November 11., Márton-nap idén hétfőre esik, ezért a legtöbb tematikus foglalkozást e hét végén szervezik, bár vannak olyan települések, ahol a programok már a hónap elején megkezdődtek.
Ez a nap igen különleges szerepet tölt be életünkben, ugyanis több szokást is ápolunk, ami a Márton-naphoz tartozik. Mint például az újborkóstolás, az álatterelés, a libaevés, vagy az időjóslás. Szent Márton az egykori Savaria szülötte volt, a középkorban ő volt a legkedveltebb szent. Jósága, melegszívűsége és a betegek, szegények megsegítése miatt került a köztudatba.
A 14. századi krónikákban Márton-napja határnapként szerepelt. A tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. „Az egykori kötelezettségek a későbbi századokban elfelejtődtek, vagy ajándékozássá alakultak át. A pásztor sorra járta azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizte, s a ház gazdájától ajándékot kapott” – fogalmaz Ortutay Gyula néprajzkutató a Magyar néprajzi lexikonban.
Az időjóslás szerint kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön, vagyis ha Márton napján esik a hó. Ha barna lovon jön, vagyis ha nem esik, akkor enyhe lesz. Az ezen a napon elfogyasztott liba csontjából is megállapítható a készülődő időjárás, ha a liba csontja fehér, akkor kemény és havas telünk lesz, ha a csontja barna, biztosan nem lesz fehér karácsonyunk.
A legenda szerint, ahogy híre ment Márton püspökké szentelésének, kénytelen volt a küldöttek elől a ludak óljába bújni. Így kötjük össze Mártont és a libákat. A szárnyasok azonban olyan zajt csaptak, hogy elárulták a rejtőzködő férfit, ezért esszük meg ezen a napon a libákat. A régi öregek úgy tartják, hogy akik ekkor libát fogyasztanak, azok egész évben nem fognak éhezni.
A népszokások, szokások nagy része az óvodákban a gyerekekről szól, ám az ünnep maga nem a gyerekek ünnepe volt, hanem ahogy fentebb is olvasható, a gazdasági év befejeztéhez köthető. De ekkor kezdődik meg a karácsony előtti böjti időszak is és az ősz végét is jelzi. Több helyen ilyenkor készül el az újbor is.
A Márton-napi lámpást libalámpásnak is nevezik. Az ekkor gyújtott világosság azt a fényt szimbolizálta, amelyet a szentség hoz a sötétségbe, ahogyan Szent Márton is reményt hozott a szegényeknek jó cselekedeteivel. Az iskolában készített lámpásokkal a gyerekek csoportokban az utcára vonulnak és Márton-napi dalokat, libás verseket, mondókákat énekelnek. A fényhez kapcsolódik még a Szent Márton-napi máglya hagyománya. A fény feladata ilyenkor, hogy a világosság és a szeretet jósága elijessze a gonoszt a sötétben. A tábortűz utáni parázson később süthetünk gesztenyét vagy pillecukrot, közben pedig mesélhetünk Szent Márton legendáiról.
Miközben kézműveskedtek, lámpásokat, vagy őszi dekorációkat készítetek, tanuljátok meg közösen a következő libás mondókákat, amiket aztán a tábortűz mellett közösen szavalhattok.
Gúnárom a vásáron
Szervusz kedves gúnárom!
Mit vesz ön a vásáron?
– Kukoricát, tengerit,
majd a gazda fizeti.
Ha az árát nem fizeti,
a liba combját nem is eszi.
*
Liba ismertető
Feje kicsi, teste nagy,
telis-tele tollazat.
Két lábon jár ez a lúd,
mindenhová csizmát húz.
Hosszú nyakú lúd koma
a maga orra kicsit kajla.
Nézzen ide, nem bántom,
csak a combját kirántom.
Kor: 3 éves kortól
Helyszín: szabadban, teremben
Fejlesztés: reakció képesség, gyorsaság, figyelem, térészlelés.
A gyerekek (libuskák) kettesével házikókat tartanak a kezükkel, ahová Márton beszaladhat a játék során. Kiválasztunk egy fogót, akinek a feladata elkapni Mártont miközben házról házra szalad. Csavar a játékban, hogy csak addig maradhat a házban Márton, amíg a libák el nem gágogják magukat, ekkor Mártonnak egy másik menedéket kell találnia. Amikor a fogó elkapja Mártont, másik két játékost nevezünk ki fogónak és Mártonnak.
Keressétek meg gyermekeitekkel a legközelebbi Márton-napi foglalkozást és vegyetek részt a hagyományok őrzésében Ti is!
Forrás:
Ortutay Gyula: Magyar néprajzi lexikon
nepszokasok.hu
ertekpercek.hu
iskolaiszunetek.hu
