Kürthy Judit

Öreg cinkostársakként kacsintottunk itthon egymásra, előre nevetgélve magunkban, hogy jaj, milyen jó lesz, majd beültünk az autóba, sétáltunk egy nagyot a közeli városban, de - pechünkre - megéheztünk.

Miért fordul meg a fejünkben, hogy ezt talán máshogy is lehetne? Sokkal szeretetteljesebben, jobban odafigyelve, egymáshoz alkalmazkodva.

Gyertek, gyerekek, bújjunk össze! Gyere, Te is, Szerelmem, ne búslakodj ott a szobában egymagad, csak bújj hozzánk, élvezzük, hogy együtt lehetünk.

Mindannyiunknak van egy csomagunk, melyeket az életünk során a hátunkon cipelünk. De gyermekeinknek mit adunk ebből tovább?

Fontos számára, hogy valami újat, trendit, egyedit készítsen, ezért minden alkotása különleges.

A választás mindig egy újnak, egy jobbnak a kezdete. Adjuk meg a lehetőséget annak, hogy az a jó valóban eljöhessen.

Van, aki befogadóbb, de van, akinek már kellemetlen a kéretlen törődés.

Egy családban többnyire mindenki kiveszi a részét a közös feladatokból. Ti hogy vagytok ezzel?

Semmi íze annak, amit mondasz. Ha mindenképp meg kéne mondanom, hogy milyen zamatot érzek a számban a szavaid után, a szénné égetett csirkeszárnyak jutnak eszembe.

Sajnos egy fontos dologról le kellett mondanom, amiről mostantól kezdve nem vagyok hajlandó: az üres perceimről.