Kürthy Judit

Ezt a beszámolót jóval azután írom, hogy a ruháim majd’ fele eltűnt a lakásomból. Nagy megkönnyebbülés, amikor arra gondolok, nem kell minden áldott reggel a szekrénybe pillantva arra a felismerésre jutnom: nem szeretem, amit magam…

Vannak és lesznek is mindig olyan örök titkot rejtő emberi kapcsolatok, melyeket külső félként nem érthetünk, nem élhetünk át és nem is válhatunk soha a részeseivé.

Ez az a pont, ahol nem ismerhetünk kompromisszumot...

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is magyarázhatnám meg azt a kijelentést, hogy a gyermekeink mindenki gyermekei.

Nem vesszük el magunktól a kéjt, melyet nem csak a nagy szerelem, hanem a nagy fájdalom is okozni képes. Normális ez?

Ha szeretnénk egy kicsit megérteni, hogy a másik, illetve mi magunk is, mit és miért teszünk, akkor fontos megfigyelnünk azt, hogy egy bizonyos reakciónk összhangban van-e a másikkal.

Valakinek társaságot nyújtani megtiszteltetés, kitüntetés. Annak is, aki adja és annak is, akit ezzel megtisztelnek.

Nagy szükség volna a drámajátékokra az oktatás keretein belül is – állítják.

A cikk megjelent a Klikk Out 2019/01-02. számában.

Nektek, régieknek, még hittünk. Igenis hittünk. Jobban hittünk a Ti szemeteknek, mint a sajátunknak.