FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A dunaszerdahelyi Mathias Corvinus Collegium rövid időn belül elnyerte több generáció figyelmét a rendkívül érdekes, izgalmas és tanulságos témákat átölelő előadásokon, rendezvényeken. A múltról, a jelenről és a jövőről Pomichal Krisztiánnal, az MCC ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.
Kedves Krisztián, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!
Köszönöm szépen a lehetőséget. Pomichal Krisztiánnak hívnak, én vagyok az MCC Felvidék ügyvezető igazgatója. Az én feladatom a Mathias Corvinus Collegium – amely Közép-Európa legnagyobb tehetséggondozó intézménye – felvidéki ügyeinek az igazgatása, amit lassan már másfél éve végzek.
Amikor átvetted a Collegium irányítását, milyen elképzeléseket tettél le az asztalra és milyen elképzelésekkel szólítottak meg téged?
Magyarországon már több mint harmincöt éve működik a Mathias Corvinus Collegium. Ott már egy országosan kiforrott, elterjedt, stabil bázissal rendelkező intézmény működik, sőt intézményrendszer, de itt, a Felvidéken teljesen zöldmezős beruházással indultunk. Tavaly májusban, amikor megkaptam ezt a feladatot, az MCC Felvidéknek egyetlen munkatársa volt: én. Júniusban két kiváló kollégám csatlakozott hozzám, mostanra pedig már ott tartunk, hogy tízen vagyunk állandó alkalmazottak, illetve munkatársak az MCC Felvidék gárdájában. Amikor májusban átvettem a feladatot, tudtam, hogy három fontos pilléren kell elindulnunk. Van egy, az alapiskolásoknak, egy, a középiskolásoknak szóló képzési programunk és vannak nyilvános rendezvényeink, nemcsak Dunaszerdahelyen, de szerte az országban. Ezeken olyan ismert és elismert magyar emberek adnak elő, mint például Böjte Csaba atya vagy az ismert pszichológus, Bagdy Emőke. De járt nálunk Berecz András, a nagy székely mesemondó, Varga Csaba, a legeredményesebb magyar hegymászó, aki hat nyolcezres csúcsot is oxigénpalack nélkül mászott meg, továbbá számtalan ismert, neves szakember. Ennyit a rendezvényekről, a diákoknak szóló programunk pedig a felvidéki MCC másik két lába. Az alapiskolás programunk az ötödikes diákoknak szól, de van középiskolások számára is. A kettő a felépítésében, működésében természetesen élesen eltér egymástól.
Hogyan kerül felépítésre a koncepció a témakeresés szempontjából, mire helyezitek elsődlegesen a hangsúlyt?
Ez egy nagyon jó kérdés. A magyarországi MCC-ben már négy-öt éve rendszeresek a hasonló eladások. Mi abban vagyunk különlegesek, hogy a dunaszerdahelyi központunkon kívül olyan szlovákiai városokban is rendszeresen megjelenünk, ahol semmilyen MCC-s kapcsolat, kötődés sem található. Kiváló helyi barátaink, kapcsolataink vannak Rimaszombatban, Kassán, de akár Királyhelmecen is, helyi civil szervezetekkel, intézményekkel működünk – kölcsönös megelégedésünkre – együtt.
Ami a témaválasztást illeti, nagyon figyelünk arra, hogy egyensúlyban legyenek a speciálisan felvidéki témák, a magyar és a nemzetközi témák is. A nemzetközi témáknál arra is odafigyelünk, hogy angol nyelvű kutatókat megszólítva angol nyelvű előadásaink is legyenek. Ezek meglepő módon Dunaszerdahelyen is nagy sikerrel zajlanak, akinek kicsit gyengébb az angolja, annak fülhallgató segítségével szinkrontolmácsolást is biztosítunk.
De ugyanúgy Kassán is szervezünk nemzetközi témákkal foglalkozó angol nyelvű előadásokat, de arra szintén figyelünk, hogy a felvidéki magyarokat érintő témákat is sorra vegyük. Volt már nálunk Gubík László és Ravasz Ábel vitaestje tavaly ősszel, amikor a felvidéki magyar ifjúság problémáiról beszélgettünk. Büszkék vagyunk arra, hogy szerveztünk magyar-szlovák történészvitát Trianon megítélését illetően.
Ha megnézzük például az Egyesült Államokat, de említhetnénk Európát is, ezek a beszélgetések általában egy idő után ideológia szempontjából átmennek fekete-fehérbe, egysíkúbb. A MCC-nél mindenki talál magának megfelelő tematikát?
Szerintem igen. Szeretem hangsúlyozni és büszke is vagyok rá, hogy ideológiamentesen működünk, de ez nem azt jelenti, hogy értéksemlegesek, értékektől mentesek lennénk. A két dolog nem összekeverendő. Értéknek tartjuk a szólás szabadságát, a párbeszéd fontosságát, a nemzeti tudatot – teljesen mindegy, hogy magyar, szlovák, hottentotta vagy szuahéli. A nemzet önmagában érték, akárcsak a család fogalma. A legfontosabb, hogy ne zárkózzunk be ezekbe az ideológiai buborékokba, attól még, hogy valaki mást gondol egy adott kérdésről, ami mondjuk megosztja a társadalmat, nem azt jelenti, hogy ne állhatnánk vele, sőt ne kellene vele szóba állni. Aki ugyanazt gondolja, mint én, attól keveset lehet tanulni. Azoktól lehet sokat tanulni, akik bizonyos kérdésekben máshogy gondolkodnak a világról. Szerintem ez nagyon fontos, előre viszi a társadalmat.
Beszéljünk az MCC Felvidék másfél éves fennállásának fontosabb megállóiról!
Május elején kezdtem el a munkát az MCC megszervezésével, majd néhány hét után csatlakozott hozzám további két kolléga. Az akkori fő munkánk abból állt, hogy megkerestük azokat az iskolákat, intézményeket, ahonnan majd a diákjainkat toborozni tudjuk. Hála Istennek mindenhol óriási érdeklődéssel és nagy szeretettel, kedvességgel fogadtak minket, így büszkén mondhatom, hogy nagyon jó a viszony a régió iskoláival, igazgatóival, pedagógusaival. Az ő munkájuk nélkül a mi munkánk semmit sem érne.
Tehetséges diákokkal foglalkozunk, hogy még tehetségesebbek, ügyesebbek legyenek. De az, hogy a tehetséges diákokat megtaláljuk, vagy hogy a diákok egyáltalán tehetségesek, a pedagógusoknak köszönhető. Az ő munkájuk rendkívül fontos számunkra, az alapot jelenti, gyakorlatilag mindent nekik köszönhetünk.
Júniusban aztán elindult a toborzási időszak, szeptemberben megtartottuk a felvételiket, akkor még két-három új kolléga csatlakozott hozzánk. Megalakult az MCC Nonprofit Szervezete, így működünk Szlovákiában. Kialakult a működési szabályzatunk, a működési gyakorlat, az eljárás és egy csomó olyan adminisztratív és egyébként unalmas dolog, amellyel most nem untatnám az olvasókat. Tulajdonképpen megteremtettük a rutinszerű működés feltételeit. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mára már ott tartunk, hogy ezek a folyamatok rutinszerűek, mindegyik kolléga tudja, mi a dolga, milyen dokumentumokra van szükség, milyen szerződést kell adni, kivel kell azt aláíratni stb. Ez egy nagyon nehéz és kemény munka volt, de mostanra úgy érzem, hogy nagyjából a végére értünk. A diákok lelkesedése, a pedagógusok támogatása vagy akár a nagyközönség érdeklődése a rendezvényeink iránt azt a jelzést küldik felénk, hogy jól végezzük a munkánkat.
Heti szinten négy-öt előadásotok is van. Milyen témákkal töltitek meg ezeket?
Igen, az alapiskolásoknak, középiskolásoknak és a nagyközönségnek rendezett előadásokkal négy-öt akciót is szervez az MCC. Minden szombaton – egyik héten az ötödikeseknek, másik héten a hatodikosoknak – van egésznapos foglalkozás. Ez a Fiatal Tehetség Programunk, ahol az egyébként is nagyon okos és tehetséges diákoknak nyújtunk extra lehetőségeket. Olyan dolgokat próbálhatnak ki, olyan dolgokról tanulhatnak, amelyekre a hagyományos oktatásban az idő és az anyagi források hiánya miatt nem mindig nyílik lehetőség. Ezenkívül minden héten szerdán vagy csütörtökön a középiskolás programunknak vannak az úgynevezett klubdélutánjai. Nagyon változatos a program, de a középiskolás diákokat érdekli, hiszen különleges ismeretekkel tudnak gazdagodni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy igyekszünk a legjobb magyar és külföldi kutatókat elhozni hozzájuk. Alig néhány hete járt nálunk az Eötvös Lóránd Tudományegyetem egyik docense, aki az állatok viselkedésének szakértője. Szerintem ez óriási felelősség, minőségi időtöltést kell kínálnunk annak a diáknak, aki a számítógép előtt ülés helyett eljön hozzánk. Élnünk kell ezzel a felelősséggel és a belénk vetett bizalommal.
A nyilvános rendezvényekből heti szinten van, hogy kettőt-hármat is szervezünk. Dunaszerdahelyen hetente-kéthetente van egy, de mint említettem, Pozsonytól Királyhelmecig is szervezzük ezeket.
November végén például volt egy olyan hetünk, amely során hétfőn Bagdy Emőke járt nálunk Rimaszombatban, csütörtökön Böjte Csaba atyával voltunk Révkomáromban, kedden pedig az ismert magyarországi párterapeuta, Mihalec Gábor adott elő Dunaszerdahelyen. Vannak persze nyugodtabb hetek is, de ez a novemberi nagyon sűrű volt.
Az eléggé egyértelműnek tűnik, hogy mondjuk a Kennedy-gyilkosságról szóló előadás teltházat vonz, de vannak más témák is, viszont azok is teltházasok. Minek tudható ez be szerinted?
A teltház fogalma is relatív. Böjte Csaba előadásakor színültig megtöltöttük a dunaszerdahelyi városi művelődési központot, ami 563 regisztrálót jelent. Az MCC dunaszerdahelyi központjában 50-60-70 ember jelenti a teltházat attól függően, mennyire sűrítjük be a székeket. Ami az érdeklődést illeti, valamelyest hiánypótló az MCC, mert vitaestek vagy olyan rétegtémák jelennek meg, amelyek mondjuk egyébként nem. Dunaszerdahely kulturális élete rendkívül gazdag, a civil szervezetek, intézmények, kultúraszervezők nagyon jól végzik a munkájukat, csak a közélet és a nagyközönségnek szóló, a tudományos ismeretterjesztés határán mozgó rendezvényekből kevés van. Szokták mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér, de ez nem igaz. Minden marketinges pontosan tudja, hogy ez egy óriási tévedés. Jó és frappáns címet kell adni, hiteles előadókat kell meghívni. Ha már ismert és népszerű a munkássága, akkor azért tódulnak az emberek, de az is lehet, hogy egy nagyon ismert témával érkezik az illető, de az előadó személye kicsit kevésbé adott a nagyközönség számára, akkor pedig a téma vonzza be az embereket. Ilyen volt a már említett, a Kennedy-gyilkosságról szóló előadás.
Elhangzott a hiánypótló kifejezés, ami rendkívül helyénvaló elemzése a dolognak. Az elmúlt másfél év milyen új távlatokat, csatornákat nyitott meg nálad?
Nyilván mindig lehet több diákunk és nagyobb résztvevőszám. A nyilvános rendezvényeinken kialakult egy törzsközönség, akikkel már keresztnév szintjén ismerjük egymást, az utcán összefutva köszönünk egymásnak, elbeszélgetünk a boltban. Dunaszerdahely nem nagy város, de ezelőtt nem ismertem ezeket az embereket, ám jelenleg már-már baráti közöttünk a kapcsolat. Épül egy közösség, ami szerintem nagyon fontos. Ha nagyon lecsupaszítjuk, ez az MCC elsődleges célja. Közösséget akarunk építeni a diákokból, pedagógusokból, szülőkből és a nagyközönségből. Rendkívül nagy öröm ezt látni, de lehet még jobban csinálni, a munkánk távolról sem tökéletes.
Jó lenne több városba is elmenni, jelenleg hét felvidéki magyar városban vannak rendezvényeink: Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Szencen, Komáromban, Rimaszombatban, Kassán és Királyhelmecen. Nem voltunk még Érsekújvárban, Somorján, Párkányban, pedig jó lenne, van még tehát hova fejlődni. Nagyon fontosnak tartom találkozni az emberekkel. El kell utánuk menni, elvinni hozzájuk az érdekes témákat.
Milyen tervet, terveket szeretnél megvalósítani a közeljövőben?
Ami most a leginkább leköti a kreatív energiáimat és a munkaidőm egy jelentős részét, az annak a megtervezése, melyik városban lehetne még MCC központot létrehozni. Említettem, hogy jelenleg fizikailag Dunaszerdahelyen vagyunk jelen, ahol tehetséggondozó képzés is zajlik, de több olyan felvidéki város is van, ahol jelentős a magyar lakosság száma és lenne létjogosultsága egy tehetséggondozó központnak. Nyilván néhány város adná magát, de nem igazán szeretnék erről többet elárulni, mert még a tervezés szakaszában vagyunk. Ha mondjuk egy-két év múlva ismét beszélgetünk, remélem, azt mondhatom, hogy már további központot, központokat is sikerült megnyitnunk.
Milyen képet alkot másfél év után az MCC közönsége, kik járnak ide?
A koronavírus-járvány miatt az emberek elszoktak a nyilvános eseményektől. Ha egy éve beszélgettünk volna, azt mondom, hogy inkább az idősebb korosztály jár az előadásokra. Mostanában azonban örömmel tapasztalom, hogy új, fiatal arcokkal is találkozunk: egyetemistákkal, fiatal pályakezdőkkel, tehát valamelyest terjed az MCC híre a fiatalabb korosztály körében is. A visszatérő vendégeink nagy része inkább középkorú, vagy annál egy picivel idősebb, de nagy örömmel látjuk, hogy egyre többen jönnek. Ami szerintem az egész titka, hogy minden előadásunk, rendezvényünk ingyenes. Nonprofit szervezet vagyunk, sehol sem szedünk jegyárat. A másik dolog, hogy komoly emberekkel találkozhat személyesen a nézőközönség. Hadd említsek meg egy példát. Itt volt nálunk Faragó Tamás és Kőbán Rita. Ez három olimpiai aranyérmet jelent, amelyek fizikailag itt voltak, elhozták és körbe is adták a jelenlévő kilencven ember között. Megnézhették, a kezükbe vehették, lefényképezhették, de meg talán nem harapták. Közben pedig zajlott egy remek interaktív beszélgetés, az előadók és a közönség végig kapcsolatban volt.
Milyen zárógondolattal fejeznéd be a beszélgetést?
Kihasználnám az alkalmat, hogy népszerűsítsem a középiskolai programunkat, amelynek épp most zajlik a jelentkezési időszaka. December végéig a kp.mcc.hu oldalon találhatják meg a diákok a jelentkezési lapot. Ha addig esetleg lezárna, azt követően a közösségi oldalakon, de mailben is elérnek bennünket az érdeklődők és tudjuk még őket utólag regisztrálni. Nagyon nagy szeretettel várjuk a középiskolás diákokat. Teljesen ingyenes az egész, eljönnek, megnézik. Ha tetszik nekik, velünk maradnak, ha nem, akkor megköszönjük, hogy egyszer eljöttek. Nincs mit tehát veszíteniük. Nagyon jó lehetőségeket tudunk kínálni: ingyenes tanulmányutakat, nyelvoktatást, olyan emberekkel találkozhatnak, olyan kapcsolati tőkére tehetnek szert, amelyre máshol nem igazán van lehetőség. Mindezt teljesen ingyen és bérmentve, egy csodálatos társaságban.
Ha esetleg jövő ilyenkor leülünk ismét, miről szeretnél beszélni?
Nagyon jó kérdés! Szeretnék azzal elbüszkélkedni, hogy a következő központunk, amelyet megnyitottunk valamelyik városban, milyen jól működik, milyen remek új kollégákat találtunk és milyen szuper közösség épül most már nemcsak Dunaszerdahelyen, hanem abban a bizonyos városban is.
