ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: UGRÓCZKY ISTVÁN
A bajnokság alapszakaszának utolsó előtti fordulójában a „Zsolnai Testgyakorlók Köre” otthonában léptünk pályára. Elnézést, kicsit elragadtattam magam, természetesen a tabella második helyén álló zsolnai MŠK otthonában vendégszerepeltünk, de mert különleges hétvége ez a mostani, azt hiszem megbocsátható a tévelygésem. Hisz olyan dolog történt – tőlünk függetlenül –, amire a legmerészebb álmainkban sem gondolhattunk volna korábban: magyar feliratú mezben játszott egy szlovák együttes!
Megsüvegelendő cselekedet! Mint ismeretes, az alapításának 120. évfordulóját ünneplő AS Trenčín labdarúgócsapata retro mezben lépett pályára a Slovan ellen. Az 1905-ös évet idéző mezen kizárólag magyarul szerepelt az egyesület neve: „Trencséni Torna Egyesület”.
Nos igen, a történelmi tények nem hazudnak, de akkor is. Mostanság nem az effajta „bánásmódhoz vagyunk szokva”. Bár az is igaz, a legutóbbi nagyszombati vendégszereplésünket sem kísérte „perpatvar”, amiért a labdarúgó szövetség fegyelmi bizottsága meg is dicsérte a Spartak szurkolóit.
Zsolnai Testgyakorlók Köre, alapítva 1908-ban. A „sosonok”, akiknek tulajdonosa egyébként kiválóan beszél magyarul, így még akár azt is megélhetjük, hogy 2028-ban…
De ne szaladjunk ennyire előre, jelenleg a legkisebb gondunk is nagyobb annál, mi lesz 2028-ban. Például mert volt miért visszavágnunk a zsolnaiaknak, hiszen az ősszel odahaza 0:3-as vereséget szenvedtünk tőlünk. És mert momentán javuló tendenciánk ellenére sem telik meg a szurkolói busz sárga-kék hívekkel egy idegenbeli mérkőzésre. Történt, hogy az Ultras 1904 ugyan állított volna ki egy autóbuszt, de azt végül érdeklődés hiányában vissza kellett mondaniuk. Közel 60 DAC-szurkoló azért csak-csak elkísérte csapatunkat Zsolnára.
Persze kár lenne egymásra mutogatnunk, először mindenki saját magában rendezze le a kérdőjeleket és a prioritásokat.
Nálam például egy ideje a család az első – annak idején viszont a világ végére elutaztam sárga-kékben. Igaz, akkor picivel nagyobb volt bennem a tűz is. Az a tűz jelenleg szunnyadó hamu, ami Braňo Fodrek vezetőedző munkáját hétről hétre figyelemmel kísérve gyújtós nélkül is be-belobban. A közömbösségbe és az érdektelenségbe izgalom vegyül, a kedveszegett „majd jövőre” fílinget heves szívdobogás követ egy-egy szép akciónk után. Persze igazán „jól” majd csak akkor leszek, ha ismét elhiszem, amit ígérnek, de csapatot és hitvallást mégsem cserélnék! Tessék, most ti jöttök, élő a farbával…
Amiben ezúttal is bízhattunk, az az, hogy Zsolnán általában nyílt sisakos ellenféllel találkozunk, s legfeljebb kontrákból, de meglephetjük vendéglátóinkat.
„Azzal a céllal utazunk Zsolnára, hogy ismét minőségi teljesítményt nyújtsunk és folytassuk a jó tavaszkezdetet” – nyilatkozta a 21. forduló mérkőzése előtt Braňo Fodrek vezetőedző, aki ezúttal nem számíthatott a sárgalapos eltiltását töltő Trusára. Az első félidő a nagyszombatihoz hasonló kiegyenlített játékot hozott, bár olyan magaslatokba, mint a Spartak otthonában, esélytelen volt kerülnünk. A közel azonos százalékú labdatartás ellenére a hazai sárga-zöldek kontrollálták a játékot, amiből az idegenbeli szerelésben játszó DAC igyekezett kiutat találni.
A 22. percben előnyhöz juthatott volna a Zsolna, bár meggyőződésem szerint jogtalanul!? A játékvezető és a VAR nem osztotta a véleményem, szerintük Popović szabálytalanságot követett el a tizenhatoson belül egykori játékosunkkal, Káčerrel szemben – szerintem „Popo” előbb a labdát tolta el.
Mindenesetre a megítélt büntetőt a szerb hálóőrünk – ahogy Nagyszombatban – ezúttal is kivédte, amivel néhány perc erejéig a zsolnaiaknak szarvát is letörte. A vendégszektor menten harsány rigmusba foglalta a „tizenegyesölő” Aleksandar nevét. A DAC-nak anno volt már egy „gólnélküli” Jánosa is – emlékeztek? De király lenne valamelyik győztes hadvezérről elnevezni egy dicsőséges diadalt! A folytatásban a két tizenhatos között folyt a játék, a félidő végéhez közeledve Yapi kísérletét hatástalanította a hazaiak kapusa, majd Andzouana fejelt centikkel mellé. 0:0-ás állással vonultak az öltözőbe a csapatok, cserélni nem volt okunk.
Zsolnai helyzettel kezdődött a második játékrész, majd DAC-góllal folytatódott!
Az 50. percben Herc sarokrúgását előbb kifejelte a hazai védelem, ám a labda csak Yapiig jutott, aki egyből a tizenhatosba ívelt, ahol Brunetti fejesével szemben esélytelen volt a zsolnai kapus – 0:1. Hála vezető találatunknak, egyre nagyobb vérszemet kaptunk, és esély mutatkozott, hogy ezúttal valóban mindhárom pontot begyűjtsük. Érett is a második gólunk, a csereként beállt Djukanović kínálta meg csípős lövéssel a zsolnai kapust, majd Ramadan fejese ment mellé.
A sors viszont úgy hozta, hogy nem mi, hanem a Zsolna ért el pontos találatot, s az eredményjelző 1:1-re váltott, ami a mérkőzés végéig már nem is változott.
Ilyen a kapussors – mondhatnánk fennhangon, s mondjuk is néha, főként azok, akik tisztában vannak vele, mekkora felelősség hárul a csapat utolsó emberére. Ha bemutatsz egy-két bravúrt, megtapsolnak, de ha hibát vétesz, egy hétig rólad beszélnek majd. Ez van… Történt ugyanis, hogy Brunetti hazagurította a labdát, amit Popović rosszul kezelt le, a labda tovább gurult, és mit ad Isten, pont arra kóválygott egy zsolnai, aki lecsapott rá. Elég egy apró pillanat, s mennyből a „pokolba” kerülsz. Ezért olyan őrült „szakma” kapusnak lenni. Ilyen baki még világsztárokkal is megtörténik néha! Íme a mérkőzés jegyzőkönyve:
ZSOLNA–DAC 1904 1:1 (0:0)
Gólszerzőnk: Brunetti
DAC: Popović – Kapanadze, Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Tuboly (92. Blaško), Bajo – Yapi (64. Bősze), Herc (64. Djukanović), Ramadan (77. Mendez) – Barišić (77. Dimun).
Van az úgy, hogy meccs előtt kiegyeznél a döntetlenben, aztán bosszankodsz, mert többet is ki lehetett volna hozni belőle. Vezetést szereztünk Zsolnán, de nem tudtuk megtartani előnyünket a hármas sípszóig. Míg vezettünk, a meccsjegyzet címén gondolkodtam. Azzal tisztában voltam – látva a többi eredményt –, hogy a felsőház már biztosan megvan, így Popović vagy Fodrek nevét stíröltem be magamnak. A fejléc helyett most „csak” itt mondok hálát, hogy megint van kapusunk és edzőnk is! Srácok, egy hét múlva, az alapszakasz utolsó fordulójában a Rózsahegyet verni kell otthon, aztán lesz, ami lesz. Mert sehogy még sosem volt! Hajrá, DAC!
Utóirat: Isten lássa lelkemet, én azért megnézném bizonyos Ján S. arcát 2028-ban, ha tényleg magyar felirat díszelegne a zsolnaiak mezén (is)! 😉