FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az 5. forduló pótolt mérkőzését rendezték kedd este a MOL Arénában, amely az eredeti időpontban – még augusztusban – a játéktér alatt történt csőtörés miatt került halasztásra. A hatodik helyezett Zólyombrézó ellen minden szempontból csak a győzelem jöhetett szóba, hiszen a legutóbbi négy fordulóban számszerűen mindössze két pontot szereztünk, ami valljuk be, édeskevés!
Repülőjegy vagy győzelem? Ha pedig nem csupán a statisztikákat nézzük, a minősíthetetlen, minden ötlettől mentes játékunk felelőseinek pellengérre helyezését kimondottan csak egy eseménydús, három pontot érő mérkőzés feledtethette, amely után talán a régóta jogosan félretett „Szép volt, fiúk!” szólamú rigmus is felhangozhatna.
„A csapat minden egyes tagjának, beleérve az edzői stábot, saját magára kell vállalnia a felelősséget, csak így hagyhatjuk magunk mögött ezt a nehéz időszakot” – nyilatkozta a mérkőzés előtti napon Xisco Muñoz vezetőedzőnk.
A nem túl nagy iramú első félidő után a győzelem végül összejött, s mégha a játék szépségétől nem esett hanyatt a gyér létszámú nagyérdemű, végre láthattunk egy kis focit is a DAC előadásában. Kellett hozzá persze egy jelenleg eléggé statikus ellenfél, de bánja a kánya! A nézőszám – 2535 – nyilván betudható a hétközi időpontnak is, bár emlékszem én az évek során már nagyobb érdeklődésű keddi-szerdai összecsapásokra a MOL Arénában. Oké, 3:0 után ne legyünk telhetetlenek, ezen az úton haladjunk tovább, s akkor talán rendezhetjük sorainkat. De Muñoz mester azért tartós tejet ne készítsen be magának a szerdahelyi öltözőben.
Almási Laci viszont jó napot fogott ki. Add Uram, hogy megtanuljunk végre szögleteket rúgni!
Nem mondanám, hogy rögtön az elején elkaptuk a fonalat, viszont a labdát jószerivel csak mi járattuk. Más kérdés, hogy nem igazán tudtunk vele mit kezdeni. Még szögletekből sem. Mert olyanok a mi szögleteink, mint az egyszeri nebuló szorzótáblája: hiába gyakorolja naphosszat, hiába magolja, valahogy az istenért sem bírja végigmondani hibátlanul. Néha tényleg megmosolyogtató variációkat hozunk össze, nem kétlem, hogy az edzéseken megy, de élesben is mehetne!
Andzouana sérülése. Megpróbálta, visszajött, gólpaszt adott.
Benne van a fociban, hogy néha elég egy rossz mozdulat és lesérülsz, pedig „nem bántott” senki. A 17. percben Andzouanaval történt valami hasonló a játék hevében. Izomhúzódás! – menten jelezte a kispad felé, hogy nem lesz elég a hűsítő spray, de azért még visszaállt, hátha sikerül szétfutnia magát. Szét ugyan nem futotta, de kiosztott egy asszisztot, aztán Csinger Márk állt be a helyére.
Egykori csapatkapitányunk a 20. percben Almási Laci fejére rakta a labdát, aki pedig védhetetlenül a kapuba fejelt – 1:0.
Lacinak nem ez volt az első ígéretes megmozdulása, mindvégig agilisan játszott, a tőle korábban megszokott tempóban. Vagy a labda, vagy a baba. De a labdát jobban szereti. Vezető gólunk után eléggé leült a meccs, a vendégek hálóőrét nem sikerült próbára tennünk, ők viszont szintén nem jeleskedtek, így a szünetig maradt az egygólos előnyünk.
A második játékrészt már aktívabban kezdtük, Mendez megszerezte első ligagólját.
Az 55. percben Trusa passzolt a spanyol szélsőnknek, aki a tizenhatoson bal sarkán pozícióba hozta magát és a hosszú sarokba lőtt. A kapufa mellett pont befért – 2:0. Ez már rögtön szebben mutatott az eredményjelzőn, és látva a vasgyáriak „igyekezetét”, borítékolható volt, hogy több mint öt hét után ismét bajnoki győzelemnek örülhetünk majd. Ráadásul innentől kezdve szinte csak egy csapat volt a pályán, aki pedig késztetést érzett, csendben mormolhatta: Játszik a DAC! – végre játszik, vagy csak játszadozik.
A 62. percben Vitális Mendeztől kapott labdát, és szépségdíjas mozdulattal a kapuba ívelt. A vendégek kapusa hiába nyújtózkodott, ő verve volt, a labda pedig helyezve – 3:0.
Ez a találat bizony a hónap gólja ankét várományosa lesz, csak legyen, aki megszavazza. A csapat mellett ugyanis nekünk szurkolóknak is elfogyott a lendületünk. Már nem koslatunk kóbor IP-címek és mailfiókok után, hogy lehetőleg minél többet és minél többször szavazhassunk. Régebben az ilyen természetes volt, mint eső után a szivárvány. Aztán kishíjan a negyedik gól is összejött, de Ramadan rögzített helyzetből telibe trafálta a kapufát.
Kellett ez a győzelem, mint egy falat kenyér. Talán még annál is jobban!
Kár lenne jóslatokba bocsátkozni, bár a felsőház mindenképpen célként lebeghet a szemünk előtt, viszont ehhez a téli szünetben óriási változások kellenének. De hányszor mondtuk már ezt, és sosem történt semmi, ami alapjaiban változtathatná meg a klub szellemiségét. Egyelőre örüljünk a győzelemnek, és örüljünk a csallóközi rangadó „visszavágójának” is, amire szombat délután Aranyosmaróton kerül sor: Komárom–DAC a derbi! Hajrá, DAC!
DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 3:0 (1:0)
Gólszerzők: Almási, Mendez, Vitális
DAC: Popović – Andzouana (25. Csinger), Ortiz (81. Gruszkowski), Kacharaba, Brunetti, Mendez – Herc, Tuboly, Vitális (63. Ramadan) – Almási (63. Redzic), Trusa (81. Bősze).
(Roberto)
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Zólyombrézó (3:0) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Három gól és három pont a Zólyombrézó ellen
