Aki kicsit jártasabb a filmtörténelemben, rögtön kapcsol, igen, ez a film az 1994-es Brandon Lee tragikus halálához vezető A holló újragondolása.

Sziporkázó poénok, már-már érthetetlen keszekuszaság és persze, ami miatt egyenesen kihagyhatatlan: Ryan Reynolds briliáns alakítása.

Íme, egy párját ritkító hollywoodi vígjáték, amiben nincs túl sok poén, de azok működnek, nem túl csöpögős és még csak nem is szájbarágós.

Van pár sziporkázó poén, látványos akciójelenet, menő duma, Will Smith és Martin Lawrence, na meg természetesen egy Porsche, de a megújulás valahogy hiányzik.

Fura volt A harag útja után egy olyan "Mad Max-mozi" amiben egész értelmes párbeszédek, követhető történet (igen! van sztori!), humor és szerelem jelenik meg a vásznon.

Kegyetlenül jók az alakítások, bámulatosak az akciójelenetek és óriási meglepetésre ennek a filmnek van lelke.

Talán épp az is a "titka", hogy nem ígér mély, csavaros történetet, nincsenek kacifántos érzelmi szálak, csak egymásnak feszülő szörnyek látványos küzdelmei.

A Most vagy soha! – nem épp dokumentarista módon igyekszik elénk tárni ezen események láncolatát, nagyobb teret engedve a fiktív, akciófilmes elemeknek.

Dennis Villeneuve ismét nagyot alkotott, a második rész sem sikerült kevésbé monumentálisra, mint az első, talán kicsivel több benne az akció, a fordulat.

Felejthető alakítások, hiteltelen szerelmi szál, de, hogy egy klasszikust idézzünk: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk".