A kérdés így karácsony előtt úgy vélem, kényes határokat feszeget, vagy már réges-rég túl is nyúlt azon a bizonyos határon?

A kedves Mikulás, aki titokban, az éj leple alatt besurran – ráadásul a kéményen keresztül –, s teszi mindezt évszázadok óta.

Sejtem, hogy páran majd félreértik, amiről valójában írni szeretnék, de vállalom.

Akkor a szabadság szele sokunkat megrészegített, ma már tudjuk, vér és harc nélkül nincs valódi forradalom...

A változás nem feltétlenül jelent egyet az elmúlással, az iskolaudvar, ahol egykor szánkóztunk, mostanra teljesen megváltozott, de attól az még iskolaudvar maradt.

Minden évben ilyentájt, amikor hűvösebbre fordul az idő, az egerek „közelebb jönnek” a hajlékunkhoz, megjelennek a munkahelyeken, sőt akár a bevásárlóközpontokban is.

Hallani, ahogy kopognak rajtuk az apró cseppek, a ködnek egészen más hangja van, mint az esőnek.

Itt lenne az alkalom, gyújtsuk meg ismét együtt a gyertyákat, mécseseket...

 Egy ideje hallani bizonyos hangokat a városban, pusmognak ezt-azt, szószátyár módon, hogy bezár a Kulacs.

Pár órára elfelejtem a világ minden baját, csak én leszek, az út meg a „keresztjeim”.