A cikk megjelent a Klikk Out 2025/03. számában.
Maquet Ludovicot, azaz Makki Lajost Nagyudvarnokból sokan ismerik, amit viszont talán kevesebben tudnak róla, hogy Ludó 19 évet szolgált a francia idegenlégió ejtőernyős ezredében, amellyel rengeteg hadműveleti misszióban vett részt, majd miután leszerelt, több éven keresztül magántestőrként tevékenykedett. Ezt egy kis kényszerpihenés követte a „Justičákban„, minekutána végleg hazatért. Ludó szinte az egész életét extrém körülmények és élmények közepette élte meg, így csak idő kérdése volt, hogy hazatérése után mikor születik meg egy újabb extrém döntés az életében. Nem váratott sokat magára! Itt az EXTREM TRAVEL!
Ludót megelőzte a jó híre, így mikor első alkalommal találkoztam vele, szinte azonnal hosszas, közvetlen beszélgetésbe kezdtünk, majd miután előrukkotam neki egy-két sztorimmal a kilencvenes évekbeli légiós utazásaimmal kapcsolatban, mikor is részt vettem Orange városában a légiósok díszszemléjén, a Camarón ünnepségen, amelyre meghívást kaptam egy cimborámtól, majd másodízben Marseille-ben a Maulmusse laktanyába kísértem el egy ismerősömet, Ludó szemei tágra nyíltak, majd kérdőre vont: „Te személyesen ismered Illést?” Mondom én: Természetesen, de már vagy harminc éve nem hallottam felőle… Fogta is a telefonját, és már tárcsázta is Illést, és mikor meghallottam a hangját, szinte könny csordult a szemembe. De ezt majd talán egyszer elmesélem, egy teljesen más történetben…
Miután Ludó hazatért, sokáig kereste önmagát a mi dzsungelunkban is, majd úgy döntött, hogy papírra veti mindazt, amit a légióbeli élményei során átélt. Megjelent a „Ludo, egy hontalan idegenlégiós” című könyve, amely azonnal hatalmas sikert ért el, nemcsak a környékbeli olvasók körében. Jómagam három nap alatt ledaráltam a könyvet, szinte zabáltam a oldalakat. Ludó jelenleg a második könyvén dolgozik, ám közben egy teljesen új projektbe kezdett. Ez az Extrem Travel, a nem mindennapi és különleges élmények egyszemélyes utazási irodája, ahol Ludó minden esetben személyesen kíséri el a merész kalandvágyókat egy olyan helyszínre, ahova egyébként sosem jutna eszükbe elutazni. Nos, ezt a utazást, annak feltételeit és élményeit boncolgattam Ludóval való beszélgetésünk közben, majd azon kezdtem el agyalni, hátha én is beadom a derekam, és elutazom vele… Hova is megyünk, Ludó?
Francia Guyana, a Francia Köztársaság egyik tengerentúli megyéje, így az Európai Unió része. Dél-Amerika északi részén található, Brazíliával és Suriname-mal határos. Területének több mint 80%-ban őserdő borítja, hivatalos nyelve a francia, fővárosa Cayenne (a Cayenne-bors megvan mindenkinek, ugye?). Kourou-ban állomásozik a francia idegenlégió 3. gyalogos ezrede, és nem utolsó sorban itt található Franciaország egyetlen űrközpontja, amelyet a hatvanas évek elején hoztak létre. Az ügynökség feladatai közé tartozik Franciaország polgári és katonai célú űrkutatásainak végrehajtása és tanulmányozása. A Centre Spatial Guayanis az EU legnagyobb űrrepülőtere és ilyen jellegű létesítménye. A lakosság nagy százalékban a partvonal mentén él, így az ország nagyobb része szinte érintetlen természettel, buja trópusi, dzsungel jellegű növényzettel, egyben megszámlálhatatlan fajú állatvilággal büszkélkedhet. A Francia Guyana partjai mellett található közeli szigeteket egykor büntetőtáborként és temetőként használták, ahová a legsúlyosabb köztörvényes bűncslekmények elkövetőit szállították. Az egyik leghíresebb fogvatartott elítélt Henry Papillon Chariérre volt, azaz Pillangó, akit állítólag ártatlanul ítéltek életfogytiglanra, majd az Ördög-sziget pokoli börtőnébe zárták egy 2×1 méteres magánzárkába. Az esetet többször is megfilmesítették, érdemes megnézni. 🙂
Mivel Ludóval megegyeztünk egy hosszabb projektben a Klikk Outtal, így első kézből hallhattok majd beszámolókat az utazások menetéről, ám mindezek előtt lépjünk bele a „bakancsunkba” és szolgáljunk némi információval az esetleges túra résztvevőinek, egyben minden kedves érdeklődőnek, kalandvágyónak, olvasónak.
„Minden érdeklődőt kellőképpen felkészítek erre az extrém dzsungeltúrára, ami nem egy túlélő-show utánzat” – kezdi Ludó a mondanivalóját. Miután az utazás előtt beoltattad magad sárgaláz ellen, majd pár nappal az indulás előtt elkezded beszedni a malária elleni gyógyszereidet, már a repülőtéren elkezdődik a kaland. Sőt, mondhatni, hogy a kaland már akkor elkezdődik, amikor eldöntötted, hogy IGEN, én nem a bolgár tengerpartra szeretnék utazni, inkább kipróbálom a saját határaimat, megbirkózom önmagammal, és mindennemű modern világi szennytől távol felesküszöm arra, hogy ha elkezdem, végig is viszem az utam, majd átélem minden egyes pillanatát ennek a kihívásnak. Szóval Bécs-Párizs, majd Párizs-Cayenne az útvonal, a repülés időtartama 14 óra, az ottlété 16 éjszaka.
Egy-két nap eltöltése után Cayenne-ben kissé feltöltődve, akklimatizálódva vágunk neki a nyolc napos vízi kalandnak, amely a Mahury folyón zajlik. Nagyjából százötven kilométeren belül három vízesésen is átkelve, miközben pihenő táborokat építve, függőágyakban aludva, tábortüzet rakva zajlanak a mindennapjaink. A természetben való életvitel elsajátítása, minden ehhez fűződő tevékenységek megtanulása a közös tervünk. Magunk ejtjük el az élelmünket, fogjuk ki a folyóból a vacsoránkat, a tábortűz fényénél és egy jó hideg sör társaságában beszéljük meg a másnapi úti terveinket, majd precízen felkötött hálós függőágyban, a szabad ég alatt álmodjuk a legszebb „rémtörténeteinket”… 🙂
Reggel a folyóban végezzük a tisztálkodást, ám nagyon szigorúan kell venni a fürdés tilalmát, mert bizony az aimara hal iszonyatos fogai hamar az ember húsába marnak. Jelen esetben mindig a fejedben kell legyen, hogy itt bizony nem az ember a tápláléklánc csúcsa. A fürdés a folyó némely sekély, sziklás részein lehetséges, ám eszedbe sem jusson a vízben úszni, esetleg a vízbe vizelni, mert a vizelet ammóniatartalma nagyon is vonzza a vámpírhalat (Kandiru), amely egészen a húgycsőig is eljuthat, de akár a végbeledbe is behatolhat. A fürdés csak az erre a célra megfelelő hálós fürdőruhában és szigorúan a fentebb említett körülmények közt lehetséges.
Mi is a legveszélyesebb dolog a dzsungelben? A dszungelben minden egyes lépésedre oda kell figyelned, noha a legtöbb esetben az állatok inkább visszahúzódnak, minthogy az utadba kerüljenek. Nagyon ritka a mérges kígyók, vagy akár a pókok jelenléte, ám ez nem biztosíték semmire sem. A tűzlegyekre viszont nagyon oda kell figyelni! Dióhéjban annyit tudni illik róluk, hogy ha vannak, akkor rengetegen. Szinte láthatatlanok, és ha esetleg áldozatul esel, a csípésük helyén egy gombostű nagyságú seb képződik, amelyet egy centi széles, vörös, gyulladásos udvar vesz körül. A sebhely nagyon viszket, és kis idő múltán kezd meggyűlni a csípés helye, ám semmiképpen sem szabad megvakarni. Nos, ilyen csípés egy tűzlégy raj támadása után lehet akár negyven helyen is a testeden!
Mindannyi veszély mellett hatalmas spirituális élményben is részesülsz az út során. Miután már egy hete nem láttál idegen embert, és már nyolc napja nincs térerőd, továbbá az éjjeli égboltot nem szennyezi egy közeli város fényszmogja, elkezd kitisztulni az elméd, miként szinte rájössz, hogy sok minden tiszta felesleges a normál életedben, főképp a tárgyi jellegű dolgok. Miután kora reggel felébredsz, egy csésze forró kávéval felülsz a folyó partján egy kimagasló sziklára, közben a felkelő nap elkezdi simogatni a környező természetet a testeddel együtt, egyfajta örömmámor tölti el a tudatalattidat, majd elkezdesz észrevenni apró jelenségeket, amelyekre eddig fel sem figyeltél. Ez annak a jele, hogy része lettél a természetnek. A felkelő naptól pára képződik, amely csak úgy suhan a folyó felett, fátylat borítva az éjszakára. Akkor tudatosul benned az, hogy minden mulandó, csak a megélt pillanat adja az élet legnagyobb örömeit.
Örömmel utazol ilyen dzsungelbe, mert itt ismered a természet törvényeit, míg a betondzsungelben sokkal nehezebben tájékozódsz, a sok hamisságtól, irigységtől, hazugságtól egyben egy olyan görbe tükörbe nézel mindennapjaindban, ami ellentmond a józan paraszti észnek, egyben a mókuskerék megálmodói nem az összefogásban inkább a széthúzásban és a marakodásban látják szívesen a jövőt. Míg távol vagyok a dzsungelben, letisztulok, megnyugszom, és rájövök, hogy itt minden probléma eltörpül, hiszen csak egy dolgod van! Végigcsinálni, túlélni!
„Amennyiben azt gondolod, hogy ehhez a dzsungeltúrához valamilyen különleges fizikummal kell rendelkezned, akkor nagyot tévedsz. Ha le tudsz gyalogolni öt kilométert egyhuzamban, akkor simán beleférsz a csapatba. Nők, lányok? Semmi akadálya a részvételeteknek, és mivel kisebb csapattal is útra kelek, így ha vagytok akár ketten-hárman, már indulhatunk is – mondja Ludó. – A csapat tempóját, ütemét minden esetben a leggyengébbhez állítjuk be, és mivel mindenki a csapat tagja, nincs fontosabb, minthogy vigyázunk egymásra, segítjük és ha kell, támogatjuk egymást. Senkit sem hagyunk hátra sem szellemileg, sem testileg. Ha kalandor lelkű, vagy csak simán spiritualista felfedező, világjáró, akár a szabadságodon unatkozó egyéniség vagy, akkor megtalálhatod a repertoárunkban mindazt, amire a tudatalattidban vágysz!”
Hosszasan és sok mindenről beszélgettünk még Ludóval, így a legközelebbi cikkünkben sokkal jobban szétszedjük az ottlét alatti teljes programot, amely akár meg is hosszabbítható, illetve teljesen személyre, csapatra szabható.
