TÖBB FOTÓ AZ OKTÓBER UTCÁRÓL 

 

ELŐZŐ RÉSZEK: 
DS – Az én utcám, a te utcád 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább