Várandós kismamaként az ember lánya előbb-utóbb belebotlik a kérdésbe, hogy szeretné-e a születendő gyermeke köldökzsinórvérét lefagyasztatni, hogy egy esetleges jövőbeli betegség felmerültekor majd ezzel gyógyíthassák meg az orvosok. A zsigeri válasz a kérdésre valószínűleg mindenkinél egy határozott igen. Csakhogy a mintavétel sok pénzbe kerül, a minta tárolására pedig évente további összeget kell fizetni. Ez csupán az anyagi oldal – kérdés, hogy egyébként van-e értelme a dolognak. Mennyi az esélye, hogy az eljárás ténylegesen segít majd egyszer a csemeténknek?
Kezdjük ott, hogy mi az, és miért is érdekes a köldökzsinórvér!
Arról a vérről beszélünk, amely a baba megszületése és a köldökzsinór elmetszése után a köldökzsinórban, valamint a méhlepényben marad. Sokáig egyszerűen kórházi hulladékként kezelték, és csak az utóbbi évtizedekben kezdtek el nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Olyan őssejteket tartalmaz ugyanis, melyek bármilyen fajta vérsejtekké képesek képződni – így különböző betegségek esetén használhatják őket a terápiához. Főként vérképzési rendellenességekkel járó diagnózisokról van itt szó – ilyen a leukémia, Hodgkin limfóma, illetve bizonyos típusú vérszegénységek. Felnőtt donor csontvelőjéből is kinyerhetők azok a fajta őssejtek, melyek szükségesek a kezeléshez – az újszülöttkoriaknak annyi az előnye, hogy a felnőttkorban képződőekhez képest kisebb eséllyel utasítja el őket a szervezet.
Olyan más kórképek ellen is próbálkoznak őssejtek bevetésével, mint a központi idegrendszeri sérülés, agysérülések, neurológiai rendellenességek, cukorbetegség, szív- és érrendszeri zavarok, vagy akár az autizmus. Egyelőre azonban ezek a vizsgálatok vagy még nagyon gyermekcipőben járnak, és bizonytalan a végkimenetelük, vagy nem igazán váltották be a hozzájuk fűződő reményeket. Szóval arról egyelőre szó sincs, hogy egy mindent gyógyító csodaszerre bukkantunk volna.
A saját köldökzsinórvérből vett őssejtek felhasználásának esélye pedig minimális.
Konkrétan 0,04% körül mozog. Ennek az az oka, hogy amennyiben veleszületett a betegség, amit kezelnének vele, a saját őssejtek egészen biztosan nem segíthetnek – és a paletta, aminél szóba jön egyáltalán ez a fajta terápia, nagyrészt ilyen betegségekből áll. Éppen emiatt a nagyobb európai orvosi szervezetek, köztük az Európai Komisszió, vagy éppen a szomszédos cseh hematológusok szövetsége nem is támogatja, illetve ajánlja a saját, későbbi felhasználás érdekében történő lefagyasztást. Nálunk azonban – magával az eljárással ellentétben – ezt nem igazán szokták reklámozni. Hogy pontosan miért, az elég világosan kiderül Vladimíra Marcinková nem régen megjelent cikkéből. A cégnek, amely nálunk egyedüliként jogosult az eljárás végrehajtására, anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy minél több anyuka döntsön úgy, hogy ekképp bebiztosítsa a gyermeke jövőjét.
Vagy épp, hogy jófejségből mintát adományozzon, ugyanis nem csupán saját használatról lehet szó. Így elvileg akármilyen rászoruló részesülhetne őssejtterápiában, csakhogy az itthoni felhasználás helyett egy külföldi magánklinikában hajtanak végre az itt levett mintákból experimentális kezeléseket, méghozzá jó pénzért. Más országokban éppen a nyerészkedés megelőzése érdekében nem is kerülhet egy bankba az adományozott, illetve saját felhasználásra szánt minta.
Van egyébként egy harmadik eset is, amelyben tényleg ajánlhatja az orvos, hogy mintát vegyenek a gyermekünk köldökzsinórvéréből. Mégpedig abban az esetben, ha a már meglévő testvérke szenved valami olyan betegségben, amely gyógyítható a megszületendő egészséges kistestvér őssejtjeinek segítségével. Ez az eset, amikor tényleg életmentő lehet az eljárás.
Ezt leszámítva a köldökzsinórvér a legjobb helyen magában a kisbabában van.
Amennyiben a köldökzsinórt nem vágják el a születés után azonnal, hanem egy rövid ideig hagyják, hogy az abban, illetve placentában lévő vér átfolyjon a babába, annak bizonyítottan több pozitív egészségügyi hozadéka van az újszülöttre nézve. Egyrészt magasabb lesz a hemoglobinszintje, másrészt élete első pár hónapjában a vas szintje is a vérben, ez pedig a későbbi fejlődésre is jótékonyan hathat. Még fontosabb a koraszülöttek esetében – javul a keringésük, több vörösvérsejtet lehet kimutatni náluk, kisebb eséllyel szorulnak vérátömlesztésre, és más betegségek, illetve komplikációk valószínűsége is csökken. Nem véletlen, hogy a nagy orvosi szervezetek ajánlása szerint körülbelül 30-60 másodpercig kellene várni a köldökzsinór elmetszésével (néhány specifikus kivételtől eltekintve).
Ugyanezek, és más orvosi, illetve etikai szervezetek pedig többnyire kritikusak a köldökzsinórvérbankok tevékenységét illetően. Mint fentebb kiderülhetett, vannak olyan esetek, amikor tényleg hasznos ez a fajta beavatkozás, csakhogy ezen esetek száma meglehetősen limitált. Viszont ez pontosan az a dolog, ahol az újdonsült szülők szorongásaira nagyon jól lehet apellálni, mert hát ki is ne akarná bebiztosítani a gyermeke jövőjét, ha erre lehetősége nyílik?
A döntés nehéz, és mindenkinek saját magának kell meghoznia. Ami viszont fontos lenne, hogy pontos, és ne félrevezető információk, pláne ne a lelkiismeretére ható monológok alapján tehesse ezt.
