A rekkenő hőségben arra jutottam, hogy félreteszem a munkát és helyette a délutánomat víz és jéghideg italok közelében a strandon töltöm.
Ahogy Lévi-Strauss nekivágott az Amazonas menti őserdőknek az ott élő törzsek életét feltérképezni, én is egy rögtönzött szociológiai felmérés közepén találom magam. Lévi-Strausst a romantikus vágy, engem pedig a napszemüvegem mögé rejtőző kíváncsi tekintetem hajt. Na, nézzük csak:
ki a legtökösebb gyerek ezen a vidéken, ki az, aki csak úgy tesz, mintha? Kinek hozott új cicit és fitnesz bérletet a Jézuska, ki gyúr és mennyit (that is the question…)?
A statisztika összegzése közben egyszer csak, egy párra leszek figyelmes, akik nem messze tőlem telepedtek le. Formabontóan törik meg a strandolók csendes magányát, úgy viselkednek, mint akik egy kétszemélyes világban élnek és tudomást sem vesznek az őket körülvevő tekintetekről. Elvégre, we are all born superstars, miért is kellene konszolidáltan eltölteni életünk szerelme társaságában azt a jól megérdemelt pár órát kinn a strandon? Fizikai és verbális játszadozásaik hamar egyértelművé teszik, hogy a strand Rómeó és Júliája sokkal inkább Hamlet és Ophelia párosára hajlik. A párhuzam nem véletlen.
– Nézd – szólok a barátnőmhez. Két igazi őrült, de furcsa ezt látni. Hol találhatott egymásra ez a két ember?
– Valószínűleg ott, ahova te is készültél bevonulni az egyik csúnya szakításod után – válaszol nevetve kedvenc barátnőm.
Ilyen harmóniát és feltétel nélküli elfogadást két ember között még soha életemben nem láttam. Similis simili gaudet. És mennyire örül, ha az a másik tényleg hasonló.
Elgondolkodom, hogy egy jól működő kapcsolatnak talán az az alapja, ha hasonlóan vagyunk őrültek? A zsákutcába futott kapcsolatok vajon ezért fulladnak ki?
A négybetűs, g-vel kezdődő szótárcikké alakult exek indokolatlanul konzerválódnak ezzel a címkével ellátva az emlékezetemben?
Ez lehet a megváltást hozó fény érzelmi káoszunk alagútjának végén? Ha egyikünk szelídebb mint a másik, sziszifuszi munka a csiszolódás?
Világ exei és leendő exei, egyesüljetek! Talán nem is a másik fa(sz)fejűségben rejlik a hiba, lehet, hogy csak egyszerűen nem vagyunk egyformán őrültek?
A két groteszk figura harsány nevetés közepette rakja össze a holmiját. Miközben a lány a törölköző precíz hajtogatására koncentrál, a fiú folyton akadályozza a tökéletes forma elérésében. Ekkor a lány száját elhagyja a legszeretetteljesebb menjapicsába, amit az életem során valaha hallottam. A lány reakciójából áradó vegytiszta romantika betölti az egész strand területét. Hosszasan nézek utánuk, ahogy sétálnak Csodaország felé.
