FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Hideg, borús időre ébredt reggel a város. Úgy volt, ahogy a Kossuth-induló szólja: „Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára…” Menten dúdolni kezdtem, s közben csupa március 15-ei meccsek jutottak eszembe. Az a bizonyos 2015-ös pozsonyi derbi is a Disznólegelőn, amikor Štepanovký góljával 1:0 arányban diadalmaskodtunk a Slovan akkori otthonában. Majd magyar nótáktól zengett a koronázóváros. Talán a legkedvesebb március 15-ei focis emlékem! Mert március idusán mindig különleges töltettel bír a foci is, s így a győzelemnek szintén nagyobb az értéke. Pláne akkor, Pozsonyban!
Abban az időben jól ment a szekér. Aztán meg volt az a vicces jelenet, amikor „Motyó” barátom megafonja „bemondta az unalmast”, és csavarhúzót kért tőlem. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az ember csavarhúzót hord magával a pozsonyi vendégszektorba. „De csillagfejű kéne, Roberto!” – adta tudtomra rezzenéstelen arccal, miközben Ervin mellett még nyugodjék Laci barátom verte a dobot, indulóra…
Senki se higgye azonban, hogy kifakult életterünk újraszínezésének kényszere vezeti soraim, épp ellenkezőleg!
A csapat aktuális formája, a szurkoló szívből jövő szenvedélye, mert megint beindult a DAC! Úton-útfélen ezt hallom a városban, és milyen jó ezt hallani. A megtépázott becsületünkhöz címzett gondolatok mosolyt csalnak ráncoktól barázdált arcunkra: „Nem kell ide külföldi edző!” – jelentette ki egy kedves ismerősöm pénteken, miközben a Klikkout magazint hordtam szét Dunaszerdahely belvárosában.
„Emlékezzünk együtt az 1848-as szabadságharc Hőseire! Tűzd ki a kokárdád és énekeljük el együtt a Nemzeti dalt! Tisztelet a Bátraknak!” – hívta „csatába” az Ultras 1904 a dunaszerdahelyi nagyérdeműt.
Egy Facebook-emlékeztető, ha lehet, még jobban felerősítette bennem azt a „felspannolt” érzést. Bizony, mekkora összetartás volt anno a táboron belül, még koszorúzni is együtt jártunk… Tíz évvel később, a 2024/25-ös idény rájátszásának első hazai mérkőzésén a bajnokság második helyezettje ellen léptünk pályára. A Zsolna együttese a harmadik leggyakoribb élvonalbeli ellenfelünk, s két gárda egymás elleni összecsapásai többnyire közönségszórakoztató játékot és sok gól hoznak.
„Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez a magyar nemzetiség!” – felirat emelkedett a magasba a találkozó előtt a B-középben…
A DAC játékának javuló tendenciája, valamint a március 15-i „forradalmi” hangulat, s az ünnepre készülő szurkolói koreográfia előrevetítette, hogy ismét megugrik majd a MOL Aréna nézőszáma. 4281 – a nézőkkel együtt pedig a hangulat is visszatért, mert megtapasztalni valamit táplálóbb a képzeletnél. „Célunk jó teljesítményt nyújtani és örömet szerezni a szurkolóknak…” – nyilatkozta a mérkőzés előestéjén Braňo Fodrek vezetőedző. Akinek nevét egyébként sem győzik ragozni a DAC-drukkerek, mivel szlovák létére rendre talpra állítja a kispadot, ha felcsendül a magyar himnusz! Szavak helyett gesztusok kellenek, az alázat százszor többet ad egy „keményen edzünk” kezdetű mondatnál.
„Valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája! – végtere pedig az eső sem moshatta el nemzeti ünnepünk. Március 15-ét kettős győzelemmel magasztaltuk fel!
Holott a futballmérkőzés első félórája abszolút a vendégeké volt, amit a 16. percben góllal koronáztak, s a gólon kívül további helyzeteik is adódtak. Aggodalommal tekintettem szeretett csapatunkra, ami, mint később kiderült, teljesen felesleges volt. A DAC jelenlegi erejét remekül fémjelzi, hogy a vesztes állasból nemcsak visszajöttünk a mérkőzésbe, hanem az első félidő végéig, mindössze négy perc alatt fordítani tudtunk az addig kompaktabb Zsolna együttese ellen! A 36. percben előbb jött az egyenlítés. Egy szöglet után a kipattanó labdát Andzouana küldte vissza a kapu elé, az ötösről pedig Ramadan nem kegyelmezett – 1:1.
Négy perccel később fordított az eredményen a DAC: Trusa ellen szabálytalankodtak a tizenhatos előtt, a játékvezető előnyszabályt ítélt, Kapanadze pedig jobbról átívelve a zsolnai kapust betalált – 2:1 – megszerezve ezzel első gólját sárga-kék mezben. Hogy melyik pontos találatunk volt a mérkőzés kulcsmomentuma, magam sem tudom?! Inkább csapatmunka volt ez a javából!
A második félidőt ismét a Zsolna kezdte aktívabban, de Popović kapuja nem forgott különösképpen veszélyben. A DAC jól muzsikáló védelme mellett a középpályánk is hozta formáját, ami eldöntötte a három pont sorsát. Aki pedig ebből oroszlánrészt vállalt, az ismét az immár hetedik tavaszi gólját jegyző Ramadan volt! A 70. percben egy szögletet követően a labda már az alapvonalnál járt, Kacharaba azonban még időben elérte és a visszaküldött labdát Ramadan ismét a hálóba küldte – 3:1. A folytatásban növelhettük volna előnyünket, ám a 88. percben a szinte egy az egyben kapura törő Bassey lövését kivédte a vendégek hálóőre. A DAC végül megérdemelten győzött, s így a sárga-kékek tavasszal továbbra is veretlenek. Szép volt, fiúk!
DAC 1904–ZSOLNA 3:1 (2:1)
Gólszerzőink: Ramadan 2x és Kapanadze
DAC: Popović – Kapanadze (83. Djukanović), Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Dimun, Bajo (83. Bassey), Herc (73. Mendez) – Yapi (31. Trusa), Barišić (72. Tuboly), Ramadan.
A folytatásban a válogatott szünet után, legközelebb két hét múlva Kassára utazik a DAC, de előtte még az Újpestet fogadjuk barátságos mérkőzésen a DAC Akadémián. Mindeközben a magyar labdarúgó-válogatott Törökország legjobbjaival mérkőzik meg oda-vissza alapon a Nemzetek Ligája osztályozójának keretében. Az A-divízióban való maradásunk a tét…
Bajnok, s ezzel duplázott idén a HC DAC Dunaszerdahely!
A DAC–Zsolna mérkőzéssel csaknem egyidőben kézilabdás lányaink Nagymihályban léptek pályára, ahol a HC DAC Dunaszerdahely 25:24-es győzelmével a MOL Liga további kimenetelétől függetlenül bebiztosította helyét a tabella élén! A kulcsfontosságú rangadón, hatalmas csatában aratott győzelem nem csupán bajnoki címet jelenti a dunaszerdahelyi lányok számára, hanem a Szlovák Kupa elhódítása után a duplázást is. Március 15-én, nemzeti ünnepünkön valóban a Dunaszerdahelynek állt a zászló. Óriási gratuláció részemről HC DAC!