FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
A dunaszerdahelyi Park Bistróba lépve izgatottan vizslattam körbe, merre ülhet a fiatal és sikeres interjúalanyom. Az asztalhoz érve hatalmas mosoly és csillogó szempár fogadott. Az első benyomás megadta a beszélgetésünk hangulatát. Kohút Linda egy elképesztő lány, aki fiatal kora ellenére felnőtteket lenyűgözve küzd az álmaiért. Családja mindenben támogatja őt, amiről már az is tanúbizonyságot adott, hogy édesapja büszkén ült a lány mellett az interjú alatt. A beszélgetés során csodálattal hallgattam, hogy Linda milyen átéléssel mesél a lovaglás szépségéről, a versenyek világáról, az eredményeiről és a jövőbeli céljairól.
Fiatal korod ellenére hihetetlen nagy sikereket értél el a sport világában. Ez az életed mozgatórugója. Mesélj, hogyan kerültél közel a lovassporthoz?
Már kiskorom óta az életem része volt a sport és a mozgás. Először kézilabdáztam a DAC csapatánál, de nem éreztem azt, amit kellett volna. Egy belső indíttatás miatt régóta szerettem volna kipróbálni a lovaglást. Három évvel ezelőtt a családom támogatásának köszönhetően elmentem Hodosba, hogy közelebbről megismerkedjek e sportág szépségével, végül ottragadtam. Teljesen elvarázsolt! Eleinte csak hobbiszinten, a magam szórakoztatása és kikapcsolódás miatt jártam edzésekre, majd egyszercsak ott találtam magam a versenyzés világában. Először a testvérem lovagolt galopp-ban, én pedig westernben. Végül a testvérem bizonyos okok miatt nem indult el a kitűzött versenyen, így nekem ajánlották fel, hogy induljak helyette. Nekem az akkori edzőm azt mondta, hogy mindkettőben jó vagyok, akkoriban mégis úgy éreztem, számomra a western az igazi párosítás. Ez mára megváltozott, jelenleg a galopp versenyvágtában találom meg igazán önmagam.
Mi a különbség a galopp és a western lovasversenyek között?
A western egyéni sportág, ahol a ló a maga idejét futja, míg a galopp esetében többes megmérettetésről van szó, hiszen a többi ló ellen versenyzik. Igazából mindkettő egyfajta verseny, csak az egyiknél a lovak egymás ellen versenyeznek, míg előbbinél a ló a saját idejét igyekszik felülmúlni (megj.: A galopp, vagyis a vágta a ló leggyorsabb haladási módja. A lovak, ha fokozzák sebességüket, vágtázni kezdenek. A ló szervezetét, izomzatát, ízületeit, lábait ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A vágta sebessége szerint kétféle változata van, a kenter és galopp mozgás).
A lovaglás egy igazán gyönyörű és kivételes sportág. Valahogy mindig lenyűgöz, de kíváncsi lennék a véleményedre, te mit emelnél ki.
Mióta elkezdtünk lovagolni, sokkal nyugodtabbá vált az életünk. Igaz, sokkal kevesebb időnk van minden másra, mert egy lóval sok munka. Hihetetlen sok időt vesz igénybe az, hogy gondozzuk és foglalkozzunk vele. Ez nemcsak a lovaglásról szól, hanem pucolásról, az etetésről, gondozásról, elegendő sétáról és a legeltetésről is.
Így, hogy megkaptam az első saját lovamat Alisát, az időm nagyrészét vele töltöm. Együtt edzünk és készülünk a következő versenyekre. Néha csak úgy kimegyünk, sétálunk és megéljünk a nyugodt pillanatokat. Sokkal jobb érzés, mint bent lenni valahol. Úgy érzem, így igazán élek!
Hogyan képzeljük el a felkészülési időszakot egy-egy megmérettetésre?
Télen nincsenek versenyek, csak a nyári időszakban. A versenyszezon idején heti három-négy edzésünk van, egy körpályán igyekszünk kihozni magunkból a legjobbat. Ez évben a Felvidéki Vágtán sikerült az első helyet elhoznunk a lovammal! (megj.: két évvel ezelőtt, élete első versenyén pedig a második helyen végzett). Nem számítottam arra, hogy a dobogó tetején állhatok, mert számomra a lényeg az volt, hogy épségben sikerüljön lejönnünk a pályáról. Emellett a magyarországi Kincsem Parkban is versenyzek Alisával, a lovammal. Sokat küzdök azért, hogy sikerüljön elérnem a céljaimat. Pontosan ezért szeretnék tizenhét évesen letenni egy licencvizsgát, hogy nagy angol telivérrel versenyezhessek. Ez tesz igazán boldoggá! Úgy érzem, erre születtem. Mindig szerettem sportolni, de a lovaglás húz magával.
Mit érzel, lovaglás közben? Tényleg igaz, hogy a lovak igazi terápiás állatok?
Teljes mértékben, olyanok, akár egy jó pszichológus. Úgy érzem, mióta lovakkal foglalkozunk, sokkal nyugodtabbak vagyunk. Ez az egész összetartja a családot.
Sokkal többet vagyunk együtt a szabadban, kiélvezzük ezeket a pillanatokat. A szüleim és a tesvéreim mindenben támogatnak, ami elmondhatatlan jó érzés.
Linda, te tényleg erre születtél, és örülök, hogy ilyen fiatalon megtaláltad azt a sportágat, amelyben kiteljesedhetsz. Miért olyan különleges számodra a lovaglás?
Sokan mondják azt, hogy a lovaglás nem sport, de mindig olyanok tesznek megjegyzéseket, akik soha nem is próbálták. Lehet ültek lovon úgy, hogy körbe-körbe sétáltak vele. A lovaglás jóval többről szól, mert ott az ember teljesen önmagára támaszkodik, hiszen neked kell irányítanod azt az állatot. Örülök, hogy ilyen kevés idő alatt sikerült elérnem kiemelkedő eredményeket. A lovaglás nemcsak az erőnlétről szól. Ahhoz, hogy megtartsuk a lovat, erő és ész kombinációja szükséges. Ki kell tapasztalnunk, mikor és mit engedhetünk meg, mikor vágtasson a ló, mikor vegyen vissza a tempóból, vagy hogyan dőljünk be a kanyarokban. A technika az alapja mindennek. Az edzőim mindig segítettek abban, hogy képes legyek kialakítani a számomra legideálisabb technikai módszereket, de ez mindenkinek másképp megy. Valakinek elegendő rá pár hónap, valakinek pedig évekre van szüksége. Úgy gondolom, ez akarat kérdése.
Van egy fontos kérdésem, amit rendszerint felteszek a sportolóknak. Mondd, téged mire tanított meg az évek során maga a sport?
A sport elsősorban önállóságra és önfegyelemre nevel. Jóval talpraesettebb vagyok, mint azelőtt. Megtanultam önmagamra számítani.
A lovak pedig megtanítottak szavak nélkül kommunikálni. Ezt úgy értem, hogy a lovak nem képesek sajnos szavakkal kommunikálni, de a testmozgásukkal annál inkább. Ennek köszönhetően, mikor a lovamon ülök, kiérzem, mit szeretne.
Már egyetlen mozdulatából tudom, mit akar csinálni. Egy-egy gyorsabb léptéből kitalálom, hogy ő abban a pillanatban rohanni szeretne. A lovaglás az én világom, szívemet-lelkemet beleteszem.
Tekintsünk kicsit a jövőbe. Mesélj, milyen céljaid vannak?
A középiskolai tanulmányaimat a dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolában szeretném folytatni, lovas szakon. Az érettségi után pedig a bábolnai főiskolán szeretnék diplomát szerezni mint lovasoktató. A fő célom, hogy továbbra is eredményes legyek a versenyzésben. A jövőben ugyanúgy szeretnék indulni a Felvidéki Vágtán és a Nemzeti Vágtán is, ami október elején kerül megrendezésre. Bízom benne, hogy a sok gyakorlás meghozza a várva várt gyümölcsét. Mindenkit arra motiválok, hogy találják meg a számukra legmegfelelőbb sportágat. Ez mindig egy nagyon jó kikapcsolódási lehetőséget ad. Bármi is történjen az életemben, mikor kimegyünk a lovakhoz, már nem foglalkozom semmi mással, mert ott az összes figyelmemet a lónak szentelem.
