FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
James Arthur Baldwin gondolata alapján, a tehetség mögött hétköznapi szavak állnak, mint a szorgalom, a szeretet és a kitartás. Horváth Tamás Bálintra mind a három erény igaz, hiszen fiatal kora ellenére eltökélt az álmaival kapcsolatban. A labdarúgás szeretete egész gyermekkorát körbeölelte. Mindig inspiráló egy fiatal sportoló érzéseit és gondolatait hallgatni, hiszen egy teljesen másik perspektívába helyezi a sport iránti erős szenvedélyt és hozzáállást. Sokan úgy gondolják, hogy a sok lemondás miatt nem éri meg ennyit gürcölni. Tamás szerint épp ellenkezőleg, abszolút megéri, hiszen ez nem a lemondásról, hanem egy befektetésről szól a jövővel kapcsolatosan. Az embernek meg kell találnia az életben az egyensúlyt, és úgy alakítani az életet, hogy az harmonikus legyen. Így juthatunk egyről a kettőre. „Soha ne add fel, mindig légy erős” – hangzik el az ifjú focista szájából, amely óriási hatással van rám. Mi ennek az oka? Talán az, hogy egy fiataltól hasonló gondolatokat hallani, rendkívül motiváló. Úgy érzem, okot ad arra, hogy az emberek megtalálják önmagukat a sportokban, rátalálva ezzel az igazi boldogságra. Beszélgetésünk a dunaszerdahelyi Segafredo kávézóban történt, Tamás és édesapja, Ödön társaságában. Az interjú során beszéltünk a kezdetekről, a foci iránti szenvedélyéről, a jövőbeli elképzeléseiről és a sport fontosságáról.
Mesélj picit magadról, hogyan került a sport az életedbe?
Horváth Tamás Bálint hívnak és a Vidékfejlesztési Szakközépiskolában tanulok sportmenedzsmentet. Jelenleg az FC DAC U16-os játékosa vagyok. A labdarúgás világa körülbelül 6 éves koromban robbant be az életembe. Az edzéseket a MOL Aréna mellett kezdtem Takács Pista bácsinál, majd voltak edzéseink a sportcsarnokban is, végül az akadémiára kerültem az U9-es focisták közé. Az inspirációt a családomnak köszönhetem, hiszen az apukám is és a testvérem, Balázs is focizott, így ez egyfajta hagyomány nálunk. Ebben a szellemben nőttem fel, elengedhetetlenné vált számomra a mozgás és a sport iránti szeretet. Vonzott a labdarúgás világa, mindig is úgy éreztem, hogy ez elegendő kihívást tartogat számomra. Így az, hogy focista legyek, teljesen természetes volt. Szerencsés vagyok, hiszen a családom mindenben támogat. Mindig mellettem állnak, segítenek, biztatnak, ami nagyon sokat jelent. A jövőmet illetően szeretném minél tovább csinálni, fejlődni a labdarúgásban, és lehetőleg főállásban elhelyezkedni benne.
Milyen kihívásokkal kell szembenézned a futball világában fiatalként?
A legnagyobb kihívás a posztom megszilárdítása, hiszen nagy a konkurencia, sok szlovák csapattársam is van. Keményen kell harcolnom, hogy a kezdőcsapatban maradhassak. Legtöbbször védekező középpályás vagyok, de mostanában kipróbáltam középhátvédként is magam. Már az elején megbeszéltük az edzővel, hogy mi lenne a legjobb számomra, és ez a poszt feküdt számomra leginkább. A folyamatos változás és fejlődés, óriási motivációt és kihívást jelent számomra. Tudom, mit akarok, és semmi nem tudna letéríteni a helyes útról.
Mit jelent számodra a sport?
Számomra a sport az igazi szabadságot jelenti. Amikor a pályán vagyok, megszűnik a külvilág, nem foglalkozom semmi mással, csak a labdára és magamra koncentrálok.
Bizonyítani szeretnék, hogy képes vagyok a legjobbat kihozni önmagamból. Nagyon fontos, hogy kitartó legyek, keményen edzzek és elegendőt gyakoroljak. Próbálom mindig a legjobb formámat hozni a pályán, és folyamatosan fejlődni abban, amiben gyengének érzem magam. Kiemelten figyelek a robbanékonyságra!
A fő célom az, hogy egyszer elkerüljek egy nagyobb klubhoz, lehetőleg külföldre. Az álomcsapataim közé tartozik a Manchester United és a Real Madrid, mert a kedvenc játékosom, Cristiano Ronaldo, aki mindkét csapat játékosa volt.
Mennyi edzésed van egy héten, és ez hogyan befolyásolja a mindennapjaidat?
Jelenleg a téli felkészülés zajlik, így hétfőtől péntekig edzéseim vannak. Mindig, egyből az iskola után megyek edzésre, onnan este fél hétkor érek haza, és csak utána állok neki tanulni. A hét elején fokozatosan nő az intenzitás, szerdán a legmagasabb, majd ez kicsit csökken. Van pozíciós edzés is, ahol az edzők egyéni fejlesztéssel segítik a fejlődésünket. Pénteken, ha van mérkőzésünk szombaton, akkor tartunk egy levezető edzést is. Tény és való, hogy nem egyszerű összeegyeztetni mindezt, de próbálom a legjobbat kihozni magamból.
Mi a legemlékezetesebb pillanatod, amit átéltél az évek során?
Egy nagyon szép gólt sikerült szereznem a DAC–Kassa meccsen, de sajnos kikaptunk, így nem könyveltem el olyan nagy sikerként. Mindentől eltekintve, minden győztes mérkőzés hatalmas pillanatot és érzést jelent nekünk, egyéni- és csapatszinten is. A csapattal együtt érezzük a győzelem mámorát. Eltökéltek vagyunk abban, hogy az erőnk kitart, és mindig erősen motivál minket a további sikereink elérésében. A célunk közös, pontosan ezért fontos, hogy sose adjuk fel!
Fiatalként, ha belegondolunk, mindez sok lemondással jár. Hogyan tartod magad topon mentálisan ennyi teendő mellett?
Odafigyelek a mentális egészségemre. Járok edzeni edzőterembe, ahol levezethetem a felgyülemlett stresszt és frusztrációt. Fontos, hogy lelkileg erős maradjon az ember. Az akadémiánkon van szakember, aki segít, ha valaki mentálisan nehezen bírja a nyomást. Nekem eddig nem volt rá szükségem, még bírom a tempót, jól veszem az akadályokat. Igyekszem egyensúlyban tartani mindent, tisztában vagyok a prioritásaimmal. Úgy érzem, hogy az egésznek a legnehezebb része maga tanulás, mert vannak olyan tárgyak, amelyekből nem vagyok olyan erős, ezekre jobban oda kell figyelnem.
Visszatérve az sportmenedzsment tanulmányaidhoz. Oka volt annak, hogy pont ilyen szakmát választottál a foci mellé?
Mindenféleképpen a sporthoz akartam egy olyan sulit választani, ami hozzásegít ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretek. Így pontosan azt a sportot űzöm, és olyan iskolába járok, ami közel áll a szívemhez.
Az pedig igazán boldoggá tesz, hogy a suliban is vannak edzéseim, mint sima tornaóra vagy úszás, így folyamatosan kondiban tartom magam.
Az elmúlt évek során voltak sérüléseim, de megfogadtam éves célomként, hogy a teljesítményem ne legyen hullámzó. Fontos, hogy odafigyeljek a változásra és koncentráljak a fejlődésemre.
Mit gondolsz, mit adott számodra a sport, maga a labdarúgás?
A fegyelmet és az alázatot. Ezek az élet minden területén fontosak. A fegyelem visszaköszön az iskolai teljesítményemben, az edzések alkalmával és a való életben felbukkanó döntéseknél is. Megtanultam, mennyire fontos, hogy kitartó legyek. Vannak sziklaszilárd elképzeléseim a jövőmmel kapcsolatosan, hosszútávon mindenképpen a DAC felnőtt csapatában szeretnék játszani. Rövidtávú célom az, hogy az U16-tól egészen U19-ig képes legyek folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Ehhez arra van szükség, hogy kihozzam az edzéseken magamból a maximumot, és elérjem azt a szintet, amit elképzeltem. A legfontosabb pedig az, ha ezt elérem, akkor azt meg is tudjam tartani.
Kik a legnagyobb támogatóid?
A szüleim, akik a kezdetektől fogva mellettem állnak, ők a legnagyobb támaszaim mindenben. Utánuk pedig az edzőim következnek, akik mindig motiválnak és inspirálnak, hogy egyre jobb legyek.
Szeretném kiemelni Takács Pista bácsi (nyugodjék békében), Bazsó Zsolt, Majoros Gyuri, Ravasz Tibor edzők és a mostani edzőm, Biegelbauer Róbert nevét, akik mind hozzásegítettek engem az elért eredményeimhez. Nekik köszönhetem, hogy idáig eljutottam.
Mit üzennél azok számára, akik még nem találták meg önmagukat egy sportágban sem? Miért fontos az, hogy valaki mozogjon?
Horváth Tamás Bálint: A sport egy fantasztikus dolog, mert a testet fitten tartja, és a lelkünket megerősíti. Nagyon jó érzés mindennap tenni a céljaidért. Tudom, a legnehezebb érzés elkezdeni valamit, de ha valaki egyszer eltökéli magát és belevág, utána már képes lesz megtalálni benne a boldogságot. Ha valaki igazán akar valamit, az nem számít lemondásnak, inkább egy befektetésnek a jövőjébe. Mindig azt mondom, hogy „soha ne add fel, mindig légy erős”. Az életben arra törekszem, hogy a maximumot tudjam nyújtani, és soha ne adjam fel a céljaimat. Úgy gondolom, oka van annak, hogy már hatéves koromban a labdarúgás az életem részévé vált.
Horváth Ödön (édesapa): A sport hozzájárul a testi és lelki egészséghez. A rendszeresen sportoló fiatalok jobb kondícióban vannak, nem hajlamosak az elhízásra, erősebbek és kiegyensúlyozottabbak az életben. Nem az a cél, hogy mindenki profi sportoló legyen, hanem az, hogy mozogjon, jól érezze magát a bőrében és tanuljon valamit a sport által. A sport kitartásra, célkitűzések fontosságára, önfegyelemre nevel, amely által megtanuljuk, hogy a befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét.
