FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Halpiac tér, Malom utca, Barátság tér – a múlt rendszer lakótelepi játszóterei új köntösben. Az 1970-es évek második felében átadott Keleti lakótelepen két, eredetileg szinte teljesen egyforma játszótér bújik meg a lakótömbök között. Hozzájuk csatlakoznak az egy évtizeddel később elkészült Barátság téri, mára eléggé lepusztult, illetve elbontott játékbirodalmak. Mondhatni, a múlt rendszer maradékai ezek, melyeket egykor gyerekhadak zsivaja lengett be.
A városfejlesztési tervek szerint 1972-ben indult a város keleti részében annak a közel ezer lakásos, új lakótelepnek az előkészítése, amely a Keleti lakótelep nevet kapta. 1973-ban indult műszaki hálózatának kiépítése, a Nyitrai Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi házgyára pedig csakhamar hozzáfogott az ide szánt panelelemek gyártásához is. 1974-ben a további építkezési területek biztosítása céljából lebontásra került jó néhány lakóház a Komárom felé vezető út bal oldalán. A tervezet 1978-at jelölte meg a lakótelep befejezéseként.
Ez a mai Halpiac, valamint a Fő utca – Malom utca – Barátság tér – Jilemnický utca határolta terület,
ahol a kétszer négy darab, ún. Bauring-Camus rendszerű, nyolcemeletes panelblokk elhelyezkedése mértani pontossággal egyezik. De még a két játszótér is ugyanoda, a kereszt alakzatba épített „nyolcasok” délkeleti felébe került. Az egyik játszótér a Halpiac téren, a másik pedig a Malom utcában található. Idestova fél évszázad telt el megépítésük óta, s míg egykor nagyon is „szem előtt” voltak, addig mára a nagyjából ugyanilyen korú fák és bokrok takarásában állnak.
Ami a játékelemeiket illeti, vegyesen megtalálhatók bennük a múlt rendszer csővázas mászókái, betonkoszorús, betonhengeres homokozói, de ugyanígy visszaköszönnek az immár uniós normáknak megfelelő játékalkalmatosságok is.
Legutóbb 2021-ben estek át nagyobb felújításon, akkor a Malom utcában szintén megújult a játszótér, s a korábban teljesen eltávolított játékelemek helyett, vadonatúj játékokat próbálhattak ki a gyerekek: hintákat, libikókákat, rugós hintákat. Mindkét játszóteret alacsony kerítés vesz körbe – részben falazott, részben korláttal ellátva. Ezen alacsony, falazott kerítéseket a Malom utcaiak, lakossági összefogással ugyancsak kicsinosították.
Igazi gyermekcsalogató vidám minták: gombák pöffeszkednek, méhecskék, csigák, bogarak „másznak” rajtuk szürke alapon.
Az új játékelemek talaja kavicsos, míg a régieké természetes fű. A korlátokat pirosra festették, ellentétben a kissé szerényebb kivitelezésű Halpiac téri játszótérrel, ahol a korlátok zöldek. Eredetileg mindkét játszótérhez tartozott egy-egy alacsony, két oldalt nyitott, középütt zárt építmény, amelyeket mára jelentősen átalakítottak, be- és hozzáépítéssel kibővítettek. Egykori funkciójukat vesztve vendéglátóhelyek, illetve fodrászat működik bennük.
Anno tipizált egységek, lakótelepi vagy óvodai játszóterek mellé szánt földszintes épületek ezek. Céljukat tekintve az egykori közterületi rend- és karbantartó, kommunális vállalat lakótelepi tartózkodói, szerszámraktárjai, szemeteskuka tárolói.
Főként az óvodákban (lásd pl. Komenský utca, Széchenyi utca) ilyenekben „pihentek” a homokozójátékok, a klasszikus narancssárga Tatra-dömperek és a háromkerekű biciklik. Gyerekkoromban a Rózsaligeti lakótelepen jártam hasonló építményben, ahol a közterület gondozóinak öntözőberendezései és slagok sorakoztak a sarokban. Apropó gyerekkor, édesanyámmal gyakran jártunk „Východon”. Az 1980-as évek elejét írtuk, amikor az úttest jobb oldalán, a Neratovicei téri lakótelep panelházai helyén még családi házak sorakoztak.1984-ig egy Keleti lakótelepi garzonlakásban lakott a dédnagyanyám, már csak ezért is maradtak némi emlékeim az ottani játszóterekről. A dédi apró termetű, görnyedt hátú, „Ferencjóskát” látott asszonyka volt. Máriának keresztelték, de a családban mindenki csak „Dudunak” hívta. Anyu hétvégenként eljárt hozzá ezt-azt tenni-venni.
Tőlünk, az Óvárosi lakótelepről kelet felé haladva baloldalt a még szinte „tükörsima”, mindössze apró fákkal és bokrokkal tarkított és szegélyezett Balasov tér (a mai Halpiac), s játszóterének kopár környezete fogadott.
Az akkor még szinte újszerű hinták nyikorgását messziről visszhangozta a lakótelep. De úgy ám, hogy a játszóteret még nem is láttad a blokkoktól, viszont biztos lehettél benne, hogy nem üres! Ilyet a mai zajos gépkocsiforgalom mellett nem élhetsz át!
– Megyek a Duduhoz fiam, eljössz velem? – kérdezte anyu.
– Csak ha megint hintázhatok egy kicsit… – hangzott az igenlő válaszom.
Ikergyermekeinkkel nem itt, az egykori Balasov téren, hanem a Malom utcában „vertünk egyszer sátrat” a nyári szünidőben. Az ottani játszótér mellett álló, fentebb már tárgyalt épületek egyikében ugyanis a Mini Presszó nevezetű vendéglátóhely működik.
A „KisMelles” kocsmája havonta egyszer, a Klikkout magazin terjesztésekor kerül a látószögembe. A kocsma teraszától mindössze néhány méter a játszótér.
A két történet között idestova négy és fél évtized is eltelt, s noha a Malom utcai játszótér a Halpiac tér karikás csúszdájával aligha konkurálhat, az alacsony kerítés vidám mintái Emesét és Mátét is rabul ejtették. A magazin darabszáma megrekedt egy időre, de anyám se mondta anno, hogy inkább otthon hagy, mert aztán még „hintázhatnékom” támad!
„Sanguis non fit aqua!” – vagyis: A vér nem válik vízzé!
Akárcsak a nagyfiammal, akivel annak idején a Barátság téri óvodában volt néhányszor jelenésünk. Nagyjából annyi idős lehetett, mint most az ikergyermekeink, tehát óvodáskorú. A Keleti lakótelephez viszonyítva egy évtizeddel később átadott, de az 1981-es tervdokumentáció szerint teljes egészében soha be nem fejezett Malom lakótelepen szintén két, az eddig leírtakhoz képest sokkal szerényebb játszótér állt. Az egyik itt, a Barátság téri óvoda és a Malom-lakótelephez tartozó hétemeletes blokkok között még ma is részben megvan.
A Barátság téri csővázas mászókák, illetve a szintén csővázas „rakéta” a múlt rendszer termékei, míg a libikóka újkeletűbb. A többi játékelemet rég elbontották.
A játszótérhez tartozik még egy egykor szebb napokat látott aszfaltozott pálya is, ami egyébként az eredeti tervdokumentáción szintén fellelhető. Emlékszem, végeztünk az óvodai – ha minden igaz – logopédusnál, odabent „ezer” gyerek, de mivel nem vegyülhettünk közéjük, kapóra jött, hogy az ovi mellett is van néhány meghódítható játékelem. Közülük is kiemelkedett a „rakéta”, méghozzá a szó legszorosabb értelmében! Kár ezért a falatnyi játszótérért, pedig igény biztosan lenne rá. Hogy az elmúlt 20 évben mennyit törődtek vele az illetékesek, arról havonta teszek tanúbizonyságot, hiszen a közelében lévő újságárus bódéba is hordunk Klikkout magazint.
Azonban nem ez volt az egyetlen játszótér a Barátság téren. De csak volt.
A Terapref vállalat által épített, 1995-ben megnyitott Barátság téri emeletes garázsház mellett állt, ott, ahol a Malom lakótelep kazánházának kéménye is magasodik. Hinták, libikókák, mászóka és csúszda is tartozott hozzá, illetve egy jókora aszfaltozott sportpálya. A pálya helyén csakhamar autóparkolót létesítettek, majd nem is oly rég a játszótér helyére immár uniós követelményű sportpályát. Ehhez a játszótérhez szintén egy nagyfiammal átélt történetem kapcsolódik.
Többször is megfordultunk itt, s egy alkalommal Róbert a hintában felejtette akkori kedvenc játékfiguráinak egyikét.
Csupatának nevezte el a Mackótestvér c. animációs mesefilm alapján, akinek Dörgő volt a társa. A mesében csupán mellékszereplők, de annál viccesebb fazonok. Két féleszű jávorszarvas, akik sülve-főve együtt vannak és folyton legelésznének, mígnem jön a vadász és… Elnézést, maradjunk a DunaSzerda-JátszóTerek témájánál: Szóval a szarvaskoma a hintában maradt, viszont erre csak otthon a Rózsaligetben jöttünk rá. Nosza, rögvest biciklire pattantunk, s láss csodát, Csupata még mindig ugyanott „hintázott” a Barátság téri játszótéren. Minden jó, ha a vége jó! – tartja a mondás. Róbert azóta felnőtt, a két szarvas pedig megannyi egyéb játékával együtt a Rózsaligeti óvodásokat boldogítja. Feltéve persze, ha az elmúlt másfél évtizedben le nem léptek legelészni…