FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Vereséggel indult a bajnokság alapszakaszának második fele a DAC számára. A kéthetes focimaratonon belül a rózsahegyiek otthonában elért 1:1-es döntetlen, valamint a vágsellyei sikeres kupaszereplés után ezúttal odahaza bizonyíthatott volna szeretett csapatunk. De mit is? Hogy tudnak ők focizni, ha akarnak. És vajon akartak bizonyítani, ha már focizni nem biztos?
Nem tudott, vagy nem engedték (?) bizonyítani sportigazgatónkat, Martin Škrtel sem, aki három hét után vette a kalapját a MOL Arénából. Ha a „szerződtetése” nagy port kavart, akkor a távozása egyenesen orkán erejű vihart. Vajon mit takarhat a „személyes okokból” – többen kerestek meg privát üzenetben, és mindenkinek csak egyvalamit tudtam elmondani. Persze, ne vegyétek készpénznek, de el tudom képzelni, hogy amikor idekerült, nagy nyomás nehezedett rá az „övéi” felől. Majd három hét alatt megtapasztalta az itteni körülményeket, és talán rájött, hogy „ezért” nem volt érdemes vállalni a nyomást. Amikor azt mondjátok, mert „magyar szót hallott” – nos uraim, ha másért nem, egy profi szakember a pénzért képes lehet elviselni akár a magyar szót is.
Azt viszont semmiképp, hogy munkájába olyan is belebeszéljen, aki látott már focilabdát a brüsszeli áruház kirakatában. Ugye, érthető voltam!?
Na, de térjünk vissza a Kassa elleni bajnokira, hiszen azért jöttünk össze szombat este – mondjuk nem túl sokan, mindössze 4047-en. Miután szinte minden szóváltásba belekerült a vasárnap hajnali óraátállítás, a tekintetek a zöld gyepre vetülhettek, ami még valóban zöld. Mániáim lettek így ősszel a színek, esküszöm! Bár a sárga és a kék egyébként évszaktól függetlenül is azok voltak. A vágsellyei hétközi kupameccs másnapján sikerült egy nagyon tuti szurkolói riportot rögzítenem, amit hamarosan olvashattok itt a Klikkouton. Szintén tele lesz DAC-os színekkel, élményekkel. Legalább az…
Hol a csapatunk? – hangzott kórusban. Utoljára a Komárom ellen sikerült odahaza győznünk, még a 2. fordulóban. Azóta négy mérkőzésen mindössze egy pontot szereztünk a MOL Arénában. Jól van ez így?
6. perc, a védelmünk átjáróház, senki sem lép oda – 0:1. Pedig biztosan gyakoroltátok ugye, mester? 28. perc, már kettővel vezet a Kassa Dunaszerdahelyen – 0:2. A Kassa, Dunaszerdahelyen. Señor Muñoz, nem kéne egy kis önkritikát gyakorolni? Az első félidő ráadásperceiben egy kezezésért megítélt büntetőből szépítettünk Trusa révén – 1:2. Szinte az ölünkbe hullott a kontakt gól, de nem tudtunk élni vele.
Fordulás után ráadásul újabb gólt szereztek a vendégek, ám a VAR les címén érvénytelenítette.
Füttyszóval tarkított halk moraj jött a lelátókról, ami érthető, hiszen a MOL Aréna nagyérdeműje nincs hozzászokva a konstans csapnivaló focihoz részünkről. Mihaszna a látszólag előkelő helyezésünk a tabellán, ha „a vége sokkal közelebb van, mint az eleje”. A vendégek meg nem adott gólja után kissé észbe kaptunk, és a rendíthetetlen tábor is nyomta a talpalávalót: Mindent bele! Bizony cápóként sokszor átéltem, hogy mikor már nem is bízol benne, a szíved akkor is felülírja az elméd gondolatait. Elég tán egy dobszólam, ami akár a defibrillátor, újraéleszt téged. Dobban egy nagyot, lüktetni kezd, a „motor” ismét vérrel telít, a józan észnek semmi esélye nem marad. Ilyenkor van az, hogy mégha „hülyének” is néznek, elengeded a füled mellet a kritikusok szavait.
A 74. percben Yapi egy korábbi fejpárbaj során szerzett sérülése következtében összeesett a pályán. Agyrázkódás! Mielőbbi felépülést, fiatal barátom!
Próbálkoztunk, de mindhiába. A kassaiak a hosszabbításban megszerezték a harmadik góljukat, s ezzel szertefoszlott minden reményünk – 1:3. Popović kapus sem állt a helyzet magaslatán, ahogy mostanság gyakran megesik. Néha az az érzésem, a korábban kiváló kapus fejben már feladta, hogy itt Dunaszerdahelyen bármi maradandó részese lehet?! Summa summarum, mint ahogy oly sokszor már az életben, meg kell tanulnunk felállni a padlóról, s erre hamarosan újabb lehetőség kínálkozik. Kedden DAC–Zólyombrézó, pótolt mérkőzés – tudjátok a csőtöréses sztori.
Xisco Muñozzal, avagy nélküle? Apropó, tudjátok mi az a mondat, ami felnőtt tartalmú filmben és a játéktéren is egyaránt elhangozhat?
Na, akkor vetkőzzetek! Mert mi van, ha az a meccs sem jön össze? Most még elengedem, most inkább alszom egyet a „hosszú éjszakán”. Bár megtapasztaltam, hogy nehéz gondolatokkal lefeküdni olyan, mint koldusnak pénzt adni a csukott bolt előtt. Mindent bele, DAC!
DAC 1904–KASSA 1:3 (1:2)
Gólszerzőnk: Trusa büntetőből
DAC: Popović – Yapi (77. Gruszkowski), Kacharaba, Ortiz, Brunetti, Mendez (46. Andzouana) – Vitális, Bajo, Herc (68. Ramadan) – Trusa, Bassey (57. Almási).
(Roberto)
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Kassa (1:3) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: A Kassa jött, játszott, győzött
