Varga Ottó

Michal Hvorecký „Tahiti utópia” című regényében elképzel és elvezet minket egy alternatív történelembe, ahol Trianon sosem történt meg...

Fernanda Melchor kritikailag egekig dicsért és díjazott történetét sötétséggel, nyomorral és gyomorforgató erőszakkal átitatott oldalakon meséli el nekünk egyszerű, nyers és végtelenül intenzív nyelvezettel.

Bármilyen módon kezdhetünk egy regényt, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy a legeslegfontosabb dolog a kezdőmondat.

A költő ajkai verseket suttognak arról, ami volt, van és lesz. Egyszerű, de mély szavai mindenkiről szólnak: gazdag és szegény, férfi és nő, gyermek és felnőtt.

Biztosan mondhatjuk, hogy a streamelési szolgáltatások "háborújába” egy igazi nagyágyú lépett be.  

Az író sok mindenről kifejti a véleményét: társadalom, fiatalok, média, politika, filmek, hírességek, és nem mellesleg a saját gyerekkoráról.

Franzen mesteri nyelvezete, a nézőpontokkal való játszadozása és a zseniálisan kidolgozott karakterei egy igazi, hamisítatlan olvasói élményt nyújtanak.

A költő posztumusz verseskötete egy olyan világban játszódik, ahol az író gyermekkora összeolvad az antik időkkel, megalkotva egy mitikus, téren és időn kívüli helyet.

E hónapban úgy döntöttem, hogy belekezdek Ian McEwan munkásságába.

Éric Vuillard könyvét olvasni nem olyan érzés, mintha regényt, hanem inkább egy – akármilyen szárazon is hangzik – történelem tankönyvet olvasnál.