NYITÓKÉP-ILLUSZTRÁCIÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Viharos, egyben eseménydús héten vagyunk túl. Szerda este először volt látható Dunaszerdahelyen az a hamarosan mozikba kerülő dokumentumfilm, amely az idén 120 éves DAC történetét és hitvallását dolgozta fel – hogy ne rögtön a „viharos” hírrel nyissam aktuális meccsjegyzetem. Mivel a klub múlt vasárnap bejelentette, hogy hétfőn bejelentést tesz – elnézést az iróniáért, de ez az igazság – szerda reggelre végül csak megszületett a döntés:
„Minden adminisztratív és jogi kérdés lezárása után klubunk szerződést bontott Xisco Muňoz vezetőedzővel.” – vajon mi tartott ennyi ideig?
Nem szeretnék persze okoskodni, bár a józan ész mezsgyéjén haladva elkerülhető lett volna a szurkolók újabb megvezetése. Merthogy ismét ez történt! Képzeld el, hogy a szurkoló egy gyermek, akinek beígérik, hogy másnap jön a Mikulás. Örömtől pozsgás arccal kifényesíti a csizmáját, de hiába várja, a nagyszakállú nem jött el. Csoda, ha egy ilyen „gyermeknek” örökre megrendül a Mikulásba vetett bizalma? A kommunikáció uraim, a kommunikáció! – évek óta rákfenéje szeretett klubunknak.
Mindeközben szinte párhuzamosan megjelenik két fotó Xisco Muñozról, amint frissen vásárolt bőröndöket gurít a kocsijához.
Dunaszerdahely egy kisváros, itt mindenki mindent lát és hall. Nem zörög a haraszt – ugyebár! Többek közt Braňo Fodrek, egykori játékosunk, majd edzőnk – és talán mondhatom, jóbarátunk – neve is azonnal felmerült. És láss csodát, Xisco Muñoz elbocsátását követően az is hivatalossá vált, hogy a DAC vezetése új, egyelőre ideiglenes edzői stábot nevezett ki, élén Branislav Fodrekkal.
Ha edzőt cserélünk, egy csapásra minden megváltozik? Nem hinném!
Az új edzőn kívül mindenképpen szükséges lesz majd a csapat megerősítése is, de nem a Temuról rendelt spílerekkel. A DAC-ból egy ideje hiányoznak az egyéniségek, s aki különösen hiányzik, az a „tűz csiholója”. Egy Kalmár Zsolti-szintű játékos. Aki meccseket képes eldönteni, s ha másképp nem megy, egy-két kicsikart taktikai fault után becsavarja a vinklibe a lasztit. De Kalmárnak „mennie kellett”, hogy pontosan miért, máig nem tudtuk meg.
Gólt, gólokat kéne rúgnunk! Viszont sajnos híján vagyunk a szerencsének is.
Valóban csak a „messziről jött” U-kategóriások ütik meg akadémiánk mércéjét, vagy ott is megy a „mismás”? A foci generálja a nézőt, a néző generálja a hangulatot, ami újabb és újabb nézőket generál. Egyszeriben ismét megtelne a B-közép, mert mindenki részese szeretne lenni a zsongásnak!
Ez a szurkolói lét pszichológiája!
A szurkolóké, akik majd kijönnek a stadionba, megnézik a focit, esznek-isznak, és ezzel pénzt generálnak a klubnak. Hogy ne csak fenntartsuk az aktuális helyzetet, hanem újabb 2-3 Kalmár-szintű játékost hozzunk! És hogy ebből mi a tanulság? Csináld a focit alázattal, a többit pedig bízd a szurkolókra. Igen azokra, akikkel „mindig csak a probléma van”, mivel nem vesznek bérletet sem!
A vasgyáriak elleni mérkőzést ezúttal a messzi Prágából kísértem figyelemmel, ahol még csütörtökön tanúja lehettem a török szurkolók vonulásának a Slavia–Fenerbahce EL-mérkőzésre.
Mi tagadás, kicsit fájó szívvel bámultam a rigmusokat skandáló, pirózó tömeget a gyönyörű cseh főváros utcáin. Nem, nem az EL-csoportkört irigyeltem tőlük! Sosem hasonlítom szeretett csapatom az öreg kontinens „elitjéhez”. Pusztán a szurkolói performansz az, ami szinte zsigerig hatolt. Hová lett (már megint) a dunaszerdahelyi foci varázsa? Nyilván nem vártam csodát Zólyombrézón sem. Abban azonban bizakodtam, hogy játékosaink az edzőkérdést tisztázva felszabadultan lépnek majd a Zelpo Aréna fagyos gyepére. Sok sikert Braňo, ezzel a kerettel lesz meló, pedig eddig is „keményen dolgoztak”.
29 sárga-kék szurkoló kísérte el csapatunkat az ország közepére, vagy ahogy én nevezem, „Középföldére”.
Ahol késve indult a 16. forduló összecsapása, mivel az egyik kapun elszakadt a háló. És ahol az első félidőben kapufáig, felsőlécig eljutottunk – fordulás után már helyzetig is alig –, gólt azonban ezúttal sem sikerült szereznünk. Ráadásul a kemény játéktéren Trusa és Csinger is komolyabban megsérült, így kérdéses, hogy pályára léphetnek-e még az őszi idény folyamán. Méghogy Popović megtartott minket!
Egy ponttal a tarsolyunkban indulhatott haza a csapat autóbusza.
Mondhatni sikeres volt tehát az ideiglenesen kinevezett trénerünk bemutatkozása egy olyan paradox szezonban, ahol az idegenbeli mérkőzések alapján jobban állunk, mint odahaza! Két összecsapás vár még ránk az idei naptári évben: jövő hét vasárnap a Trencsén ellen búcsúzunk a MOL Arénától, majd Pozsonyban a Slovan ellen zárjuk a 2024/25-ös szezon őszi felét. Mindent bele, DAC! És mindent bele, DAC-szurkolók!
ZÓLYOMBRÉZÓ–DAC 1904 0:0
DAC: Popović – Gruszkowski, Csinger, Ortiz, Brunetti, Mendez – Herc, Bajo – Trusa (71. Vitális), Almási (61. Bassey), Ramadan.
