A cikk megjelent a Klikk Out 2025/03. számában.
1988-at írunk. Alig valamivel a rendszerváltás előtt két férfi dokumentumfilmet forgat az ötvenes években gyújtogatással igaztalanul megvádolt gazdákról. Akkori nevükön kulákokról – előszeretettel tituláltak így mindenkit, akinek vajmi kis földje volt, még ha sokat nem is ért. És ha a termelőszövetkezetet valami kár érte, mindjárt őket vették elő. Két szereplőnk próbál ezeknek a koncepciós pereknek utánajárni, tanúkat keríteni, akik emlékeznek a történtekre, s hajlandók a kamerájuk elé állni. Segítségük is akad két hölgy, az egyikük férje, valamint másikuk testvére személyében, noha ez néha inkább bonyodalmakhoz vezet.
Szép lassan, egyszerre bontakoznak ki a múltbeli események, illetve az, milyen rétegzetten bonyolult viszonyok vannak a film létrejöttén dolgozók között, miféle vágyódások, vonzalmak és csalódások. A regény helyenként talán picit lassú és vontatott, ráérősen hömpölyög, de az, ahogy a helyi vidék zamatát őrzi, kifejezetten élvezhetővé teszi. Érdekessége pedig az, hogy a regényszövegben lejegyzett interjúk valódiak: Závada Pál Sipos András rendezővel 1989-ben valóban megjelentetett egy dokumentumfilmet Statárium címmel. Závada, aki a szociográfia felől érkezett az irodalomba, nem először csempész kordokumentumokat műveibe, és narratív megoldásai is mindig újszerűek. Ínyenc irodalomfogyasztóknak mindenképpen ajánlom.
