A cikk megjelent a Klikk Out 2024/12. számában.
Borítóterv: Gocoň László
Házi feladat
Hol giccs, ott szerepek,
Ha szeretek, van tétje,
Ha nincs béke, kell váltás,
Ám áldás most nincsen,
Hol nincsen, ott pusztul minden.
A béke lehetne a 2024-es év szava, mondom magamban cinikusan, mert soha nem volt még semmitmondóbb a tartalma és álszentebb az, aki általában harsogja. Fölteszi egyáltalán magának a kérdést bárki, mit jelent neki a béke?
„Az igazi béke (…) nem pusztán a háború hiánya. Az igazi béke a háború valószínűtlensége” – fogalmazta meg a választ az én perspektívámból legpontosabban az igencsak elismert izraeli történész, Yuval Noah Harari, aki filozófiai és futurológiai kérdésekben is elég vájling figura.
Egy 2016-ban megjelent könyvében, a Homo Deus: A holnap rövid története címűben például azt prognosztizálja, hogy az emberiség az előttünk álló évtizedekben valószínűleg megpróbál Istenné válni, halhatatlanságra és boldogságra törekszik majd. Egy 2017-es cikkében ugyanakkor egy új embercsoportot vizionált 2050-re, a mihasznák csoportját, azokét, akik megálltak az időben és a fejlődésben, és nem képesek a társadalom hasznos tagjai lenni, passzívak és munkaképtelenek.
Sokan most biztos felkiáltanak, hiszen ilyenből már most is ismerünk jónéhányat, okostónikat, fotelhuszárokat, akik – ugyancsak Harari által használt kifejezés szerint – a dataizmus korában képesek láthatatlanul is jelentőségteljes figuraként láttatni, beállítani magukat. Békétlenek, akiket nem hagy nyugodni, hogy valaki valamire folyton készül ellenük. Eközben nem veszik észre, hogy sokkal jobb lenne, ha tényleg így lenne, mert akkor táplálhatnánk a hitet, hogy ezt itt mind valaki (az Isten vagy az Illuminátusok, kinek hogy tetszik) kézben tartja, és a világ, a civilizáció, az emberiség és a természet nem egy gyeplő nélküli, elszabadult vadló.
A kontroll hiányával kapcsolatos komplexus juttat oda, hogy elhisszük, békét lehet teremteni a világban. Békét nem lehet teremteni a világban, de otthon lehet. A családdal, amely nem gesztusokat kér karácsonyra, hanem aktív együttlétet. A gyerekkel, aki nem (csak!) ajándékot kér, hanem ötletet hozzá, és időt. A cicával, aki meg – valljuk be – kaját. A szomszéddal, aki gesztust, és az utca emberével, aki mosolyt. Nem kér, csak örülne neki, ahogy Te is. Ha ez mind meglesz, akkor béke lesz. Ellenkező esetben a grincs nyeri a karácsonyt, na!
Békés ünnepeket, a kutyafáját!