„Mintha Gabriel García Márquez és Esterházy Péter írásművészete találkozna valahol a Csíkban” – olvassuk a fülszövegben, mely Magyary Ágnes legújabb regényéhez íródott.
Várandós kismamaként az ember lánya előbb-utóbb belebotlik a kérdésbe, hogy szeretné-e a születendő gyermeke köldökzsinórvérét lefagyasztatni, hogy egy esetleges jövőbeli betegség felmerültekor majd ezzel gyógyíthassák meg az orvosok.…
Nagyon sokan nemhogy a fogyasztói szokásaikon nem hajlandók változtatni, hanem azt is tagadják, hogy bármiféle probléma lenne. A klímaváltozás tagadása sok formát ölthet.
Gyurkovics Tamás harmadik regénye több dologban hasonlít az előzőekre. Egyrészt abban, hogy valós események szolgáltatták az alapját, és írását kiterjedt kutatómunka előzte meg.
Most látszik a legélesebben, hogy a klímaváltozással nem pusztán ijesztgetnek bennünket, hanem az igenis belenyúl a mindennapjainkba. Ezért – sajnos – nem is lehetne aktuálisabb a vers.
Az ember, mióta csak ember, minduntalan belenyúl a környezetébe, és saját kénye-kedve szerint alakítja azt. Csakhogy mindez szinte sosem marad előre nem látott következmények nélkül.