Mindez kulturális és esetleges – mégis, egy új év kezdetén mindannyiunkban mocorog valami kósza késztetés, hogy új lapot kezdjünk, valamit máshogy csináljunk, változtassunk a dolgokon. Hogy ezt a késztetést kihasználjuk, esetleg elnyomjuk, persze rajtunk múlik. Hogy sikerül-e véghezvinnünk a terveinket, az pedig valamelyest a körülményeken is. Egy biztos: a változtatás, újrakezdés nehéz. Pontosan ezt próbálja megragadni az alábbi pár strófa.
Sipos Janka: Újrakezdés
A szív olyan, hogy néha félrever.
A film pereg, de olykor megszakad.
Van kérdés, mire senki nem felel.
A tollad a papíron megszalad.
Beállhat bármely izomba a görcs.
Előre mennél, és mégis tolatsz.
A kályhában csak füstöl a fatörzs.
Kósza madárfütty nem csinál tavaszt.
Mert minden egyes új kezdet nehéz:
utolsó cseppig facsarnod magad.
Ázott seben foszladozik a géz.
Elárul egy illékony pillanat.
De meggyőződéssel bizonygatod,
hogy képes vagy kifogni magadon.
Napra teregeted, mid befagyott.
Mert mindez nem sprint, hanem maraton.
