Aranyrevans Imreh Gézáért is
Sok magyar nem is tudja, hogy a koreaiak rokonaink. Mert bizonyos ugribugris áltudományos erők „finnugrizálták” a lelkületét, csontig, velőig. Az egyik leggyakoribb koreai szó a Hung, igaz valahogy így ejtik és írják Heoung… Tegyük csak hozzá, az ária toldalékot a Hung-hoz…. Vagy vegyük el belőle a g hangot. Na, ennyit a nyelvészkedésről.
Bár a lingvisztika fegyverének is van élce, meg éle is, ám itt most komolyabb harcról van szó. Vb-aranyról és kicsit olimpiai ezüstről is. Ki feledhetné Riót, és a mi Gézánkat, Imreh-t, aki a finálé végjátékáig oktatott, és a döntőben is a koreai bohém zöldfülűt is rendre tanította… Aztán történt, ami történt, mára már kisírtuk. De a tüske a lelkünkből csak most „fájta ki” magát. De milyen áron! Akarom mondani András…
Mert az arany magyar nyakba került, de nem a kétszeres olimpiai győztes, London és Rió bajnoka, Szilágyi Áron nyakába.
Lipcsében ugyanis András „hányta kardélre” a világot. A döntőben pedig egy koreait.
Szatmári András mintha Imreh Géza riói döntőjének – most a fegyvernemről feledkezzünk meg – revansát hajtotta volna végre. Brazíliában ugyebár már a mi veteránunk nyakában láttuk az aranyat, amikor feltámadt a koreai rivális, András Ku Bon ellen támadt fel szinte kísértetiesen hasonlóan (4:8-ról 15:11-re).
Csapatban ugyan visszavágtak a koreaiak, de a Szathmári-virtus visszaadta a magyarok kardba vetett hitét,
amit Áron az olimpiákon ugyan kétszer is felvillantott, de utoljára Nébald György szerzett vb-n magyar kard aranyat, aki már Andrisnak akkor is Gyuri bácsi volt, amikor először fogott kölyökként kardot a kezébe (Szathmári 24 éves, Nébald 27 éve volt világbajnok!) Az aranyrevans már csak azért is megsüvegelendő, mert a mi fiunk Európa legjobbját is megverte mielőtt az aranydöntőben vitézkedett.
