Palya Beáról felesleges volna bármilyen felkonferálást csinálni, vagy történetesen egy ilyen interjú elején bemutatni. Pusztán annyit kell tenni, hogy meg kell nézni, ahogy él, ahogy énekel, ahogy beszél, ahogy lélegzik, mosolyog és cselekszik. (A beszélgetés a júniusi dunaszerdahelyi Tündérkert fesztivál alatt készült.)
Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/8. számában.
Fotók: A szerző
Amikor látlak beszélgetni, olvaslak, hallak, leggyakrabban az jut eszembe, hogy öröm élni, meg hogy te ilyen bölcsesség- és vidámságpróféta vagy. Ez miből fakad, miből táplálkozik?
Mindennapos meló, én ezzel foglalkozom, hogy hogyan kell az életörömöt, bölcsességet megtalálni. Lejárok a mélybe ásványért. De én nemcsak így látom magam, nemcsak arról írok, hogy minden szép és tökéletes, hanem hogy mindennek megvan az árnyoldala, de ezek szerint az is az életszeretetet tudja sugározni. Szerintem pont ezeknek a törékenységeknek és tökéletlenségeknek a bevállalása az, ami az életet élettel telibbé és élvezhetőbbé teszi. Hogy nem folyton a tökéletessel küzdünk, bár nekem azért hajlamom van rá. Nem tudom, hogy ez a dalokból vagy az írásokból kitűnik-e, de azt hiszem, hogy így, két gyerek után sok mindent sikerült ebből letennem, és a mérce lejjebb került. El tudom fogadni, ha valami épp nem úgy sikerül.
Szerintem pont ezeknek a törékenységeknek és tökéletlenségeknek a bevállalása az, ami az életet élettel telibbé és élvezhetőbbé teszi. Hogy nem folyton a tökéletessel küzdünk. . .
Ez a fegyvered a nyűg ellen is?
A fegyverem a koncentrált figyelem. Hogy amikor itt vagy, akkor rád figyelek, és a kérdéseid nyomán próbálok gondolkodni. A másik, hogy lélegzem, igyekszem mindig jó nagy levegőt venni. És abban azért hiszek, hogy ha adok egy interjút, mint például most, akkor abban történik valami, ami aztán emberekben elindít dolgokat. Nekem is ad, mert megfogalmazhatok olyan dolgokat, amiket előtte nem.
Mára nyilvánvaló, hogy nemcsak egy énekesnő vagy, hanem egy brand. Mikor és mi hívta életre ezt a Palya Beát, aki számos területen számít véleményformálónak, és aki tudatosan tesz is ezért?
Nagyon magányos voltam az utam elején. Ugyanis ha megnézed a magyar dalszerző világot, akkor nagyon kevés nő van benne. Olyan nő, aki duplán viszi vásárra a bőrét. Megírja, majd felmegy a színpadra, hogy előadja a saját maga által írt dalokat. Úgy gondolom, nagyon jól mutatják a dalai egy nép lelkiállapotát, az üzeneteket, a gondolatokat, amelyek keringenek, és a magyar dalok nagy részét férfiak írták. Nagyon nagy dalszerzőink vannak, de nincsen női, és az én idézőjeles feminizmusom, ha egyáltalán van ilyen, arról szól, hogy a férfiak mellett legyenek női dalszerzőink is. Mivel a dal a legerősebb üzenetközvetítő forma.
. . . az én idézőjeles feminizmusom, ha egyáltalán van ilyen, arról szól, hogy a férfiak mellett legyenek női dalszerzőink is. Mivel a dal a legerősebb üzenetközvetítő forma.
Nagyon örülök, hogy én lehettem az egyik első, annak az összes magányával együtt, mert azért a kánonnélküliség először ezt jelenti. Népzenészként azt mondták, hogy nem így kell népzenei albumot csinálni, hogy túlságosan kifejező a szöveg. A popzenében pedig, hogy a szöveg túlságosan sok figyelmet vesz el, legyek inkább csak sima énekesnő, elégítsem ki a férfitekinteteket, legyek szexi, csinos, de ne mondjam meg nagyon, hogy mit akarok én! Amit csinálok, az egy ilyen patriarchális világban borzasztóan kellemetlen kő volt a tóba, és borzasztóan sok koncentrikus kör képződött utána a víz felszínén.
Amit én csinálok, Kanadában vagy Amerikában már a 60-as években elindult. Joni Mitchellre gondolok, én őt ikonnak tartom. Iszonyúan kidolgozott zenei és szövegnyelven írt. Szerintem én is most már, de nekem az ő munkássága nagyon sokat jelentett. Az én generációm után, hál’ istennek, már sokan vannak ilyen nők, és ennek nagyon örülök. Fontos az az üzenet, amit közvetítünk.
Nem gondolom, hogy én női zenét csinálok. Ki ne gondolkodott volna a beavatódásról, a generációs láncban foglalt tudásról, a szülésről, a pozitív vagy negatív testképről, az exekről, a flörtről?! Ezek egyetemes emberi témák, csak én női szemszögből tudom megközelíteni.
Szóval úgy alakult ki ez, hogy én belül azt éreztem, bennem ez szól igazul, őszintén, én ezt akarom leírni. Gyönyörű a népzene, és máig a népzenét tartom zenei anyanyelvemnek, anyai zenémnek, de egy idő után gondoltam, hogy szűk lett ez a keret, mert én nem szántok, vetek, aratok, és arról akartam írni, amit csinálok. Azokkal a szavakkal akartam leképezni ezeket az érzéseket, történeteket és gondolatokat, amelyek engem mindennap körülvesznek. Volt egy ilyen modern dalszerzői hozzáállásom, ami aztán csinált egy ösvényt az erdőben, az ösvényből út lett, abból pedig egy tisztás. Kiszélesedett az egész terület, és egyre többen táncolnak rajta. Én egy virágos mezőnek látom ezt. 🙂
Idén meglehetősen gazdagon indult az éved – ha lehet ezt így mondani – megszületett második kislányod, Berlinben bemutatták a Django Reinhardt-filmet, amelyben szerepelsz. Még a szülés előtt a visszavonulással kapcsolatban azt mondtad egy interjúban, hogy „a csend után sokkal jobban várjuk a következő hangot“. Melyek azok az új hangok, amelyek hallatszottak benned ezután az élmény után?
Volt egy ilyen modern dalszerzői hozzáállásom, ami aztán csinált egy ösvényt az erdőben, az ösvényből út lett, abból pedig egy tisztás. Kiszélesedett az egész terület, és egyre többen táncolnak rajta. Én egy virágos mezőnek látom ezt. 🙂
Egyrészt olyan hangok, amelyek két gyerek után jelennek csak meg egy nőben. Ha lehet, még több lágyság van bennük, még több nyugalom. Most nem játszom valami sokat.
Bár se a koncert-, se a médiafelkérések nem csitultak, csak többre mondunk nemet, mert egyszerűen rájöttünk arra, hogy a gyerekekkel lenni nemcsak feladat, hanem élmény, és minden idő, amit velük töltök, az az életüket nemcsak most fogja meghatározni, hanem később is, hiszen amit egy gyerek nulla és három éves kora között kap, azt ismételgeti azután, csak más formában. Kulcsfontosságú az ő életüket tekintve, hogy én ott legyek számukra lélekben is, és azt hiszem, ennek született egy mélyebb megértése bennem.
Ez mind bekerült az éneklés minőségébe, gesztusába. Ezért sokkal ünnepibb, amikor eljövök egy koncertre, de eljönni a gyerek mellől még így is egy hasadt tudatállapot. A gondolataim egy jó részét ő köti le, ennek ellenére koncentrált szeretnék lenni a színpadon, hogy amikor ott vagyok, csak annak az egy dalnak vagy annak az egy hangnak létezzek, amit aktuálisan kiéneklek.
Egyébként mit kaptál a saját negyvenesedtől?
Írtam egy olyat egy verskötetbe, hogy „a nő ha 40, minden egyben, létét issza, nem vágy vissza“. Azt hiszem, volt egyfajta megérkezésem a jelenlegi életszakaszomba, talán soha annyira nem tudtam beledőlni abba, ami körülvesz. A szerető férjem karjaiba és lényébe, a két kislányom létezésébe, a zenekarom biztonságába és abba, hogy nem dolgozom annyit. Ez az első ilyen biztonságjel, bízom abban, hogy a világ ennek ellenére odahozza a lábam elé azt az ajándékot, amire éppen szükségem van, és nem hagy magamra. Azt hiszem, ez talán kötődhet a negyven év tapasztalatához, és ahhoz, hogy nem akarok elmenni a saját életem mellett, meg akarom élni…
Zeneileg milyen irányba terel a mostani időszak, és a mostani tapasztalásaid?
Azt hiszem, volt egyfajta megérkezésem a jelenlegi életszakaszomba, talán soha annyira nem tudtam beledőlni abba, ami körülvesz. A szerető férjem karjaiba és lényébe, a két kislányom létezésébe, a zenekarom biztonságába. . .
Tavaly írtam két albumot, és még decemberben, szülés előtt egy előmunkát csináltam az Éjjeli dalokra, ami a Nappali dalok folytatása, de most kimondottan azt szabtam meg magamnak, hogy ha lehet, ne gondolkodjak folyton szövegeken és dallamokon. Természetesen ez nem így lett, mert mindig ezen gondolkodom, de azért lényegesen kevesebbet vetek ebből papírra, mert azt gondolom, hogy kell néha hely az ember fejében. Kellenek néha üresjáratok, amikor csak nézem a fákat, és új dolgok jutnak eszembe.
De a kérdésre válaszolva, néhány dolgot azért tudok mondani. Érdekes módon több férfielőadó megkeresett, hogy írjunk közösen dalt. Bérczesi Robi a Hiperkarmából, vagy írtunk a Random Tripre egyet Szabó Balázssal és Saiiddal.
. . . kimondottan igyekszem arra figyelni, hogy néha egyszerűen csak legyek a gyermekeim fölött, mellett, alatt.
Szóval egyre több olyan férfi előadóval van kapcsolatom, akivel eleve szeretném, mert a Nő után eleve a Férfi című lemezt terveztem. A velük való találkozások mentén dallamok, szövegek, témák jutnak eszembe, most viszont ezt egy kicsit szándékosan visszatartom. Nem mondom, hogy túl sok, mert imádom csinálni, és egyszerűen úgy dolgozom fel az életet, hogy dalok lesznek belőle. De kimondottan igyekszem arra figyelni, hogy néha egyszerűen csak legyek a gyermekeim fölött, mellett, alatt.
Mi az, amit még meg kell tanulnod? Amit még nem tudsz, vagy amire még bármiből kifolyólag nem vagy képes, de törekszel rá?
Figyi, negyvenéves vagyok, előttem a pálya. Szeretnék például nyitottlábbal felmenni kézenállásba. Szeretnék a testem korlátaiból kikerülni, és csomó olyan dolgot megcsinálni, amihez izom kell, és központmunka. Szeretnék nagyon erős lenni, tájfutni, még nagyobb szabadságfokon élni, például a munkák elvállalásában. Ez most már elkezdődött, lazán mondok nemet. Nem a felkérések ellen, hanem magamért.
Nagyon szeretnék még magasabb élvezeti képességet elérni az életben. hogy még jobban tudjak élvezni minden pillanatot. Az élvezethez idő kell, és ezt én még szeretném kitágítani, ilyen metódussal körbeutazni a Földet, körbevinni a gyerekeimet, már amennyiben ők is akarják. És csak így lenni…
